A+ A-

Csukott szemmel

A múlt héten bejött az osztályunkba egy tanár, és végső elkeseredésében kijelentette: "Jól van, akkor felőlem nem lesz Szalagavató!". Fel is csillant a szeme néhányunknak, hogy ez nem is annyira rossz ötlet, de hát nem így történt. A színpadon állós, matrózblúzos, szalagtűzős részen túl voltunk, és most arra készültem az elkülönített öltöző/ raktárhelyiségben, hogy nyugodtan megszabadulhassak a fényes, fekete, tapadós, nyúlós, feszülős, szűkre szabott és masnis, "nagyoncuki", "ünneplő - alkalmi", "szalagavató színpadra jó lesz" szoknyámtól, és fölvehessek valamit, ami jobban passzol az egyéniségemhez.
Amikor éppen azon gondolkodtam, hogy ki menjek-e még az este folyamán ebből a jó búvóhelynek tűnő teremből, valaki halkan becsukta maga után az ajtót; de mégsem úgy, hogy jól kiképzett füleim ne hallják meg. Szerencsétlenségemre, egy fiú jött be, úgyhogy a ruhacserét kénytelen voltam elodázni, vagy minél előbb kizavarni őt a teremből. Nem mintha bármi bajom is lett volna azzal, hogy fiúk előtt átöltözzek, de egy nejlonharisnyát képtelenség esztétikusan fölvenni. Így hát megszólítottam, mire felém fordította hosszabbra növesztett tincsekkel szegélyezett arcát és barna szemeit.
- Szia! - köszöntem. - Hát te meg miért ide jöttél? Nem úgy volt, hogy ez a terem a mi osztályunké?
- De, csak felküldtek ide, hogy vigyek le valami dobozt... Amúgy te miért vagy itt? - kérdezte.
- Szerettem volna átöltözni, úgyhogy vidd hamar azt a dobozt! - kicsit agresszív hangulatomban voltam már, mert nem csak az ünnepség előtt és után, de pár perce is koccintottunk barátnőimmel.
- Ráér még az a doboz. - mondta, és elmosolyodott, mint akinek pontos terve van, amit feltétel nélkül szeretne véghezvinni. - Kíváncsi vagy valamire? - kérdezte nem kis meglepetésemre. Hátamat nekivetettem a legközelebb álló falnak, keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, és vártam, mi fog kisülni ebből.
- Hogyan lehetnék kíváncsi valamire, amiről azt sem tudom, hogy micsoda? - kérdeztem vissza, ismét túllőve a gonoszkodás céltábláján. Nem akartam kiakasztani ezt a srácot, mert amúgy iskolaidőben mindig figyelmes, képes jó étvágyat kívánni, ha a folyosón szendvicset eszem, és mindig tudja, kinek mikor van névnapja. Tehát gyorsan egy finomabb hangnemre váltottam, és elmosolyodva hozzátettem - Mindazonáltal... igen, kíváncsi vagyok...
- Rendben. - közben tett pár lépést felém. - Csukd be a szemed!
- Tessék? - kérdeztem vissza egy apró megrökönyödéssel.
- Nyugi - válaszolt. - Csak csukd be a szemed! - mondta olyan nyugodt hangon, hogy én is lazítottam idegeim szorításán. Tényleg kíváncsivá tett, tehát sóhajtva lehunytam a szemeimet, még mindig a falnak támaszkodva, és vártam.
Először két váratlanul finom tapintású kéz kioldotta a karjaim képezte csomót, melybe felsőtestemet kötöztem. Még nem nyitottam ki a szemem, így hát automatikusan működésbe léptek egyéb érzékszerveim is.
Éreztem, ahogy közelebb lép hozzám, és egy kellemes, hívogató illat kúszik az orromba. Hallottam egy sűrűn dobbanó szívet, csak nem tudtam kivenni, hogy az enyém-e, vagy az övé. Kellemesen meleg ujjai tapintották az én hűvös kézfejemet. A következő pillanatban pedig két nedves ajak bizsergető ízét éreztem a számon. Csak egy másodpercre blokkoltam le. Szemeim zárva maradtak, hiszen minden érzőidegszálam átkapcsolódott máshova. Ajkaimat pedig résnyire nyitottam, és hagytam, hogy a fiú kedvére ízlelgesse hol az alsó, hol a felső részét.
Megszorítottam a kezét, majd óvatosan a derekamra helyeztem, aztán végigsimítottam az ünneplő fehér ingén, egészen a gallérig, amit hirtelen, jó erősen kezembe zártam, és magam felé rántottam.
Ezen felbátorodott, és a kezdeti ajak-becézgetést folyamatosan átalakította egy őrülten szenvedélyes csókká, melyet én úgy ittam, mint aki három nap után először kap vizet. Nyelvünk szédítő iramban kergetőzött egymás körül, és a köztünk lévő távolság minimálisra csökkent. Kíváncsian, simogatóan siklott lejjebb a keze a fekete szaténon, majd vágyakozva, két kézzel belemarkolt. Ennyi nem lesz elég úgy néz ki egyikünknek sem... Teljesen megfeledkezve arról, hogy az a szoknya milyen kevés mozgásteret ad, felemeltem az egyik lábam és a dereka köré fűztem volna, de egy apró reccsenéssel jelezte a gyűlölt ruhadarab, hogy úgy néz ki, többet tényleg nem fogom fölvenni már sehova. Erre felnyitottam a szemem, és kíméletesen kiszabadítottam újdonsült rajongómat ajkaim rabságából.
- Asszem elrepedt a szoknyám... - szóltam a vágytól tüzes szemekbe, melyekbe enyhe csalódottság vegyült, amiért ilyen apróságok miatt megszakítottam a csókot.
- Akkor... vedd... le... - mondta ki három kapkodó levegővétel között. Felnevettem, és csak ennyit bírtam hozzászólni:
- Jó, de akkor a harisnyámat és a cipőmet is le kell vennem...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.93 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2010. 04. 1. csütörtök 17:30
részemről 8 és ha folytatod, lehet több is.
#3 Craig 2010. 03. 31. szerda 21:11
Ebben nem értünk egyet. A pontozás legtöbbször az írásnak szól, és nem az írónak. Azért sem értek egyet veled, mert ha van olyan pályakezdő író, akit eltántorít az írástól egy negatív kritika, egy novelláriumban, scriptóriumban kapott negatív hozzászólás vagy értékelés, akkor tényleg tanácsos neki mással foglalkozni. De ha ez jobban ösztökéli, hogy minőségi írást adjon ki kezei közül. Akkor igen is kell ilyen.

Egy jó író ismérve, hogy nem hátrál meg semmitől, és törekszik a folyamatos fejlődésre.

Bár ezen írást, Én sem érzem 1 pontosnak (azért akad ilyen), igaz van benne jó néhány hiba, mondatszerkezeti és vesszőhiba, de ettől függetlenül, nem egy rossz írás.

Bár itt-ott, körülményesen fogalmaz az írója. Néha az egyszerűbb több és esztétikusabb.

Részemről 6 pont.
#2 pisti47 2010. 03. 31. szerda 06:14
Igazi bunkóság egypontozni, akármennyire nem tetszik egy történet. (az előttem pontozóhoz szólok) Ha nem akar felállni a farkad, várj még egy napot és akkor újult erővel nekiugorhatsz recskázni, nem pedig lepontozni másokat. Nem volt 10pontos az iromány, de kénytelen voltam ellensúlyozni lehet,nem megy el a kedve az ifjú írónak és legközelebb jobban sikerült történet kerül ki a kezéből.
#1 Törté-Net 2010. 03. 31. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?