Egy találkozás...

Szavazás átlaga: 7.74 pont (35 szavazat)
Megjelenés: 2010. augusztus 13.
Hossz: 22 107 karakter
Elolvasva: 870 alkalommal
A vonaton utaztunkm mint két idegen. Úgy éreztemm kiugrik a szívem a helyéből. Reméltem, hogy nem ismer meg, hiszen régen volt az a gimnázium. Jézusom 10 éve?! Gyakran rám nézett. Lehet ő is pont erre gondol. Nem merem megszólítani. Mi van, ha csak összekevertem valakivel? Megmozdult és felém jött.
– Jó napot, elnézést, hogy zavarom, de nem ismerjük mi valahonnan egymást? – és lassan leült velem szemben. Én alig bírtam megszólalni. Idejött hozzám, most mit mondjak?
– Öhm... de lehetséges. – Nem tudtam mást kinyögni. Mit mondjak neki? Hogy de ismerjük egymást. Régen nagyon is közel álltunk egymáshoz, de nem elég közel. De nekem kapcsolatom van és nyilván neki is. Bár az én kapcsolatomat nem nevezném annak. A vőlegényem állandóan dolgozik. Én is az igaz. De hát már 5 éve együtt vagyunk és alig szexelünk. Tudom ki vagy te rejtélyes idegen, de...
– Jaj tudom már honnan ismerlek. Gina te vagy az? – és rám mosolygott. Jézusom, én menten elolvadok, ugyanúgy mosolyog.
– Igen én vagyok. Te pedig Will. Emlékszem rád. Nagyon jól emlékszem rád – mondtam neki, és elővillantak az emlékek. Amikor a tó partján kettesben sétálunk, és amikor ő a barátaival beszél és mondja, hogy inkább menjek haza és játsszak a mackóimmal. Mindent elviseltem, mert... Mindig kiszámíthatatlanul viselkedett velem. Ha ketten voltunk gyengéd volt és nyitott. Viszont, ha más is ott volt éreztem, hogy nem akarja ezeket a szavakat mondani még is kimondja mert mások ott vannak és a társaság azt kívánja tőle, hogy bántson engem. De amint rájött, hogy nem vagyok én olyan buta és félénk, érezte, hogy meg kell ismernie. Itt kezdődött. Ő csak 2 évvel volt idősebb nálam, de tudtam, hogy szeretem, és éreztem, hogy ő is. Vele történt meg először, és nagyon gyengéd volt velem. Egészen addig.
Ránéztem, lehet, hogy ő is tudta hogy mire gondolok és a fájó búcsúra. Mert ő szólalt meg előbb:
– Régen volt igaz? Hány éve is? – kérdezte zavartan, én rámosolyogtam.
– 10 éve Wé, 10 éve.

Ő mintha elvörösödött volna. Láttam, hogy megpróbál nem a szemembe nézni. Hát igen mindig is zavarba tudtam hozni, most pedig az emlékek előtörnek.
– Ha akkor, nem... – kezdte el. De jött a jegyellenőr és kérte a jegyeket. Én gyorsan előkotortam a táskámból és odaadtam. Ő is kotorászott, közben meg tudtam figyelni. Ugyanaz az arc, a szemüveg, az a mosoly.
Az ellenőr elment. És én lassan leraktam a táskámat a székre. Úgy éreztem, hogy most nekem kell megszólalnom.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 11 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.74 pont (35 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. október 7. 18:15
#9
Mese az élet, de ez legalább szép.
1
Andreas6
2020. január 21. 11:40
#8
Nagyon tetszett, bár a stíluson volna még mit fejleszteni.
1
vakon53
2016. március 20. 10:40
#7
Kiválló történet 10 pont!
1
t
tomi19
2015. július 29. 09:27
#6
Szép volt 10 pont
1
f
feherfabia
2015. április 16. 05:37
#5
Nagyon szép!
1
zsuzsika
2014. december 11. 08:54
#4
Szép történet.
1
l
listike
2014. március 5. 07:03
#3
Az egyik legszebb történet.
1
S
Scooti
2010. augusztus 13. 18:24
#2
Mint ha ez már lett volna fent...
1
T
Törté-Net
2010. augusztus 13. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1