A+ A-

Gyengédségre vágyva

Jéghideg szél fújt.
Mariah ziláltan, fogvacogtatva kopogott a járdaszegélyen tűsarkú, szűkorrú párducmintás csizmájában. Szája belilult a hideg, csípős, téli időtől, keblei megfeszültek a szűk fekete topp alatt, arca teljesen kipirult, szinte marta a farkasordító hideg. Az utca sötét volt és kietlen, egyedül két pislákoló utcai lámpa szórta meg némi fénnyel. E között a két oszlop között járkált idegesen fel-alá a harmincnyolc körüli, kihívó kiállású asszony. Tenyereit dörzsölgette, majd szorította oda fedetlen pontjaihoz, felhevülést találván. Fáradtan az egyik lámpaoszlopnak dőlt, bal lábát kecsesen felhúzta, így pihentette magát. Miniszoknyájából kilógó hosszú, formás combjain átnyilallt a didergés, de egy kis idő múltán az oszlop felvette a testhőmérsékletét.
A távolban kerekek csikorgása hallatszott. Mariah ijedten felkapta a fejét. A közeledő kocsi lámpájának fénye, majd megvakította. Hunyorítva figyelte a járművet, s ahogy közelített a nő szíve egyre hevesebben vert. Az elegáns, fekete BMW lefékezett mellette, egy darabig állt, majd legördítette elsötétített fekete ablakait, Mariah elé tárva, a kormány mögött feszítő tulajdonosát. A sofőr egy sármos, negyven körüli fekete hajú, öltönyös férfi volt. Az anyósülésen aktatáska hevert, s amennyit látni engedett magából, a hátsó ülések is rendesen teli voltak halmozva papírokkal. A férfi végigmérte a nőt hatalmas barna szemeivel és lágyan rámosolygott. Két aprócska gödör jelent meg ránctalan, sima arcának két oldalán. Tekintete tiszta volt és barátságos, de Mariah nem hitt ebben. Tudta hogy az ilyen besavanyodott üzletemberek mire képesek. Egész napokat, van, hogy heteket töltenek a légkondicionált irodájukban, papírkötegek között bujkálva és telefonzsinórokba csavarodva. Egyetlen jó szórakozásuk a titkárnő kidomborodó idomait figyelni, s lesni mikor hajol le egy hölgy kolléga, és mikor villan elő az aprócska miniszoknya alól egy falatnyi tanga -már ha van. Aztán hazamennek, azzal a reménnyel, hogy az asszony - már ha van - erotikus táncot lejt majd nekik egy szál harisnyakötőben, vagy nyuszis mamuszban a kandalló fénye mellett.
Ezt a csalódásba torkollott reményt másnap egy újabb titkárnő "mellfigyelő" akció, majd este a piroslámpás negyed követi, ahol főhősünk kielégítheti potenciális vágyait - már ha van. Márpedig sajnos van. Mariah-nak nem egy ilyen kiéhezett illetővel volt már dolga.
- Mennyibe kerül? - kérdezte az, mély férfias orgánummal.
Mariah gyűlölte ezt a kérdést, de hősiesen kihúzta magát és dacosan elhadarta az árait. Szégyellte magát, mindegy egyes ilyen után, de szemei előtt egyetlen cél lebeget: elég pénz hogy három kisgyermekének megélhetést biztosítson.
- Hideg lehet odakint - mosolygott a férfi és már nyitotta is az anyósülés ajtaját. - Pattanj be kislány.
A nő engedelmesen beült a kocsiba és keresztbe rakta a lábait. Odabent lágy jazz zene szólt, és Mariah érezte hogy a jármű kellemes melege, és a fülbemászó dallamok másodpercek ezredrésze alatt felmelegítik átfagyott testét. Érezte, ahogy szemei lassan lecsukódnak, majdhogynem álomba merítette ez a bódító szeme. Aznap már ötödszörre csinálta ezt végig. Bármennyire is szimpatikus volt neki a fiatalember, taszította ez a szituáció. Bágyadtan figyelte a mellettük elsuhanó házakat, a kirakatok fényeit.
- Hogy hívnak?
- Engem? - kérdezte megszeppenve Mariah, rácsodálkozva a férfi kérdésére. Eddig egy kuncsaftja sem volt kíváncsi a nevére.
- Látsz itt rajtunk kívül bárki mást? - nevetett az. A nő zavartan lesütötte a szemeit.
- Mariah.
- Milyen szép neved van. Én James vagyok. Már ha érdekel.
A nő bárgyún rámosolygott a férfira majd újra kitekintett az ablakon. Legszívesebben kiugrott volna a száguldó autóból, és kifutott volna a világból. Nem tudott mit mondani. Neki nem az a dolga hogy beszéljen.
James hamarosan lefékezett egy hatalmas ház előtt.
- Nos itt is volnánk. - mosolygott, és kisegítette Mariah-t a kocsiból. A házba érve a nőnek a lélegzete is elállt, soha nem látott még ilyen fényűző lakást. Félelmetes nagyságú bútorok tömkelege, csillogó bőrhuzattal bevont fotelek, kivetítő nagyságű plazmatévé. A nő szólni sem mert, ám a szája végig tátva volt, a sok hihetetlen, számára elérhetetlen "csodaholmi" láttán.
- Gyönyörűszép ház. - suttogta önkívületi állapotban. Moccanni sem mert félelmében, nehogy valamit leverjen egy határozatlan, rossz lépéssel. James csak bólogatott és végigsimította a nő hátát.
- Ülj csak le oda - mutatott a kandalló előtt heverő szőnyegre. - Mindjárt jövök. - Mariah szófogadóan letérdelt a tűz elé, élvezte, ahogy a kellemes meleg átjárja a testét. Kényelembe helyezte magát, kinyújtóztatta átfagyott végtagjait, és finoman lerúgta magáról a csizmát. James néhány perc múlva érkezett meg a kezében két pezsgőspohárral. A nő lélegzete is elállt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.17 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 03. 20. vasárnap 12:41
Nemrossz.
#4 listike 2014. 10. 27. hétfő 07:27
Jó.
#3 papi 2014. 02. 5. szerda 08:24
Egész jó
#2 genius33 2013. 03. 17. vasárnap 15:20
Jóféle smile
#1 Törté-Net 2010. 07. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?