A+ A-

Véletlen!?

Boldog elégedettséggel szemléltem a közelmúltamat és az eljövendőt. A tavasz, mint minden évben idén is nyárba torkollott. Kissé eszembe juttatta, milyen is huszonévesnek lenni. Kissé belefásultam a szürke hétköznapokba, kissé elfeledtem milyen élni. A véletlen elébem sodort egy hölgyet, kinek rövid idő alatt sikerült kivezetnie a kezdődő szürkeségből. Munkám végett sokat utaztam a budapesti járatokon, és passzív időtöltés gyanánt könyvek tudományát szoktam magamhoz venni. Mindig is szerettem olvasni és páromban egy hasonló tudományok iránt érdeklődő személyre találtam. Sokat beszélgettünk az olvasottakról és néha még vitába is keveredtünk. Teljesen elégedett voltam mindennel. Kapcsolatunk az elején járt és Ő nem akart rögtön a túlzó szenvedély mezsgyéjére lépni. Nem volt okom sietni, vagy siettetni bármit. Úgy gondolom a jó dolgokra érdemes várni. Szokás mondani a jó bornak idő kell, de nekem aggodalmaim voltak, hogy a mienk hamarosan megbuggyan.
A hetek elteltével sem jött meg a szexuális vágya. Kezdtem azt hinni, hogy velem van a probléma, de minden egyes alkalommal megnyugtatott. Később, egy teljesen őszinte pillanatban bevallotta, hogy még szűz és fél. Abban a hitben volt, ha nem felel meg a minden téren maximalista vágyaimnak, akkor elhagyom. Tovább vártam, nem sürgettem, mert még emlékeztem az én első alkalmamra. Egy idő után viszont éreztem a hiányát. Nem tettem szóvá, mert már így is frusztrálva érezte magát esténként elbúcsúzáskor. Meghívást kaptunk egy nyárbúcsúztató házibuliba. Majd minden hétvégén voltunk egyen, így ez sem ígérkezett különlegesnek. Legalábbis azt hittem.
Három nappal a buli előtt is dolgoztam, mint minden szerdán. Tudtam a következő állomásomhoz, sokat fogok utazni, így felszállás után kerestem egy ülőhelyet, hogy tudjam a nálam lévő könyvet bújni. Egy fiatal lány mellé ültem le, aki szintén olvasott. Nem szoktam megnézni az embereket, nehogy szóval, vagy gondolattal megsértsem kedvesem. Az utazás során könyökünk többször összeért. Ilyen esetekben automatikus el szoktam venni a kezem, hogy kerüljem a testi kontaktust, de akkor valamiért otthagytam. Túlzás lenne azt állítani, hogy jólesett az érintése, de nem is zavart annyira, hogy ellenálljak. Pár megálló múlva leszállt és amikor megkért, hogy menjek arrébb egy kurta pillanatra találkozott a tekintetünk. Szemre kellemes teremtés és mosolygott a szemével. Amint eltűnt nem foglalkoztam vele tovább és emlékeztettem magam, hogy párom van, de mindenkinek jólesnek a pozitív visszajelzések. Másnapra már el is felejtettem a dolgot, csak halvány emlékképként derengett egy busz, egy könyv és hogy mennyire fess vagyok. Szombaton elegáns belépőt terveztünk, így nem voltunk se elsők és nem is mentünk túl későn. Kertvárosi csendes könyék, gazdagék nagy háza és nagy kertje. Sok ismerős és sok ismeretlen. Mindenkire kedvesen mosolyogtuk. Pár embernek be lettem mutatva. Ahogy mentünk a hátsó kertbe szembejön egy ismeretlen ismerős.
- Peti, hagy mutassalak be egy volt osztálytársamnak, Horváth Tamarának.
Tamara szemében huncut mosoly villant egy pillanatig. Kezét nyújtotta.
- Nagy Péter - fogtam meg. Bár a szorítása nem volt erős, a könyökön, ahol pár nappal azelőtt hozzámért bizseregni kezdett.
- Képzeld, végre találtam egy olyan férfit, aki elfogadja a szeszélyeimet.
- Valóban?
- Igyekszik az ember.
- És mivel sikerül kordában tartani téged?
- Az értelemmel és az általános műveltséggel.
- Ritkán hallani ilyet fiatalember szájából. De ha nektek ez elég. Viszont ha megengeditek, akkor én most elmegyek és áldozok a bűn oltárán.
Miután hallótávolságon kívülre ért Laura még hozzátette:
- Ne foglalkozz vele, mindig ilyen karót nyelt volt.
Ne foglalkozz vele, mintha az olyan egyszerű volna. Elnéztem ringó csípőjét, mélyen kivágott ruháján keresztül a hátát, rövid sötétbarna haját, meztelen vállait.
- Párod van, mit képzelsz magadról?
- De az a csípő, egyenes felkínálkozás.
- Állítsd le magad, itt áll melletted a kedvesed.
- Drágám, minden rendben?
- Persze, csak egy pillanatra elbambultam. Kérsz valamit inni?
- Egy kis pezsgőt.
- Fehér és édes?
- Mint mindig.
Megkerestem az italpultot. Nem volt meglepő, hogy már eléggé megtépázott állapotban volt. De még volt rajta bontatlan üveg. Két műanyagpoharat vettem magamhoz és abba töltöttem.
- Nem tartja egy ilyen kifinomult ember, mint Te méltóságon alulinak, hogy műanyagpohárba öntse ki a pezsgőt.
-A szükség törvényt bontat majd velünk.
Mennyit? - kérdezte és megfogta az egyik poharat.
- Miért csinálod ezt?
- Mert látom rajtad, hogy nem kapod meg azt, amire vágysz.
- Tökéletesen boldog párkapcsolatban vagyok.
- Nem létezik tökéletesség, csak elvi síkon, amit a gyakorlatba átültetni lehetetlen.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.32 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2016. 03. 23. szerda 15:39
Netörődjél a fikázókkal írjáltovább.
#8 A57L 2014. 10. 29. szerda 16:54
Egész jó lett.
#7 listike 2014. 04. 8. kedd 06:24
Nagyon rossz.
#6 zszsika 2010. 01. 23. szombat 19:07
Már bocsánat. Mi ez a zagyvaság?
#5 artfet 2010. 01. 15. péntek 15:30
nem annyira vészes,bár a tényleges beszédet és a gondolatban elhangzottakat meglehetett volna máshogy is külömböztetni
#4 pamaci 2010. 01. 15. péntek 03:57
Követhetetlen, gyenge fogalmazás. A nagy semmi bő lére eresztve.
#3 papi 2010. 01. 15. péntek 03:16
az bizony
#2 Caligula 2010. 01. 15. péntek 01:31
Aúúúúúú Jézusom! Ez egy agyrém!
#1 Törté-Net 2010. 01. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?