A+ A-

Hétfő reggel, avagy újra beépítve 2. rész - Kedd

William Whitestone
Tim együtt lépett ki Karkov századossal Jim Sand rendőrfőkapitány irodájából. A reggeli eligazítás mindkettejüket untatta, de hát ezt az áldozatot meg kellett hozniuk, hogy együtt dolgozhassanak. Karkov meghajolt Sand döntése előtt, akit "felsőbb nyomásra" utasítottak Tim bevonására a nyomozás menetébe.
- Maga csak foglalkozzon azzal a nővel - mondta. - Nem érdekel miképp, de szedje ki belőle a törzsvendégek névsorát.
Tim tudta, ez lehetetlenség, mégsem ellenkezett.
- Rendben, megpróbálom.
A folyosón megálltak egy italautomatánál. Karkov pénzt dobott bele, majd elvette a kávéval teli gőzölgő műanyagpoharat.
- Meghívhatom? - nézett Timre.
- Nem, köszönöm.
Karkov egészen emberi oldaláról mutatkozott ma. Viszonylag készséges és segítőkész volt.
- Sikerült megtudnunk - szólt, miután belekortyolt a kávéjába -, hogy Brown drogfüggőséggel küszködött, többször járt már elvonókúrán. Ez a maga területe, körülnézhetne egy kicsit.
- Majd szaglászom - bólintott rá Tim. - S van még valami, amiről tudnom kell?
- Brown hosszú pályafutása alatt rengeteg rosszakaróra tett szert. Most tíz évre visszamenőleg mindenkit ellenőrzünk.
- Szép munka lesz. S mi van a vagyonával? Gondolom, szép kis summa vándorol az örökösök számlájára.
Karkov megitta a kávét, s az üres poharat a szemeteskosárba dobta.
- Nem egészen. Gyerekei nincsenek, így a jacht, a luxusvilla, a kétmilliós ház a több milliót érő részvényekkel egyetemben a feleségé lesz. A neve: Vivien.
- Van alibije?
- Még tegnap délelőtt felkerestük. Azt állította, hogy az egész éjjelt a férje barátjával, Jason Pheasanttal töltötte.
- Nocsak! - csettintett az ujjaival Tim. - Talán házasságtörés történt?
- Nem hiszem. Pheasant Brownék befektetési tanácsadója. A baj csupán az, hogy nem találjuk. Felesége, gyereke nincs, a szomszédjai két napja nem látták. Úgy vélem, ő a kulcsfigura.
- Arról nem is beszélve, hogy nélküle az özvegy alibije sem áll meg.
- Pontosan.
Tim az órájára nézett.
- El kell mennem. Ha jutok valamire, tüstént telefonálok.
Karkov a kezét nyújtotta.
- Rendben, én is ezt fogom tenni.
Tim elköszönt, és kisétált a főkapitányság épületéből. Háromsaroknyival odébb, egy parkolóházban felszedte az autóját, s már száguldott is a Fekete Macskához vezető legrövidebb úton.
A forgalom sodorta magával, így bőven akadt ideje eltöprengeni Elisáról. Tegnap este, amikor felhívta azt hazudva, hogy a gyilkosság miatt egész éjjel figyelőben lesz, a hangjában furcsa gyanút vett észre. Talán sejtett valamit? Biztosan - válaszolt a saját kérdésére Tim. Elisa nem buta nő, ismeri a dörgést. Hirtelen beletaposva a fékbe jobbra kormányozta az autót. Miután megállt az útpadkánál, átnyúlva az ülésen letekerte a jobb oldali ablakot. Vele szemben, a járdától rabolva el a helyet, egy utcai hot-dog árus kínálta portékáját. Mellette, a falnak dőlve fiatal, ránézésre sem nagykorú fiú támaszkodott. Tekintete feltűnően alacsonyan, derékmagasságban pásztázott, nyitva hagyott kézitáskák, hanyagul zsebbe süllyesztett pénztárcák után kutatott.
- Bill! - kiáltott neki Tim.
"Kicsi" Bill komótosan fordult feléje. Amikor meglátta, hogy ki szólt neki, kényszeredetten elmosolyodott.
- Üdvözletem! - intett a kezével, s tétovázva az autóhoz ment. - Most azt kellene mondanom: örülök a találkozásnak - hajolt le -, de ez nem így van.
- Legalább őszinte vagy - halászta közben elő a napszemüvegét Tim. - Csak nem "dolgozol"? - nézett szúrósan a zsebtolvajra.
- Ugyan már! Jó idő van, süttetem magam. Meg aztán szeretem a virsli illatát.
"Kicsi" Bill mindezt olyan nyugalommal mondta, mintha készült volna erre a beszélgetésre. A farmerjából gyűrött cigarettás dobozt vett elő, s rágyújtott.
Tim feltette a napszemüvegét, kezével beletúrt a hajába, majd az összhatást a visszapíllantó tükörben szemlélte meg. Utána Billhez fordult:
- Most nyugodtan bevihetnélek, kihallgathatnálak. Biztosan találnék rá okot, hogy visszakerülj a fiatalkorúakhoz.
Bill zavarba jött. Idegesen szívta meg a cigarettáját.
- Most mi van, mit izélsz?
- Bejelentést kaptunk, hogy zsebtolvaj garázdálkodik erre.
- Nem én voltam. Becs szó, nem én voltam.
Tim megvakarta a füle tövét.
- Na jól van, hiszek neked. Kérek viszont cserébe valamit.
Bill hátralépett, kiköpött, aztán visszahajolt az ablakhoz.
- Szóval erről van szó - hőbörgött. - Jól csőbe húztál ... No sebaj, nyögd, mi kéne?
- Tegnap meggyilkoltak egy nagyon tekintélyes embert a városban ...
- Ne nézz már hülyének! - vágott közbe Bill. - Tudok olvasni, láttam az újságot.
- Az illető drogos volt. Szeretném, ha kiderítenéd, hogy ki szállított neki.
- Cserébe?
Tim megvonta a vállát.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.81 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2013. 09. 6. péntek 03:59
Nem rossz.
#3 papi 2013. 04. 28. vasárnap 12:35
A végére egész jó lesz.
#2 tiborg 2011. 10. 23. vasárnap 05:01
Talan fejlodik, mert ennel gyengebb mar nem lehet.
#1 Törté-Net 2011. 02. 28. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?