A+ A-

Barlangbéli vallomás

Fiatal és fáradhatatlan voltam abban az idoben, nem tudott visszatartani semmi a természet felfedezésének örömeitol. Így történt azon a nyáron is, amikor nagy hártizsákkal felszerelkezve, gyalogosan nekivágtunk az országnak. Ilona nem volt a szó igazi értelmébe vett barátnom, szerelmem, csak egy igazi jópajtás, akinek ugyanaz a hobbija mint nekem, szívesen tölti az idejét a természetben, még akár magányosan is. Lehet, hogy ez a magány utáni vágy hozott össze bennünket, hiszen órákon át tudtunk gyalogolni, vagy ücsörögni az árnyasban egyetlen szó nélkül. Nem, nem bambák és üresek voltunk, hanem éppen azt hiszem ellenkezoleg, rettentoen empatikusak egymás iránt.
Sokszor elofordult, hogy egyszerre nyitottuk ki a beszélonket, majd csak egymásra mosolyogva bólintottunk, hiszen a másik is éppen azt a gondolatot akarta megosztani. Sokat játszottunk igy, elindítottunk egy gondolatot, magunkba forgattuk, kevergettük és a végén kitálaltuk a végeredményt. Igazán jó szórakozás volt, hiszen egyes esetekben homlokegyenest más eredményt kapott Ilona, máskor pedig ijesztoen azonos volt a végkifejlet. Most már úgy gondolom érettebb fejjel, ezek igazi jó önismereti tréningek voltak. Most biztos benned is felvetodik a kérdés, hogyan lehet, hogy egy fiú és egy lány sülve fove kettesben van és mégse történik semmi! Nem, nem voltunk betegek, a másik nem iránt érdeklodok, hidegek, csak igazi kielégülést jelentett számunkra egymás intellektuális közelsége. A másik amiért én nem kezdeményeztem, az volt, hogy volt barátnom, jól kijöttünk egymással a szerelem terén, de o olyan lusta volt, hogy még a hozzám fuzodo viszony sem tudta arra késztetni, hogy kirándulásaim alkalmával velem tartson. Ezen tú ami visszatartott, hogy jobban szerettem Ilonát barát - barát - nak tudni, mint esetleg egy rossz szerelmi viszony miatt elveszíteni. Úgy éreztem mellette csak vesztes lehetek - egy kicsit talán kisebbségi érzésem volt mellette, hiszen Ilona egyszeruen GYÖNYÖRU volt. Képzelj el egy szinte tökéletes testet, karcsún, feszesen és
mégis noies puhaságba göngyölve.
Ápolt szinte tökéletes arca, egészséges, dús, hatalmas hajkoronája egyszeruen lenyugözött. Büszke is voltam rá, hogy szívesen tart inkább velem, mint a sok nálamnál talán belevalóbb, rámenos udvartartásának kanjaival.Tehát az O szépsége a belole áradó folytonos szexuális kisugárzás elbizonytalanított, ilyen téren félénk voltam vele. Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem jutott eszembe buja gondolat vele kapcsolatban, igen néha elgondoltam milyen lenne a karjaimban tartani, érezni forró, illatos lehelletét a nyakamon, simogatni bársonyos borét, felfedni a ruha álatal takart helyeket, az extázisig fokozni gyönyörét. Mégis visszatartottam magam, pedig igen gyakran kerültünk olyan helyzetbe, amikor együtt aludtunk valahol a pusztaságban, csak egy hálózsák volt az elválasztó fal közöttünk.Ezen a nyáron a Dunántúlt céloztuk meg háromnapos kirándulás céljából.
Mentünk gyalog, stoppal, pihentünk, kajáltunk, beszélgettünk és nagyokat hallgattunk - . Nem volt igazi tervünk hol töltjük az éjszakát, ez nem volt érdekes, mivel profi felszerelésünk segítségével a szabad ég alatt, illetve kis kutyasátrunkban bárhol ránk esteledhetett. Zirc környékén járhattunk, amikor egy elhagyatott bánya környékére értünk (késobb tudtam meg a hely neve: Dudarbánya volt).Nem voltunk barlangászok, ehhez való felszerelésünk sem volt, mégis izgatott mindkettonket milyen lehet egy igazi bánya. A kapun lazán átmentünk, pedig vastagon szedve ott állt a figyelmeztetés:
ÉLETVESZÉLY, BELÉPNI TILOS!
Mégis bementünk, hajtott a felfedezés vágya és a kaland! Valamilyen felszini fejtést hagytak kitárulkozva, mivel egy meglehetosen tágas alagúton tudtunk bemenni. Az alagút bejárata összeeszkábált deszkákkal volt eltorlaszolva, de az ido foga és más felfedezok keze munkája már erosen kikezdte, így nem jelentett akadályt. Az út lejtett, kanyargott és sötét volt. Elemlámpát gyújtottunk és annak fénykévéjében próbáltuk az emberi ürülék és szeméthalmokat kikerülgetni. Már majdnem visszafordultunk, hiszen kezdett elegünk lenni a kultúrmocsokból.Mentünk tovább, valamilyen megmagyarázhatatlan felfedezés vágyától hajtva. Elértük azt a pontot ahova már elodeink nem jutottak el, megszünt a kosz, természetes vájatban jártunk. Kint tombolt a nyár, idebenn kellemes huvös vett körül bennünket. A vágat kiszélesedett, nagy taró pillérekkel volt kitámasztva fal. Egyszeruen romantikus volt. Itt letáboroztunk, letettük hátizsákjainkat, lapos kövekre ültünk. A szokásos koerográfiát követve hallgatásba burkolództunk. Észrevettem magamon, hogy eluralkodott rajtam a vágy ismét, lapos pillantásokkal, vágyakozva pislogtam a kedves arcra. Szemünk néha összeakadt, egymásra mosolyogtunk. Mintha Ilona pontosan megérezte volna érzéseimet, csak annyit mondott: "olyan jó és békés veled lenni!"Én is békét éreztem, kellemes fáradság vett erot rajtam és kimondtam azonnal a gondolatom.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.1 pont (103 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 listike 2016. 05. 11. szerda 13:08
Nem rossz.
#9 zsuzsika 2015. 02. 10. kedd 07:25
Nagyon jó írás.
#8 A57L 2014. 06. 15. vasárnap 08:57
Jó lett az írás.
#7 tiborg 2011. 11. 1. kedd 06:55
Egeszen elboditott.veletek egyutt en is ateltemminden moccanatotokat!! KOSZI.... KOSZI....
#6 v-ir-a 2011. 10. 30. vasárnap 22:53
örülök neki, h kijutottatok,mégpedig azért, mert el tudtad mesélni az egéazet nekünk smile igazán tetszett
#5 sihupapa 2008. 11. 29. szombat 00:53
jóóóóó
#4 jukpal 2003. 01. 26. vasárnap 19:17
Nagyon tetszik!
#3 John 2002. 11. 21. csütörtök 15:01
Nagyon tetszett, szívbol gartulálok az írónak, és szeretném, ha még több, ehez hasonló történetét olvashatnám ezen a honlapon. A 10 pont természetesen jár!
#2 Gambit 2002. 05. 5. vasárnap 17:38
Szép történet!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?