A+ A-

Levendula

Bevezettek a fürdőházba. Édes virágillattal telt meg a tüdőm. A nehéz, meleg gőz fullasztott, váratlanul ért a forrósága, a távoli levenduladombok üde levegője után. Gyertyák fényei vakították a szemem. Asszonyok virágszirmokat öntöttek zsákszám a fürdővízbe. Vörös rózsa, jázmin, búzavirág. Illóolajokat csepegtettek, melyek egy pillanat alatt elillantak a forró víz hatására és a gőzzel telt teremben sziruposan keveregtek. Már kezdtem hozzászokni ehhez a légkörhöz, mikor két asszony kezdte rólam lecibálni a rongyos, szakadt ruhákat, nem sokat időztek, a bágyasztó fürdővízbe vezettek. Még csak ekkor eszméltem fel hol vagyok, s miért, mi is történik velem, de képtelen voltam koncentrálni, gondolataim a gőzzel együtt kavarogtak. A fülledtségben mégis jól esett a víz simogatása, és ellazított az émelyítő virágillat. Csak ültem, meredtem magam elé. A szolgálók pedig egyre csak sikálták a port és sarat a fáradt testemről. Kócos hajamba ragadt növényektől megszabadítottak, és alaposan megmosták. Némák voltak, egy szót sem szóltak, csak a súrolás monoton zaja és a víz csobbanása hallatszott.
Mint akit álomból ráztak fel, kivezettek a vízből, s puha nedvszívó rongyokkal törülgettek. Míg teljesen száraz nem lettem, a forróságban a hosszú hajam is megszáradt, és egy idősebb nő nekiesett csontfésűvel kibontani a csomós tincseket. Fájdalmamban néhányszor felszisszentem, de ügyet sem vetett rá, folytatta durvábban. Végül mézédes rózsavizet permetezett a sikeresen gubanctalanított fürtökre. Egy indiai textíliából készült köntöst adtak rám. Indákkal, virágokkal volt díszítve, aranyozott szegéllyel, és aranyozott zsinórral, melyet megkötöttek az oldalamon. Az időérzékemet elvesztettem, percek, órák, telhettek el. Megsaccolni sem tudtam, vajon mennyi ideig tartott ez a szeánsz. Befejezték, két szolgálólány megragadta a karom és egy üvegfolyosón vezettek végig. Sötét volt, csillagok ezrei ragyogtak az égen, mint csillogó gyöngyszemek a köntösömre varrva. Ekkor ébredt fel bennem a félelem, aminek eddig nyoma sem volt, mialatt lassan lépdeltünk a folyosón egyre csak nőtt. Remegtek a lábaim, minduntalan meg torpantam, de húztak magukkal, így meg nem állhattam.
Balzsamos illatok terjengtek a folyosó szűk terében is. Szívem hevesen zakatolt, ütőereim dobbanásait is érzékeltem. Megérkeztünk. Egy díszes üvegmozaikos kétszárnyú ajtó elé értük, ami szintén aranyozott színes indákkal, levelekkel volt borítva. Eleresztették a karom. Kinyitották a szárnyakat és betessékeltek. Óvatos léptekkel merészkedtem be. Az ajtó csukódott mögöttem. Ledermedtem, és kíváncsian fürkésztem a szobát. Erős füstölőszag csapta meg az orrom, gomolygott a füstje, fullasztott, köhögésre ingerelt. Szinte semmit sem láttam a félhomályban. Néhány gyertya égett csak. Egy pavilonnal volt elválasztva a szoba, a vékony textilen egy árnyék rajzolódott ki. Nem szólt, de úgy tűnt tudatában van annak, hogy valaki a szobában tartózkodik. Papirosokat olvasott, s zörögtek, miként azokat forgatta.
-Gyere közelebb - szólt egy markáns férfihang, bár szívemnek mégis oly lágy. Az árnyalak letette a papírokat, s én rettenve tettem egymás után mezítelen lábaimat. Csupán három lépést. Előbukkant végül a pavilon mögül, s én rögvest lesütöttem a szemem, fejemet lehajtottam, nem mertem rápillantani. Egészen közel merészkedett hozzám. Végigsimította az arcom. Beleborzongtam. Felemelte a fejem, és a szemembe nézett. Nem kerülhettem a tekintetét, mélyen a szemébe bámultam. Sötét, perzselő tekintete mellett megbújt valami szelídség. Barna szemei melegséget árasztottak, s a barna színbe egy kis zöld is vegyült. Szívem oly hevesen vert, úgy éreztem nyomban elájulok. Hümmögött mély hangon, majd megfordult és egy asztalkához ballagott. Gondterhelten egy másik papírkupacot forgatott a kezében. Végre szemügyre vehettem. Erős, izmos testén kissé megfeszült a köntös. Egész testét elfedte, csupán az izmos vádlija és vastag Achilles ina látszódott a homályban. Haja rövid és sötét, arca borostás, és egy régi heg az orcáján. Mormogott valamit magában, majd letette az iratokat. Leült egy díszes, párnákkal teli díványra. Majd ismét felállt, fel s alá járkált. Zavarodott volt, nem tudta mi tévő legyen. Végül ismét egészen közel lépett hozzám. A nyakamhoz hajolt, s beleszippantott a belőlem áradó virágözön illatkavalkádjába.
- Levendula - jelentette ki. De hisz levendula nem is volt a virágok közt, csupán a földeken. Hogyan is érezhetné azt az illatot, amit elnyom a sok édes virág bódító illata. Kissé eltávolodott tőlem, hirtelen megragadta a köntösömet összetartó aranyfonal végét és egy határozott mozdulattal megrántotta.
A köntös kitárult. Visszatartott lélegzettel álltam előtte, leszegett fejjel, a lábfejemet bámultam. Kezét a vállamra tette, és egy aprócska mozdulattal lecsúsztatta a vállamról köntöst, az anyag a súlyánál fogva a másik vállamról is lecsúszott, és a földre huppant egy lágy tompa hang kíséretében.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2016. 03. 22. kedd 10:05
Nem nagy durranás.
#5 feherfabia 2015. 10. 17. szombat 05:55
gyenge!
#4 zsuzsika 2015. 01. 18. vasárnap 10:06
Ez nagyon gyenge.
#3 listike 2014. 02. 12. szerda 08:05
Ez semmi.
#2 papi 2014. 01. 21. kedd 05:35
Gyengécske
#1 Törté-Net 2010. 08. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?