A+ A-

Te is jársz néha tilosban 1. rész

Sanyi volt számomra az a pasi, akit piedesztálra emelhettem. Nem azért, mert olyan példaértékű volt, hanem mert azzá tettem.
Gyakran előfordult, hogy csak miatta tértem be a pubba, mert tudtam, épp dolgozik. Volt, hogy két-három órán keresztül ültem előtte az üres helyiségben, egyetlen kólát szürcsölve. Rengeteget poénkodott velem. Sokszor szexre utaló megjegyzéseket tett. Egyszer, amikor kiakadtam exem bunkóságán olyasmit hangoztattam, hogy nekem egy érzékeny pasi kellene. Sanyi erre komolyan rám nézett, és szemrebbenés nélkül közölte, hogy előtte utána szíves örömest megölel.
Összenéztünk, majd jót röhögtünk.
Nagyon bejött, mindene megvolt, ami tetszett nekem egy pasiban: hosszú , vékony tincsű raszta haj, mélybarna - szinte fekete - szemek, piercing a szemöldökénél. De sajnos volt egy tulajdonsága, amit egyetlen pasinál sem szerettem: barátnője volt. Ráadásul ő az a ritka típus volt, aki nem csalta meg párját. Hiába tudtam én, hogy a leányzó nem ilyen hű hozzá, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a mi kapcsolatunk nem lesz ennél több sosem. Egyszer meg is kérdeztem, hogy mit tenne, ha komolyan venném a szövegeit, mélyen a szemembe nézett, és annyit mondott "Három éve kellett volna találkoznunk."
Hamarosan megnősült, rá egy évre kisfia született. Csak e-mailben gratuláltam neki, személyesen már rég nem találkoztunk. Neten kapott képről tudtam meg, hogy derékig érő tincseit levágatta, és egyre szaporodtak tetkói. Nem szeretem az agyon dekorált pasikat, Sanyi is kezdett ebbe a kategóriába tartozni.
Mivel az év nagy részében nem voltam otthon szorítkoztunk a névnap, húsvét, karácsony-újév üdvözlésekre.
Eltelt öt, vagyis hat év, mióta már nem jártam be hozzá, nem beszélgettünk mindenféle hülyeségekről, nem utalt nekem a szexre, és nem dicsérte burkoltan vagy nyíltan a fenekem vagy a mellem, amikor két hete találkoztunk.
Fáradt voltam, és nyűgös. A barátom elhagyott, a munkahelyem kész rémálom volt, ráadásul elküldtek az egyik vidéki vállalathoz felmérni az állapotokat. A busztól hazafelé rámjött a pisilhetnék. Kábé fél úton volt egy pizzéria, mondom, bemegyek oda, legfeljebb meg is vacsorázom.
Szó szerint majdnem berosáltam, amikor belépve ismerős hang szállt felém:
- Szia Csaj, ezer éve nem láttalak!
Sanyi állt a pult mögött, szélesen rám vigyorgott, én pedig azonnal tudtam, miért imádtam Őt annyira. Amúgy imádtam, ha Csajnak hívott. Tudtam ez nála amolyan hangulati és érzelmi szint függő. Nem voltam az egyedüli, akit csak Csajnak nevezett, de csak páran voltunk, és mindannyian közeli ismerősei. Elélibbentem, letettem a tatyóm és a dzsekim
- Mindjárt jövök - sziszegtem oda, és elindultam a mosdó felé.
Mire visszatértem már egy asztalnál ült. Előtte egy sörrel, mellette egy nagy pohár citrom-lime-mal. Letelepedtem mellé.
Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, ő üzemelteti a pizzériát - közben kiválasztottam mit eszek, de kikötöttem, hogy én fizetem - és újra olyan jó kedélyűen beszélgettünk, mint régen. Persze elővette alpáribb megjegyzéseit is, de nem volt tőle bunkó, inkább csak határon táncolt. Meg is mondtam neki, mire közölte velem, hogy ilyen jó nő mellett még jó, hogy beszél a szexről, ha már csinálni ugye nem lehet. Hozzátette, hogy mivel bizonyára van barátom.
- Na, nem mintha ez változtatna a tényen, hogy nős vagy és van egy gyönyörű gyereketek.
- Nem minden házasság tökéletes. De ezt nem kell magyaráznom. Nyúzottnak tűnsz. - megsimogatta az arcomat, hagytam neki. Édes érzés volt, ahogy ujjai cirógattak. Hirtelen belenyilalt a tudatomba: nem szabad. Nem is a felesége miatt, hisz tudtam a hűség, legalábbis házasságuk előtt, nem volt nagy erénye, de a gyerek miatt. Egyébként is mindig az volt az elvem, hogy nem kell nekem boldogság más szenvedése árán. Közben ő a nyakam felé haladt, éreztem, hogy megremegek minden milli után.
- Ne, ne csináld... nem szabad.
- Senkinek sem ártunk vele...
- Kérlek - suttogtam neki, szabályosan esdekeltem tekintetemmel. Ráadásul pont egy kisebb társaság haladt el az asztalunk mellett.
- Évek óta senkit nem kívántam Szilvin kívül, de Te... - közelebb hajolt hozzám, agyamban már villogott a vörös lámpa. Tudtam, vészesen elgyengülök a közelségétől, arrébb csusszantam a székkel.
- Sanyi, ne...
- Te is akarod, mint én. Látom a szemeden. Sőt, már akkor akartuk, amikor az Orpheusba jártál.
- De a gyere... Mindenki minket néz... kérlek!
- Jó, akkor menjünk el innen.
- Nem. Nem lehet. Értsd meg.
- Nem értem meg. Kívánlak, érezni akarlak. Lehet, hogy nem akarlak lefektetni, de meg akarlak csókolni, simogatni akarlak. Kezemben akarlak tartani...
- Ne folytasd, 10 perc sem telik el, és Szilvi máris tudni fogja.
- Szilvi megcsalt. Nem is egyszer. Megtaláltam a naplóját. Évekkel ezelőtti, fent van a padláson. Belelapoztam, amikor fenn voltam lerendezni az egereket. Annyit tudok, hogy egy pasija biztos volt mellettem. Háromszor lefeküdtek.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.8 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 papi 2015. 11. 30. hétfő 16:32
Nagyon jó
#6 A57L 2014. 12. 1. hétfő 07:05
Nem rossz történet.
#5 feherfabia 2014. 09. 13. szombat 05:22
8P
#4 LemonOrange 2010. 07. 9. péntek 09:51
Szeretnivaló történet egy szeretnivaló lányról. De az élet már csak ilyen.
#3 kelyhecske 2010. 06. 21. hétfő 22:18
szegény csaj, hát igen mindig a család győz , akármilyen is a feleség:-(((((
#2 sihupapa 2009. 12. 4. péntek 05:15
nekem tiz a köbön, mert sajnos ez az élet.
#1 Törté-Net 2009. 12. 3. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?