Az autóból kiszállva, pár lépés megtétele után a saját boltom kirakata már a látómezőmbe került a vidéki nagyváros sétálóutcájának ellenkező ívű kanyarulatában, ahol a világítás abban a pillanatban kezdett felvillanni. A kirakatban parókás, festett arcú bábuk álltak egymás mellett, közrefogva egy ott ülő harmadik társukat, felvonultatva az idei év fürdőruha és fehérnemű slágereit. Az üzletet négy éve nyitottam és a saját lábon állás azóta, ha nem is töretlenül, de működik. Nem vagyok rászorulva sem a szüleim pénzére, sem a főnököm jóindulatára, a magam ura vagyok, az ezzel járó összes jóval és nehézséggel együtt.
Beléptem a bejáraton, amire alkalmazottam felkapta a fejét, udvariasan letette a Story magazin aktuális számát, majd kicsit erőltetettnek tűnő mosollyal a száján felállt az asztal mögött. Szemmel láthatóan rohadtul unta már a napot, így háromnegyed hatkor, zárás előtt.
- Szia Henike, mi újság? - kérdeztem.
- Szia! Volt itt Barna, hozott fürdőruhákat a rendelés szerint, de van egy-két tétel, amit nem tudott már adni - válaszolta
- Jellemző, nyár van. Volt ma valami érdekes? - kérdeztem.
- Semmi különös, csak a szokásos.
- Ok, akkor zárjunk, rögtön hat óra van, sietnem kell!
- Rendben, leszámolom a kasszát!
Heni a pénztárgép ide vonatkozó billentyűkombinációit alkalmazva kinyomtatta a napi zárást. Szőkés-barna, hosszú, vasalt haját néha hátrafújta a szája sarkából, miközben leszámolta a pénzt, ami forintra stimmelt. Elnéztem a mozdulatait, amiben benne volt a csütörtök minden elmúlt perce, a várakozás, hogy otthon legyen végre, vegyen egy forró fürdőt, megsimogathassa a Berci névre keresztelt macskát és bekapcsolhassa a tévét, miközben a korábban megrendelt kínai kaját házhoz hozza a futár. Ő kinézetre és gondolkodásra a mai kor elvárásainak maximálisan megfelelő lány, aki lényéből kifolyólag ismer mindenkit a városban, akit érdemes. Természetesnek veszi, hogy szoliba és műköröshöz járni kell, még ha a fizetése nem is mindig engedi, igényesnek kell lenni az utolsó papucsválasztásnál is, mert komoly következménnyel jár a mulasztás és tudja, mikor ki az, aki segíthet neki, ha éppen bajba kerül. Él a saját kis világában, egy harmadik emeleti albérletben, amit szülei finanszíroznak.
Heni engem az állásinterjú alkalmával megbabonázott a lényével. Semmi extra nincs rajta, sőt, akinek az ilyen típusú vékony, kis mellű lányok nem jönnek be, azok rettenetesnek tartják, mert valahogy mű az egész lénye, de szerintem jól áll neki. Nem tagadom, megfordult a fejemben már nem egyszer, hogy milyen lenne vele egy menetet lezavarni, mondjuk a próbafülkében, vagy csak spontán a raktárba behívni valami ürüggyel, vagy valami hasonló. Aztán ezek az ötletek és elképzelt szituk valahogy a helyszínen már sosem tűnnek olyan jónak, valahogy elvész az élük, mire esetleg alkalom adódhatna, így marad a fantázia, ami valószínűleg mindkettőnknek jobb.
- Na, akkor beviszed a pénzt az irodába? - kérdezte, kizökkentve az előző gondolatokból.
- Persze, beteszem a széfbe! - és ezzel hátramentem a kissé lepukkant berendezésekkel telerakott, kb. nyolc négyzetméteres irodámba, ahol a széfet kulccsal kinyitottam és betettem egy borítékba a bevételt, majd lezártam.
Ahogy az eladótér felé mentem, láttam, hogy Heni lapozgatja azt a füzetet, amibe a rendeléseket vesszük fel és kissé idegesnek tűnt.
- Mi a baj?
- Basszus, most jutott csak eszembe, hogy van egy rendelése egy csajszinak és nagyon kérte, hogy hívjam fel, ha megérkezik a fürdőruhája. Félre is tettem, itt van a fiókban, de nem hívtam fel szegényt.
- Akkor csörögj rá most! - ezzel odaadtam a telefonomat, hogy ne kelljen a céges készüléket elővenni és kivárni a bekacsolást, kódozást, egyebeket.
Amíg tartott a beszélgetés, zakatolt az agyam, volt még egy-két elintézni valóm aznapra.
- Ok, azt mondta bejön holnap reggel, nyitásra és elviszi - kezdte mesélni a fejleményeket.
- Ki ez a lány? - kérdeztem.
- Alma a neve, egy törzsvásárlónk. Szerintem láttad már itt, mert ő emlékezett rád, amikor megrendelte ezt a göncöt.
- Igen? Ez meglep. Elég ritkán vagyok itt! Hogy néz ki?
- Szőke a haja, kicsit rövidebb, mint az enyém, elég vékony és viszonylag pici a csajszi, de jó nagy cickói vannak - vigyorgott.
- Passz, nem tudom.
- Kár, ha meglátod, majd beugrik, de én lassan indulnék, ha nem baj!
- Persze menjünk csak.
Hátrahagyva az üzletet, együtt sétáltunk el az autómig, ahonnan ő gyalog folytatta tovább. Többször felajánlottam, hogy ilyenkor hazadobom, de egy-egy szakadó esőtől eltekintve nem akart élni a lehetőséggel, így én leszoktam arról, hogy egyáltalán felajánljam a fuvart. Elbúcsúztunk, ami egy "- Hello, akkor holnap!" -ban kimerült és az autóból még egy rövid dudaszó kíséretében kiintegettem neki.
(...)
Alma
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.22 pont (23 szavazat)
