A+ A-

Egyszer volt...

A folyosó kihalt volt. Veronika egymaga baktatott vissza a kabin felé. Ed már odabent várta. A lány remek estét töltött el a táncteremben, ahol többek közt a kapitánnyal is sikerült lejtenie egy táncot. Közvetlen, erőteljes személyiségnek látta, rögtön elnyerte a szimpátiáját. Nagyon örült, hogy megismerhette.
Szíve szerint egész éjjel fent maradt volna, és mulatott volna a többi utassal, de nem tehette. Megígérte Ed-nek, hogy ez lesz a legszebb éjszakája. Nászúton vannak, és az első éjszakának megvan a maga hagyománya, amihez tartaniuk kell magukat.
Ahogy közeledett a kabin felé úgy lett egyre furcsább érzése. Félelem fogta el. Sosem félt, de most mégis. Libabőrős lett és ok nélkül kezdett hátra-hátra tekintgetni. Mintha követné valaki, de nem látott senkit. Mögötte hosszan elnyúlt a folyosó. Zöld, márványszerű járólap borította, melyben megcsillant a plafonról világító lámpa fénye. Nem volt túl erős, de jól bevilágította az egész folyosót. Veronika megállt. Maga sem tudta, hogy miért, de nem mozdult. Érzi, hogy nincs egyedül. Egyre jobban fókuszál a folyosó végén lévő lépcső felé. Az egész teste reszket. Még sosem érzett ehhez hasonlót. Mintha horror filmet nézne, melyben a gyilkos épp lecsapni készül, ám most ő a főszereplő, és valaki más majszolgatja a popcorn-t és várja az akció dús jelenet végét, melyben az áldozat sorsa bevégeztetik. Nem tudja mi történik vele. Lehet az ital az oka. Biztosan. Túl sokat ivott, és most ez játszadozik vele. Kissé el is szédült. Próbál úrrá lenni magán, erőt meríteni és tovább indulni. Csak pár méter a kabinja ajtaja, mely mögött ott várja Ed. A férfi, akibe szerelmes lett és, aki ha úgy van meg is tudja védeni.
Ahogy erre gondolt teste felengedett a félelem okozta görcsből. Lábai ismét engedelmeskedni kezdtek és elindult. Ám nem bírt nyugodni. Léptei egyre szaporábbak lettek, miközben ismét maga mögé pillantgatott, és akkor hírtelen meglátta. Maga sem tudta, hogy mi az, vagy ki az. Elmosódott alak tűnt fel mögötte. Megdörzsölte a szemeit, de még így sem tudta kivenni. Szíve hevesebben kezdett verni, ahogy egymással szemben állva farkasszemet néztek. Mégsem tévedett. Volt ott valaki. Valaki, aki most veszélyt jelent rá. Kiabálni szeretne, de egy hang sem jön ki a száján. Némán tátogott, miközben az alak megindult felé. Kezében volt valami, de azt sem tudta kivenni. Nem érti, hogy mi történik, csak azt tudja, hogy veszélyben van. Lábai elnehezedtek, mintha egyenként több tonnásak lennének. Az alak egyre közelebb ért hozzá, ő pedig csak állt és várt. A félelemtől sokkot kapott, az agya leblokkolt és képtelen volt bármit is tenni. Pedig tennie kell valamit. Menekülni. Gyerünk kislány, ne állj ott... fuss! Szedd össze magad és tűnj el onnan, amíg még teheted!
Hírtelen, mintha fejbe vágták volna tért magához. Az alakot még mindig nem tudta kivenni, de már nem is próbálkozott vele. Hátat fordított neki, és szaladni kezdett. Úgy futott, mint még eddig soha, de az alak sem tétlenkedett. Szapora léptekkel ment a lány után, aki most az éltéért rohan. Elérte a szoba ajtaját, megállt. Zihált, a haja csapzott volt, kutatni kezdett a zsebében a mágnes kártyája után, mely az ajtót nyitotta, de nem találta. Kétségbeesett, kiszórt mindent a zsebéből. Apró, hajcsat, zsebkendő, mobil... mind a földre hullott, ahogy a zsebekben kutakodott, ám a kártyára nem lelt rá, és ekkor ahogy a földet bámulta, hírtelen megérezte. Üldözője ott állt mellette. Reszketett, nem mert felnézni rá. A könnyei patakokban hulltak, áztatva a földet. Hang még mindig nem jött ki a száján. Kérlelni szeretné, hogy ne bántsa, kímélje meg az életét, de képtelen rá. Érzi, ahogy tekintetével végigméri, és ahogy lassan végig simítja a testét. Itt a vége. Elbukott. Képtelen bármit is tenni. Védekezz! Próbáld meg! Nem adhatod fel ilyen könnyen! Nehezítsd meg a dolgát, amennyire csak tudod!
Ökölbe szorította a kezét, összeszedte minden bátorságát, majd felnézett a támadójára és akkor nagyon megrémült. Támadója arctalan volt. Csak két szem, semmi más...
Nem tétovázhat, cselekednie kell. Hatalmas erővel ütötte meg támadóját, egyik csapás után a másikkal, ám az állta. Még csak nem is védekezett. Meg sem érezte a gyenge nő ütéseit. Veronika kétségbeesve ütötte, ahol érte... ám ekkor a támadója megelégelte a dolgot. Elkapta a lány kezét, és könnyed mozdulattal csavarta ki. Veronika a fájdalomtól a földre rogyott, ekkor a támadója rávetette magát. Leszaggatta róla a blúzát, majd a melltartóját. Elővillantak kerek, feszes mellei. Már tisztában volt vele, hogy támadója mit akar. És azzal is, hogy nem tehet ellene semmit. Az arctalan férfi, a blúz után a nadrágját is lerángatta róla... ám ekkor hírtelen a hajó morajlani kezdett. A távolból mintha Ed kiabálna, és mintha egy láthatatlan erő noszogatná oldalról...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.73 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2016. 08. 16. kedd 09:29
Nem rossz írás.
#6 zsuzsika 2015. 02. 6. péntek 08:06
Nekem is tetszik.
#5 papi 2013. 08. 15. csütörtök 06:14
Nem rossz
#4 v-ir-a 2013. 07. 20. szombat 14:39
nekem tetszett....
#3 _Tim_ 2010. 10. 12. kedd 09:12
Ki lenne? Biztos valami más pasi, aki csak úgy eszébe jutott a nászéjszakáján. smile
#2 fajitas 2010. 10. 12. kedd 02:42
De ki az a Ricsi?
#1 Törté-Net 2010. 10. 12. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?