A+ A-

Édes kis tizenöt

Családunk elég nagy, de a sors úgy hozta, hogy eléggé szétszórt minket az élet. Egymástól több száz kilométerre lakunk egymástól, és e miatt elég ritkán találkozunk. Hogy ezen javítsunk egy kicsit, néha összejövünk valamelyikünknél, és nagy össznépi ivás-evés keretében mindenki elmeséli a vele történteket.
Ebben az évben is ez történt. A feleségem nagybátyjánál volt a találkozó. Mivel neki falun, az erdőszélen van a lakhelye, ahogy az nála szokott, nagy bográcsolás, kerti iszogatás jellege volt az egésznek. Nyár lévén, az idő csodálatos volt, az isten is ilyen bulikra teremtette.
Az alföldi rokonok is megérkeztek, feleségem unokatestvérének családja. Nagy ölelgetés, puszilkodás után lepakolták a cuccaikat, és hamarosan már a bogrács és az asztal körül folyt a jó hangulatú beszélgetés.
Dóri is velük jött. Nem láttam vagy egy éve, és meglepődtem, hogy mennyire megváltozott. Az aranyos kislányból egy csinos nővé fejlődött, nőtt vagy öt centit, és ahol kell, kikerekedett. Szerencséjére az anyjára hasonlított, aki vékony, arányos testalkatú nő volt. Mivel gyerekkorában gyakran vigyáztam rá, ő meg játszott az én jóval kisebb lányommal, mindig jó kapcsolat volt köztünk. Most is kitörő örömmel üdvözölt, és a nyakamba ugrott, majd a lányomat is megölelgette.
- De jó, hogy itt vagytok!
- Te lány, te aztán jól megnőttél! - mosolyogtam rá. - Apád már biztos aggódik, hogy a fiúk elrabolnak tőle!
Pajkosan felnevetett, és továbbrebbent a család többi tagjához.
A délután folyamán többször is egymás mellé sodródtunk, de nem igazán beszélgettünk, nagy volt a nyüzsgés. Mivel a feleségem segédkezett a főzésnél, így a négy éves lányomra, Ágira nagyrészt én figyeltem. Aztán egyszer csak felmerült, hogy az utca végén lovak vannak kicsapva, és a kicsit biztosan érdekelné. Természetesen azonnal követelőzni kezdett, hogy látni akarja őket, így beleegyeztem, hogy kisétálok vele. Dóri rögtön jelentkezett, hogy jön velünk. Jobbról-balról kézen fogtuk a kislányt, és elindultunk. Kérdezgettem az iskoláról, a barátairól, meg mindenről, amiről az ember egy ilyen hosszú távollét után szokott kérdezni. Vidáman csacsogva válaszolgatott.
A lovak egy szép nagy rétre voltak kicsapva, kerítéssel elkerítve. Rákönyököltünk a deszkákra, és onnan néztük őket.
- Emlékszel, hogy mikor olyan kicsi voltam, mint Ági, velem is sokszor sétáltál így.
Elmosolyodtam:
- Bizony sokszor. Nyáron mindig itt voltál.
- De jó volt még akkor! - sóhajtott. - Ültünk kinn a hintaágyon és hozzád bújtam.
Bár ez tényleg így volt, de valahogy mégis zavarba jöttem. Teljesen más egy hatéves gyerekkel egymás mellett üldögélni, mint egy kis hölggyel erről beszélgetni. Hirtelen átkarolta a derekamat, mint több évvel ezelőtt. Egy pillanatra a meglepődéstől megmerevedtem, majd én is átkaroltam. Nem lehetett nem észrevenni a különbséget. A vékony póló alatt feszes izmokat tapintottam, és nem éppen rokoni gondolataim támadtak tőle.
Mikor visszafelé indultunk, így átkarolva sétált mellettem, miközben másik kezemmel a lányom, kezét fogtam. Mit mondhatok, elég furcsa érzés volt!
Az utca végén levő árkon át kellett másznunk. Odafelé is a kezemet nyújtva segítettem neki. Most, miközben átugrott, egy ijedt kis sikkantást adott ki magából, majd a karjaim közé ugrott, teljesen hozzámbújva egy pillanatra, majd elrebbenve. Nehéz lett volna elhinnem, hogy ez véletlen volt.
Újra belémkarolt, de most finoman rászóltam:
- Úgy andalgunk, mint a szerelmesek, engedj el légy szíves!
Ellépett mellőlem, és nem tudtam, hogy örüljek, vagy bánkódjak.
A házhoz visszaérve aztán újra elsodródtunk egymás mellől.
Mikor a vacsora következett, meglepődve vettem észre, hogy mellettem ül. Vajon véletlen volt? Ahogy szokott lenni, jókedvű, hangos beszélgetés kezdődött, ami csak fokozódott az elfogyasztott alkohollal egyenes arányban.
Hirtelen hozzám hajolt, miközben kezével rátámaszkodott a combomra.
- Töltesz nekem egy kis krémlikőrt? Nekem nem engedik. - súgta.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.28 pont (65 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 feherfabia 2016. 05. 12. csütörtök 07:01
Nagyon jó!
#12 tomi19 2015. 06. 13. szombat 11:05
Kár hogy nem folytattad
#11 gyuri0926 2015. 01. 15. csütörtök 17:20
mikor folytatod ?
#10 zsuzsika 2015. 01. 15. csütörtök 10:28
Folytatás?
#9 listike 2014. 07. 2. szerda 08:12
Jó volt, de hol van a folytatás?
#8 papi 2014. 04. 22. kedd 04:53
Tetszik
#7 A57L 2013. 12. 27. péntek 05:58
Elég jó.
#6 genius33 2013. 02. 6. szerda 22:15
Nagyon fincsi volt. smile
#5 Anonymus 2010. 05. 15. szombat 22:40
jól kezdődik remélem lesz folytatás is
#4 Ubesz 2010. 05. 15. szombat 22:28
Jaja jól kezdődik :D
#3 City of Troy 2010. 05. 14. péntek 13:17
na halljuk azt a másik történetet... :)
#2 simiki 2010. 05. 14. péntek 11:49
már olvastam, de jo, inkabb a folytatasa johetne
#1 Törté-Net 2010. 05. 14. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?