A+ A-

Szűzpart

Nyári meleg árasztotta el a kockaköves főteret. Nem ritka az efféle szeptember-kezdet, és még elviselhetetlenebbnek érezzük, ha vállunkra telepszik az új tanév.
Szótlanul ücsörögtünk a lepergett színű padon - három nap összes óraközi szünetében és délutánján kibeszéltük már a nyári élményeket, kire mi tartozott -, bámultuk a korlát mellett csapatostól elhaladó lányokat.
Kevéssel múlt dél. Nem is ettük még meg a menza ízletesnek és bőségesnek karikírozott menüjét, egymásnak idegen, közeledni szándékozó, friss osztálytársakként szokni próbáltuk a város levegőjét.
Tibi volt az egyetlen helyi lakos közülünk, a többiek mind bejárók vagy kollégisták, ám ő szolidaritásból ugyanolyan unott képpel meredt a semmibe, mint mi.
Engem ugyan nem vettek fel a koleszba, mert a család kiemelkedőnek ítélt anyagi helyezte nem indokolta ezt a rendkívüli kedvezményt: épp csak annyira viselték meg az otthoniakat tanulmányaim költségei, hogy általában a hónapok második felében nem kellett nagy bevásárlásokat rendezniük a semmiből... De ez egy másik történet!
- Mehetnénk egy kört! - javasoltam egy idő után, fészkelődve. Sosem bírtam sokáig egyhelyben ücsörögni.
- Nézzük meg a csajokat! - vágta rá erre Tibi.
Sanyi széttárta a karját, ami nagyjából azt jelentette: minek tennénk egy lépést is, van itt annyi csaj, amennyit éppen be tudunk fogni lapos tekintetünkkel.
Úgy tűnt, ezen elbicsaklott a kezdeményezés, pedig egyedül nem sok kedvet éreztem a kódorgáshoz.
- Van egy hely a híd után... - Hatásszünet. Éreztem, hogy Tibi nem a táj szépségeit fogja körülírni. Folytatta: - Nyáron nudisták lepik el, ilyenkor meg kijárnak a főiskolás csajok napozni...
Osztatlan figyelem és lelkesedés.
- Milyen messze van? - érdeklődött Sanyi, és felpattanva a padról, kettőt lépett balra.
- Ha arra indulsz, akkor nagyon-nagyon távol - grimaszolt Tibi és jobb felé mutatott - ugyanis amarra kell menni.
Átgázolva néptelen, homokos strandon, sárgán bóbiskoló növényzeten legalább 20 percig tartott az út.
- Nem biztos ám, hogy ott vannak! - jegyezte meg Tibi többször is, de a hév töretlennek bizonyult.
Ki-ki vérmérséklete és eddigi gyér élményei alapján elképzelte az általa ideálisnak tekintett női testeket a homokban, s mintha elszaladnának, sietősre fogtuk a menetet. Ha összeállítottuk volna a beszélgetés alapján, milyen lányokat szeretnénk meztelenül látni, a következőképpen összegezhetnénk az óhajt: mindegy.
Letértünk a gáton húzódó keskeny útról.
- Ott a bokros rész után - mutatta Tibi.
Sanyi, aki legelöl loholt - mintha attól tartana, hogy nem jut mindenkinek a látványból -, hirtelen megtorpant, s mint a váratlanul fékező buszon, feltorlódtunk mögötte.
Nem is tudtam, mit kell nézni a kihalt placcon.
Jóval távolabb, de kivehetően ruha nélkül, négy csaj feküdt. Ketten hassal simultak valami törülközőfélére, és olvastak vagy tanultak, egy bizonyára zeneszóra mozgatta ütemesen a felhúzott térdeit, s a negyedik pedig ülve, egy következő bokorsor irányába beszélt valamit.
Öt! Az alacsony, gyérlevelű növények mögül előjött még egy lány - jól látszott egyenletes barnasága -, és a hasalókhoz csatlakozott. Bármelyikünk szívesen cserélt volna szerepet a leterített törülközőkkel. Vagy legalább közelebb lennének! Vagy mi kerülnénk közelebb, de számunkra kockázatosnak tűnt végigmenni a széles parton. Még elszaladnának, vagy legalábbis felöltöznének, mire odaérünk!
Néztük a homorú hátakat, a domborodó popsikat, tekintetünk megmászott minden emelkedőt és bekukkantott minden mélyedésbe... Legizgalmasabb a hol összezáruló, hol kitáruló térdek látványa volt, ha hozzáképzeltük, mit láthatnánk szemből.
Egy-egy zenefoszlány megtalált bennünket, és hallottuk a hangjukat is anélkül, hogy értenénk, mit beszélnek. Sanyi felemelt fejjel, kitágult orrcimpákkal súgta:
- Punciszag!
Jó lett volna érezni az illatukat, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal közelebb lennénk a pucér testekhez.
A lányok betartották a vízparti napozás íratlan - és előttem más által mindeddig fel nem fedezett - szabályait: aki fekszik, annak a talpa van a víz felé, aki ül, annak az arca.
Tibi megfordult, mi vakon a nyomában, s mintha a töltésre kapaszkodna fel, jókora kört leírva a másik oldalról közelítette meg a napozóhelyet. Cipőnket megtöltötte a forrón csillogó homok.
Úgy érzékeltük, hogy csupán néhány méter választ el az izgató látványtól. Tényleg érezni véltük kellemes illatok kavakládját, amikor az utolsó lépéseket megtettük. Nem tartottunk tőle, hogy meghallanak, hiszem a lépteink zaját elnyelte a süppedős homok, és elég hangosan szólt a zenéjük. Viszont nem láttunk semmit az U alakú növényzet belsejéből.
Ha kidugjuk a fejünket a cserje rigolyás nyílásain, a lányok közvetlen társaságában találnánk magunkat... Egymásra nézve, vállvonogatva, némán tanakodtunk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.35 pont (72 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2014. 02. 23. vasárnap 09:24
Tetszik
#4 A57L 2013. 07. 15. hétfő 06:10
Jó írás.
#3 hairy_pussy 2013. 07. 5. péntek 07:57
10P
#2 Bikmakkocska 2012. 11. 12. hétfő 12:00
Jópofa, igazi kamaszmódon viselkedtek a fiúk.
Folytad!
#1 Törté-Net 2011. 06. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?