Édes kis tizenöt
Családunk elég nagy, de a sors úgy hozta, hogy eléggé szétszórt minket az élet. Egymástól több száz kilométerre lakunk egymástól, és e miatt elég ritkán találkozunk. Hogy ezen javítsunk egy kicsit, néha összejövünk valamelyikünknél, és nagy össznépi ivás-evés keretében mindenki elmeséli a vele történteket.
Ebben az évben is ez történt. A feleségem nagybátyjánál volt a találkozó. Mivel neki falun, az erdőszélen van a lakhelye, ahogy az nála szokott, nagy bográcsolás, kerti iszogatás jellege volt az egésznek. Nyár lévén, az idő csodálatos volt, az isten is ilyen bulikra teremtette.
Az alföldi rokonok is megérkeztek, feleségem unokatestvérének családja. Nagy ölelgetés, puszilkodás után lepakolták a cuccaikat, és hamarosan már a bogrács és az asztal körül folyt a jó hangulatú beszélgetés.
Dóri is velük jött. Nem láttam vagy egy éve, és meglepődtem, hogy mennyire megváltozott. Az aranyos kislányból egy csinos nővé fejlődött, nőtt vagy öt centit, és ahol kell, kikerekedett. Szerencséjére az anyjára hasonlított, aki vékony, arányos testalkatú nő volt. Mivel gyerekkorában gyakran vigyáztam rá, ő meg játszott az én jóval kisebb lányommal, mindig jó kapcsolat volt köztünk. Most is kitörő örömmel üdvözölt, és a nyakamba ugrott, majd a lányomat is megölelgette.
– De jó, hogy itt vagytok!
– Te lány, te aztán jól megnőttél! – mosolyogtam rá. – Apád már biztos aggódik, hogy a fiúk elrabolnak tőle!
Pajkosan felnevetett, és továbbrebbent a család többi tagjához.
A délután folyamán többször is egymás mellé sodródtunk, de nem igazán beszélgettünk, nagy volt a nyüzsgés. Mivel a feleségem segédkezett a főzésnél, így a négy éves lányomra, Ágira nagyrészt én figyeltem. Aztán egyszer csak felmerült, hogy az utca végén lovak vannak kicsapva, és a kicsit biztosan érdekelné. Természetesen azonnal követelőzni kezdett, hogy látni akarja őket, így beleegyeztem, hogy kisétálok vele. Dóri rögtön jelentkezett, hogy jön velünk. Jobbról-balról kézen fogtuk a kislányt, és elindultunk. Kérdezgettem az iskoláról, a barátairól, meg mindenről, amiről az ember egy ilyen hosszú távollét után szokott kérdezni. Vidáman csacsogva válaszolgatott.
A lovak egy szép nagy rétre voltak kicsapva, kerítéssel elkerítve. Rákönyököltünk a deszkákra, és onnan néztük őket.
– Emlékszel, hogy mikor olyan kicsi voltam, mint Ági, velem is sokszor sétáltál így.
Elmosolyodtam:
– Bizony sokszor. Nyáron mindig itt voltál.
Ebben az évben is ez történt. A feleségem nagybátyjánál volt a találkozó. Mivel neki falun, az erdőszélen van a lakhelye, ahogy az nála szokott, nagy bográcsolás, kerti iszogatás jellege volt az egésznek. Nyár lévén, az idő csodálatos volt, az isten is ilyen bulikra teremtette.
Az alföldi rokonok is megérkeztek, feleségem unokatestvérének családja. Nagy ölelgetés, puszilkodás után lepakolták a cuccaikat, és hamarosan már a bogrács és az asztal körül folyt a jó hangulatú beszélgetés.
Dóri is velük jött. Nem láttam vagy egy éve, és meglepődtem, hogy mennyire megváltozott. Az aranyos kislányból egy csinos nővé fejlődött, nőtt vagy öt centit, és ahol kell, kikerekedett. Szerencséjére az anyjára hasonlított, aki vékony, arányos testalkatú nő volt. Mivel gyerekkorában gyakran vigyáztam rá, ő meg játszott az én jóval kisebb lányommal, mindig jó kapcsolat volt köztünk. Most is kitörő örömmel üdvözölt, és a nyakamba ugrott, majd a lányomat is megölelgette.
– De jó, hogy itt vagytok!
– Te lány, te aztán jól megnőttél! – mosolyogtam rá. – Apád már biztos aggódik, hogy a fiúk elrabolnak tőle!
Pajkosan felnevetett, és továbbrebbent a család többi tagjához.
A délután folyamán többször is egymás mellé sodródtunk, de nem igazán beszélgettünk, nagy volt a nyüzsgés. Mivel a feleségem segédkezett a főzésnél, így a négy éves lányomra, Ágira nagyrészt én figyeltem. Aztán egyszer csak felmerült, hogy az utca végén lovak vannak kicsapva, és a kicsit biztosan érdekelné. Természetesen azonnal követelőzni kezdett, hogy látni akarja őket, így beleegyeztem, hogy kisétálok vele. Dóri rögtön jelentkezett, hogy jön velünk. Jobbról-balról kézen fogtuk a kislányt, és elindultunk. Kérdezgettem az iskoláról, a barátairól, meg mindenről, amiről az ember egy ilyen hosszú távollét után szokott kérdezni. Vidáman csacsogva válaszolgatott.
A lovak egy szép nagy rétre voltak kicsapva, kerítéssel elkerítve. Rákönyököltünk a deszkákra, és onnan néztük őket.
– Emlékszel, hogy mikor olyan kicsi voltam, mint Ági, velem is sokszor sétáltál így.
Elmosolyodtam:
– Bizony sokszor. Nyáron mindig itt voltál.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. augusztus 28. 00:30
#16
Kellemes,jól megírt történet.
1
a
angel234
2021. május 16. 03:04
#15
Jó történet,kár hogy nincsen folytatás.
1
A
Andreas6
2020. augusztus 5. 07:45
#14
Kellemes kis írás, de az a bizonyos másik történet hiányzik.
1
f
feherfabia
2016. május 12. 07:01
#13
Nagyon jó!
1
t
tomi19
2015. június 13. 11:05
#12
Kár hogy nem folytattad
1
T
gyuri0926
2015. január 15. 17:20
#11
mikor folytatod ?
1
zsuzsika
2015. január 15. 10:28
#10
Folytatás?
1
l
listike
2014. július 2. 08:12
#9
Jó volt, de hol van a folytatás?
1
p
papi
2014. április 22. 04:53
#8
Tetszik
1
a
A57L
2013. december 27. 05:58
#7
Elég jó.
1
g
genius33
2013. február 6. 22:15
#6
Nagyon fincsi volt. 🙂
1
Anonymus
2010. május 15. 22:40
#5
jól kezdődik remélem lesz folytatás is
1
Ubesz
2010. május 15. 22:28
#4
Jaja jól kezdődik :D
1
City of Troy
2010. május 14. 13:17
#3
na halljuk azt a másik történetet... :)
1
simiki
2010. május 14. 11:49
#2
már olvastam, de jo, inkabb a folytatasa johetne
1
T
Törté-Net
2010. május 14. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1