A+ A-

Nagynéném meséiből...

Egészen elszégyelltem magam, amikor kihallgattam a beszélgetést. Nem akartam én, épp csak elfogyott a só az asztalon, és mint legfiatalabbat, engem küldtek, hogy szaladjak el a kamráig és hozzak. A kamraablak nyitva volt, alatta a nyárikonyha teteje, onnan szűrődött ki a beszélgetés. Nagybátyám és az öccse felesége beszélgettek, először nem is értettem, mit. Aztán persze már értettem, nagyon is. Pista bátyám mindig is híres volt a nőügyeiről. Az én fülem hallatára ugyan nem mondtak semmit, de nagymama sokszor perelt vele, a család nőtagjai meg fülig vörösödtek, ha szóba került. Akkor aztán kiküldtek a folyosóra, ne hallgatózzak felszólítással. Persze, hogy akkor már kíváncsivá váltam, és a fülemet a kulcslyukra tapasztottam. Résen voltak, ha észrevették, elzavartak messzebb. De most erről szó sem volt, elvégre ők küldtek ide.
- Gyerünk, engedd! - hallatszott nagybátyám sürgetése.
- Pista, nem! Értsd meg, hogy most nem! - Ez Edit volt, László felesége, a kicsit kövér, pirosas arcú, aki mindig sütött nekünk almás lepényt meg habostúróst, igazi túróból.
- Dehogynem. Érzem, hogy tiszta lucsok vagy mán!
- Ne nyúlkálj! Hallod, elszakítod!
- Akkor vedd le ezt a nyavajás bugyit! Minek vettél egyáltalán? Tudtad, hogy jövök, nem?
- Tudtam.
- Akko' meg? Látod, jobb, ha leveszed!
Motozás hallatszott. Már nem volt olyan sürgős visszafutni a teli sótartóval, hallgatni az asztaliak beszélgetését.
Egy ideig nem hallatszott semmi, illetve majdnem semmi. Pista bátyám szuszogását egy halk kis nyöszörgés váltotta fel.
- Élvezed, igaz-e?
- Minek arról beszélni? -hallottam Edit néném hangján, hogy piheg. - Igen, igen! - kiáltott fel aztán hangosabban.
- Ugye, hogy jó neked?
- Igen.
- Imádom a pinád! Gyönyörű, te!
- Aj, ne beszélj már így! - nyöszörgött fel.
- Ha nem beszélhetek, nem is folytatom. Akarod, hogy folytassam, igaz?
- Igen, igaz, tudod, hogy igaz.
- Én jobb vagyok, mint az öcsém, igaz?
- Igaz, igaz.
- Azért mentél hozzá, mert tudtad, hogy majd én megbaszlak, igaz? Akartad, hogy megbasszalak, igaz-e?
- Akartam. Akarom, na! Csináljad, jaj!
Még sosem hallottam beszélgetni embereket közben. Láttam már a szüleimet a szobájukban, hallottam időnként éjjel, hogy nyögnek, néha kiáltanak. De sosem beszélgettek.
Ettől fogva nagyon lelkes látogatója lettem a családi rendezvényeknek. Akármilyen program jöhetett is közbe, én szívesebben mentem anyámmal és apámmal vendégségbe. Nem csak Edit nénit hallgattam ki Pistával. Pista bátyám kedvét tette a fél rokonságot. Az tetszett a legjobban, mikor apám keresztfiának az új feleségét környékezte. Nagypapa pincéjébe surrantak le, alig bírtam kinyitni a nehéz faajtót, hogy utánuk osonjak. Nagyon élvezte a fiatal testet. Nelli sem volt szégyellős kedvében. Nagy mellei csak úgy rengtek, markolászta őket, közben szélesre tárta a combjait, hogy Pista bátyám feje közéjük férjen. Az szorgalmasan dolgozott rajta, nyalta, falta, nyelvét pörgette, közben ujjai ki-be jártak a jókora szeméremajkak között. Még sosem láttam ekkora puncit.
- Ajj, de forró vagy! Édes forró a pinád! - duruzsolta Pista bátyám, miközben Nelli szemei csaknem felakadtak. Kiabálva élvezett el. Aztán letérdelt, Pista bácsi szerszámát a mellei közé fogta, a kibukkanó végét meg a nyelvével csiklandozta. Nagybátyám nem állta meg, hogy ne beszéljen most is.
- Ez az csillagom! Szorítsad vele! De nagyon érted te ennek a módját! Mindjárt ráélvezek ezekre a gyönyörűséges dinnyékre!
Leengedte a melleit, és a szájába vette a farkat. Pista bátyám csak hörgött. Amikor aztán fürge nyelve bekalandozta a golyóit is, felrántotta Nellit a földről, és a pince asztalára lökte.
- Ezért megbaszlak, de nagyon megbaszlak! - kiabálta rekedten és örült iramban pumpálni kezdte a párnányi pinát. Nelli csak nevetett, közben sikkantgatott. Aztán már ő is kiabált. - Gyerünk, toljad, erősen, erősen, erősen! - kiabálta. - Ó, óóóóó...
Gyorsan kisurrantam, mielőtt lebuktam volna.
Anyám kifejezetten haragudott Pista bátyámra.
- Annuska, na ne mérgelődjél mán! - engesztelte sokszor. Gondoltam, hogy anyám is Pista kezelendő táborába tartozott. Nem örültem ennek, de lassan megszoktam, hogy alig akadt olyan nőnemű a családban, akit ilyen-olyan módon ne kezelgetett volna. Anyám durcásan fordult el tőle.
- Bolond vagy te, Pista. Valaki megunja majd a ténykedésed, aztán megver, de nagyon.
- Ugyan, ki verne meg? Az urad, a Gyurka?
- Nem kell, hogy a Gyurka verjen meg. Megverhet az András is! Vagy bármelyik férj! Tudják ám sokan, mit csinálsz.
- Csak csinálnék, Annuska, csinálnék. De te is elpártoltál tőlem!
- Mi jól megvagyunk a Gyurkával. Nem te vagy az egyetlen, aki tudja, hogyan kell csinálni.
- Na jól van, Annuska, ne sértegessél. Annak idején jó voltam neked, aztán mán nem kellettem. Elszeretett a Gyurka.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.44 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2016. 09. 29. csütörtök 09:54
Falusi idil.
#7 vakon53 2016. 02. 26. péntek 14:59
na végre valami kis finomság
#6 listike 2014. 04. 7. hétfő 18:22
Nem tetszett.
#5 tiborg 2010. 02. 17. szerda 05:43
jol megirt,szorakoztato elbeszeles! Ne hagyd abba ezt a temat, csacsogd meg nagynened meseit!!
#4 gegmen 2010. 01. 6. szerda 05:58
Nagyon jó a történet!
#3 SIHUPAPA 2009. 12. 15. kedd 20:50
na végre valami kis finomság
#2 imi36 2009. 12. 15. kedd 07:07
Nagyon jó a történet!
#1 Törté-Net 2009. 12. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?