A+ A-

Bál után

Ott álltam előtte, hosszú idő óta először kettesben. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről, az arcomból kiszállt a vér, és legszívesebben kirohantam volna a világból, ha ő nem néz rám olyan sóvárgó tekintettel. Ha nem tudtam volna, hogy mennyire szüksége van rám, hogy mennyire magányos...
Nem vigasztalásból tettem, amit tettem, hanem mert rájöttem, hogy kell nekem. Nem szeretetből, hanem szerelemből. Mert akkor tudatosult bennem, mennyire fáj, ha ő boldogtalan, hogy mennyire szükségem van rá. Ez nem az a fajta szerelem volt, mint amikről mesélnek a könyvek. Ez olyan szerelem volt, ami csak lassan, fokozatosan alakul ki, sunyi mód, úgy, hogy még csak véletlenül se vedd észre, és amikor először döbbensz rá, hogy mi történt, egyszerűen nem tudsz mit kezdeni vele és megesik, hogy elfojtod, mert nem kételkedsz benne, holott valószínűleg az életed legnagyobb lehetősége.
Tettem felé egy lépést. Könnyek gyűltek a szemembe a rengeteg, hirtelen jött érzéstől, a rádöbbenéstől, s ő ezt észrevette. A szoba egyik végéből a másikban termett, két puha kezével közre fogta az arcomat, és nagy levegőt véve megcsókolt. Kicsit gyors volt, kicsit hirtelen, pont olyan, mint amilyennek lennie kellett abban a helyzetben. Mindketten féltünk és meg voltunk ijedve mindentől, de ott voltunk egymásnak.
Egyre sürgetőbbé vált a csókja, én pedig tudtam, hogy nincs menekvés. Átfogtam a nyakát, ő pedig szorosan magához ölelt. Ekkor tűnt csak fel, mennyire megkönnyebbültem, amikor átfogott; kis híján összecsuklottam a karjaiban. Engedte, hogy levegőt vegyek, és amíg ő a nyakamat csókolta, éreztem, hogy majd' szétvet a fájdalom. A kellemes fájdalom.
Annyira kívántam őt, hogy azt szavakkal nem tudnám leírni. Minden porcikám ki akart szabadulni a ruhából, azt akarta, hogy az ő bőréhez érhessen. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen az, ha valakit ennyire akarsz. Nem akartam, hogy bármi elférjen közöttünk. Azt akartam, hogy olyan közel legyen hozzám, amilyen közel ember emberhez csak lehet. Azt akartam, hogy bennem legyen, hogy szakítson szét.
Levette rólam a ruhámat. Csak a vállamról kellett lehúznia a pántokat, és az máris a földre hullott. Ő végigmért a tekintetével, én pedig elvörösödtem, éreztem a lüktetést az arcomban. Kicsit elidőztünk, egymást nézve, majd gyorsan levette ő is a pólóját. Megharaptam az ajkam, zavarban voltam, ugyanakkor kíváncsiság bizsergett az ereimben.
Újra egymásnak estünk, úgy ölelkeztünk, mint akik össze akarnak nőni, egymásba akarnak bújni. Lassan a szépen bevetett ágyhoz vergődtünk, és ugyan így, összeragadva estünk rá. Csókolt, ahol csak ért: az állam, a nyakam, a kulcscsontom, a vállam, a mellkasom, a mellem... Én azt sem tudtam, hová legyek, annyira élveztem. Órákig tűrtem volna a kényeztetését, a simogatását, de tudtam, hogy neki sürgősebb a dolog...
Felültem. Amikor kiegyenesedtem vettem csak észre alattam azt az igencsak figyelemre méltó dudort a nadrágján. Némán bambultam, majd gyorsan hadba kezdtem a gombjaival. Ő is felemelkedett, és amíg én a sliccével bajlódtam, ami a kapkodástól természetesen nem akarta megadni magát, ő a melltartóm pántjait csúsztatta le a vállamról, majd megkereste a kapcsot, és azzal próbálkozott. Csak nem sikerült neki. Egymásra néztünk, komoly arccal, tréfát nem ismerve, majd mindketten elengedtük a másikét, és a sajátunkkal foglalkoztunk. Pillanatok alatt ki volt gombolva a nadrág, és az én melltartóm is megszabadult súlyától.
Tovább csókolóztunk. Ő közben próbálta lehúzogatni a nadrágját, de mivel rajta ültem, nehezen ment neki. Amikor ezt észrevettem, olyan hirtelen, mintha meggondoltam volna magam, átlendítettem a lábam fölötte és átfordultam az ágy másik oldalára. Azt hittem, majd a saját nadrágjától fog így megszabadulni, de nem. Nekiesett a bugyimnak, és kis híján úgy tépte le rólam. Nyomott pár puszit a combomra, ahogy haladt lefelé, majd felfelé, s amikor szétnyomta volna a lábaimat, akkor tudatosult bennem, hogy ő tulajdonképpen mire is készül, és olyan erősen, ahogy csak tudtam, összezártam a lábaimat. Meglepetten felnézett rám, és én csak akkor láttam, hogy a nadrág már nincs rajta. Semmilyen nadrág nincsen rajta... Gyorsan felültem az amúgy sem teljesen vízszintes fekvésemből.
A két fokhagymagerezd, ami amúgy fenékként funkcionált, kuncogásra kényszerített. Ő sértődötten felállt, bennem pedig megakadt a szusz: hirtelen szemben találtam magam az élvezetem tárgyával. Az amúgy teljesen átlagos méretekkel megáldott másik fél pénisze ijesztően nagynak hatott, így, szemből. Talán profilból más lett volna...
- Óvszer? - kérdeztem, ő pedig gyorsan felkapta az alatta levő nadrágját, és kikapott egyet a zsebéből. Kibontotta, és szakszerűen felhúzta, mintha csak egy kesztyű lenne. - Gyakoroltad? - kérdeztem, mire elvörösödött, majd bólintott egyet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.5 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2014. 12. 6. szombat 05:42
Közepes.
#3 A57L 2014. 06. 11. szerda 04:54
Nem rossz írás.
#2 papi 2014. 05. 1. csütörtök 07:45
Egész jó
#1 Törté-Net 2010. 01. 12. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?