A+ A-

Józsi bá

Soha se gondoltam volna, hogy horgásztúrán fogok részt venni. Péter azonban szenvedélyes horgász volt, a hétvégeken rendszeresen eljárt a haverjaival. Gyakran messzebbre elkalandoztak, sátorban aludtak, jól érezték magukat.
A történet idején is túrára készültek, de most egy egész hétre. Én kicsit nyűgösködtem, nem akartam, hogy Péter ennyi időre elmenjen.
- Gyere te is! - próbált megbékíteni. - Meglátod, nagyon klassz lesz!
Semmi kedvem se volt a döglesztő melegben egyedül a városban kuksolni, így végül beadtam a derekamat. Két haverjával mentünk. Az egyik Józsi bá' volt, a másik Macsó. Az utóbbi a saját fellengzős gimnáziumi elbeszélései után kapta a ragadvány nevét, amikor még szűz volt de, nagy dumákat nyomott a csajokról. Józsi bá' szintén velünk egykorú lehetett, azaz huszonkettő körül. Hülye nevét úgy szerezte, hogy falun volt látogatóba rokonoknál és az egyik kölyök így szólította. Ö meg röhögve, könnyelműen elmesélte.
Rám való tekintettel most nem sátorozásra került sor, hanem egy faházat kerítettek, a víztől mintegy ötpernyi sétára. A romantika így is biztosítva volt, se víz, se áram. Fürdésre ott volt a Körös, de az ivóvizet hozni kellett. A házban két szoba volt. Az egyiket Péterrel elfoglaltuk, a másik volt a "kanszoba". Főzni az udvaron lehetett, volt egy bogrács. Még a kávéskannát is annak az állványára akasztottuk. A fiúk számára presztizs kérdés volt, hogy csak azt ehettük, amit fogtak. Csak a kenyér és a fűszerek voltak ezen kívül engedélyezve. Következésképen a menü halászlé, sült hal volt váltakozva, annak függvényében, hogy milyen halat sikerült éppen fogni. Egyszer még harcsapaprikás is került az asztalra.
Első nap én is lementem a partra pecázni. Mit mondjak? Szörnyen unalmas volt, még beszélgetni se volt szabad. És a kora hajnali kelés! Majd meghaltam. Két óra után elegem lett és visszatértem a házhoz. Megcsináltam a házkörüli kevés teendőt. Többet nem mentem horgászni, az én dolgom volt a "háztartás" és rengeteg szabadidőm volt.
A főzést nem hagyták rám, a halászlének a közelébe se mehettem, amíg el nem készült. Örülhettem, ha némi segédmunkát - hagymapucolást, mosogatást - rám bíztak. Fürödni csak jó messze volt szabad, ne hogy elijesszem a halakat. Amúgy meg nem mertem a sebes folyású vízben úszni, csak a szélén mártóztam meg. Szerencsére vittem magammal néhány könyvet, többnyire olvasgattam.
Mi Péterrel esténként néha szeretkeztünk, de igen csak vigyáznunk kellett, a beszélgetés is simán áthallatszott a szomszéd szobába. Nem mintha amúgy túl zajos lettem volna Péterrel folytatott akciók közben. Jó képű és nagyon kedves fiú volt, de az ágyban? Katasztrófa! Kezdjük azzal, hogy korai magömlése volt. Ez önmagában nem lett volna akkora baj, ha tudott volna mást. De orálisan is szörnyen tehetségtelen volt. El kezdett valamit és mire kezdett jó lenne váltott valami teljesen másra. Ha pedig megmondtam, hogy mit csináljon, akkor görcsössé vált. Mióta együtt voltunk nekem kellett magamról gondoskodnom. Persze ez nem pótolta az igazi szexet, inkább csak feszültség csökkentésre volt némileg alkalmas.
Hajnalonként csak félálomban érzékeltem, ahogy készülődnek, majd elindulnak. Délig sohase tértek vissza. Így volt ez azon a reggelen is. Az ajtó nyikorgására riadtam fel. Felnéztem, a nap már bőven felkelt, legalább nyolc óra lehetett. Józsi bá' dugta be a fejét.
- Bocs, nincs véletlenül tüzed? - a szájából egy cigaretta lógott ki.
Álmosan a láda felé intettem a fejemmel, azon tartottam a cigit és az öngyújtót. Rágyújtott és indult kifelé.
- Hé! Mi lesz a reggelimmel? - kiáltottam utána. Meglepetten visszafordult, de gyorsan vette a lapot.
- Éppen azt megyek csinálni - mosolyodott el.
Visszaaludtam. Arra ébredtem, hogy megjelent az ígért reggelivel. Pirítóst hozott, a tegnapi halászléből megmaradt kocsonyával megkenve, és gőzölgő kávét. Törökülésbe helyezkedtem el az ágyon és rögtön nekiláttam. Fenséges volt. Ő letelepedett velem szemben a ládára és nézte, ahogy mohón falok. Egy nagyon könnyű kis áttetsző hálóing volt rajtam, amiben nem igen mutatkoztam a többiek előtt, de már ez is kompromisszum volt a részemről, nyáron legszívesebben pucéran aludtam. Nem lehetett nem észrevenni, hogy tekintete újra és újra melleimen és ágyékom sötétlő háromszögén időzik. Jól esett. Örültem neki, hogy tetszek.
- Hogy-hogy te itt vagy? - kérdeztem már kávéivás közben..
- Visszajöttem. Az az igazság, hogy én nem szeretek horgászni, unom. - mondta kicsit zavartan. - Csak a társaság miatt járok.
- Két anti-horgász horgászkalandja! - nevettem fel.
- Hát a kaland remélem stimmel - mellém ült és a hajamba túrt.
Megborzongtam az érintésétől, szememet becsuktam, kicsit hátra dőltem, kezeimmel megtámasztva magamat. Gyengéden simogatott. Puszikat lehelt a fülemre, szemöldökömre és a nyakamba. Megcsókolt, átöltük egymást. Egyre vadabbul csókolóztunk. A hálóingen keresztül most már melleimet simogatta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.95 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 02. 26. péntek 13:36
Nem rossz!
#3 City of Troy 2010. 05. 19. szerda 07:50
tévedsz.....
#2 kelyhecske 2010. 05. 18. kedd 21:26
shit situation:(( egy nőért pasi még nem áldozott fel barátságot......
#1 Törté-Net 2010. 05. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?