A+ A-

Az albérlő

Aznap kissé hamarabb eljöttem a munkahelyemről, mert a lakásom albérlője szólt, hogy szeretne beszélni velem. Fél öt felé álltam meg Budafokon a tízemeletes ház előtt és mikor beléptem a lépcsőházba észrevettem a liftre akasztott NEM MŰKÖDIK táblát.
"- Még ez is!" - gondoltam magamban, mert nagyon meleg volt, így nem hiányzott a gyalogtúra fel a hatodik emeletre. Bár ami inkább bosszantott, az a várható beszélgetés az albérlővel. Illetve az albérlőkkel. A lakást ugyanis egy nagynéném hagyta rám, aki szegény tavaly tavasszal halt meg. Mivel én már egy jó ideje önállóan élek, így ezt a lakást kiadtam albérletbe tavaly nyáron. Egy szimpatikus fiatal pár vette ki és meg kell mondjam, hogy hamarosan baráti viszony alakult ki köztünk. Vagyis nemcsak az albérleti díj beszedése miatt jártam hozzájuk, hanem szerveztünk közösen programokat is.
Az igazság pedig az, hogy idővel Timi - így hívták a feleséget - egészen megtetszett.
Vékony testalkatú, 24-25 év körüli fiatal nő volt, vállig érő barna hajjal, kicsi, de hegyes mellekkel és egész formás popsival. Ahogy pedig észrevettem én sem vagyok teljesen közömbös neki.
Idén márciusban azonban történt valami.
Nem fizettek időben albérletet. Ezt akkor azzal magyarázták, hogy a munkahelyük késve utalta a bért a számlájukra. Elnéző voltam, mert csak egy hetet késtek. A következő hónapban valami rokonuk temetéséről szólt a legenda, hogy arra kellett a pénz, így tíz nap késéssel fizettek. A díjfizetési késedelemmel egyidőben észrevehetően csökkent a baráti találkozások száma is. Feltűnt, hogy mindig találtak valami kifogást, hogy ne kelljen összefutnunk. Éreztem, hogy történt valami, de mondani nem mondtak semmit. A harmadik alkalommal már kissé szigorúbb voltam és közöltem velük, hogy ez volt az utolsó dobás. Türelmes vagyok, de az albérlet a barátság ellenére is fizetendő és nem szeretem ha hülyének néznek. Most negyedszer már Timi - a feleség - hívott fel és azt mondta, hogy a férje meg ő beszélni szeretnének velem. Igazán kíváncsi voltam mivel hozakodnak elő.
Felértem a hatodikra és bekopogtam.
- Ki az? - jött a kérdés bentről.
- Robi vagyok.
Nyílt az ajtó és Timi állt a küszöbön. Egy pillanatra önkéntelenül is megnéztem magamnak.
A vékony otthonka ugyanis nem sokat takart el melleiből és formás combjaiból. Ráadásul nyár lévén szépen le is volt barnulva.
- Szia.
- Szia. Gyere be.
Beléptem és a nagyszoba felé vettem az irányt. Feltűnt, hogy a férje nem jött ki egyik helyiségből se
- Lajos!? Merre van?
- Dolgozik. Majd csak estére jön.
Beléptem a szobába és leültem a kanapéra.
- Na, de a telefonban azt mondtad, hogy beszélni szeretnétek velem.
- Félrevezettelek. - mondta Timi halkan. - Én szeretnék beszélni veled.
- Tessék, miről van szó?
Timi leült velem szemben a fotelba és egy pillanatig csak nézett rám, mint aki nem tudja hogy kezdje a mondandóját.
- Szóval... - kezdte és rögtön el is akadt.
- Szóval? - kérdeztem vissza.
Timi sóhajtott egyet.
- Szóval bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi négy hónapban voltak bizonyos problémák a fizetéssel. Ez azért történt, mert Lajost kirúgták a munkahelyéről. Szerencsére gyorsan talált másikat, de ott sajnos nem fizetnek neki annyit, amennyit kellene. Ráadásul... - Timi szemeit elfutotta a könny. - Inni kezdett, mert nem bírta elviselni ami történt.
Lehajtotta a fejét és úgy folytatta. - Az igazság pedig az, hogy most sincs pénz, hogy fizessünk.
- Sajnálom. De akkor fel kell mondanom az albérletet. - mondtam. Nem akartam túl közönyös hangot megütni, de Timi így is ijedt arccal kapta fel a fejét.
- Lenne még egy megoldás. - mondta és valami furcsa fény gyulladt szemeiben. - Majd két hónapja gondolkozom a dolgon, hogy hogyan fizessek, és azt hiszem neked se lenne ellenedre a mód.
- Miféle megoldás lenne ez? - kérdeztem, bár valami halvány gyanú kezdett derengeni bennem.
Timi felállt és kigombolta az otthonkát, majd egy laza mozdulattal kibújt belőle.
- Én lennék az albérlet díja.
Felugrottam a kanapéról és szembenéztem vele.
- Te megőrültél. - mondtam és a hangom emelkedni kezdett. - Mégis hogy gondolod!? Mi vagy te!? Férjed van, nekem meg...
Nem hagyta, hogy befejezzem, hirtelen átölelt és fejét a vállamba fúrta. Hüppögni kezdett.
- Kérlek... Robi. Hidd el, nincs miből fizetnem és... - nem folytatta, csak rázta a vállát a zokogás.
Ahogy álltam ott és átölelve tartottam, mellei nekem nyomódtak. Ez nem maradt teljesen hatás nélkül, ráadásul mint írtam igencsak tetszett nekem, ezért egy kicsit cinikus gondolatom támadt.
"- Végül is, ha fizetni akar... legyen. "
Lassan elkezdtem csókolgatni a nyakát, jobb kezemmel pedig fenekének egyik félgömbjét gyúrogattam. Timi lassan abbahagyta a hüppögést és simogatni kezdte a hátam, bal kezével pedig a nadrágomon keresztül a combomat tapogatta. Szépen haladtam lefelé a vállgödrénél, majd a melleire váltottam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 sunyilo 2018. 04. 15. vasárnap 17:52
Az életből merítve...
#10 davee10 2016. 04. 23. szombat 07:18
Közepes!
#9 feherfabia 2016. 04. 23. szombat 07:01
Közepes!
#8 vakon53 2016. 03. 25. péntek 15:08
Nemrossz.
#7 zsuzsika 2014. 12. 14. vasárnap 07:17
Jó.
#6 listike 2014. 07. 22. kedd 17:47
Tetszett.
#5 papi 2014. 01. 1. szerda 13:12
Nem rossz
#4 imi36 2009. 07. 17. péntek 08:03
Ez az élet és a sors.
#3 jani 2009. 06. 26. péntek 20:21
Nagy disznó vagy Te , visszaélni a kiszolgáltatottsággal , ez disznóság.
#2 Tamás 2009. 06. 26. péntek 19:07
Nagyon drága dugás volt.
#1 Törté-Net 2009. 06. 26. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?