A+ A-

Lillával

December: már magunk mögött hagytuk a győri pályaudvart, a busz békésen fúrta bele magát a koraesti sötétbe. Szinte érezni lehetett a közelgő havazás előszelét. Régen várt békét adtak az ismert kanyarok, a csöndes országút.
A busz belsejében már nyoma sem volt a kintről beáramló hideg csöndnek, sokan jöttek, hozzánk hasonlóan, hogy a vidéki otthonukban töltsék el az a néhány napot, ami az évből még hátra maradt.
Felbukkanó ismeretlen, vagy csak egyszer - egyszer látott arcok, akik Kedvesemet felismerve köszönnek, majd összekulcsolt kezünket látva felém is fordulnak. Rövid, de szívből jövő szavak igazi őszinte mosolyok érnek hozzám.
Már percek óta Őt figyelem Lillát, ahogy tettem már számtalan reggelen. Elgondolkodva néz kifelé, kicsit szigorú, tanárnős az arca. Ilyenkor érzem csak azt a 7 év különbséget, ami közöttünk van, és semmivé olvad, amikor szeret és szeretkezünk, nevetünk, vagy éppen elgondolkodva csendben beszélgetünk egy hosszú nap után. A reggelek jutnak eszembe, amikor békés álmát figyelem és az arcában gyönyörködöm.
Hosszú és nehéz volt ez az év, Neki doktori vizsga, egy külföldi munkalehetőség, ami hosszú távra szól, Nekem itthon a munkanélküliség, segédmunka diplomásan.
A jövőbe vetett teljes bizonytalanság. Az apró kis repedések, amik már megjelentek a szerelmünk páncélján...
Mégis szerelem...
Felém fordul, szinte szégyellem magam a lopott pillanatokért. Valamit megérez az aggodalmamból, csak egy pillanatig néz a szemembe, majd összeszorítja kezem, és hirtelen szájon csókol. Most nem keres rést nyelvével, hogy a szájpadlásomat simogassa, csak az ajkai csókolnak, de erősen, szinte a fogunk is összekoccan. Érzem, hogy forró már a teste, az elmúlt napok rohanása, csak most adja át helyét a hazatérés izgalmának.
Egy kicsit én is otthonomnak érzem már a kicsi, de szeretettel berendezett vidéki házat. A hátsó, hűvös, de otthonos szobát, a nyikorgó ágyat, amit most újra felmelegíthetünk...
Csak egy hosszúra nyújtott pillanat a csókja, aztán a homlokunk és az orrunk hegye ér össze csak. Csak pár szót mond, de nem is azokra figyelek, csak a hangjára, ami mára a részem lett és jobban olvasok belőle, mint a kimondott szavaiból.
- Ne tervezz!
- Ne gondolj!
- Ne félj!
Csak a ma, a holnap és még néhány nap, ami biztosan van még nekünk, nem szabad, hogy bármi más is számítson ezeken kívül.
Aztán nekünk is kinyílik a buszajtó, csendesen állunk az egyszerű megállóban, halkan köszönünk el az ismerősöktől, és egymás kezét fogva indulunk el a közeli ház felé.
A vacsora lassan fogy el, beszélgetünk, mosolygunk, feloldódunk a kedves melegben.
A Kedves észrevétlenül érint meg, az asztal alatt, először csak az ujja hegye simítja végig a combomat, majd a teljes tenyerét ráfeszíti. Csak az izmaim megfeszítésével felelek Neki, de a hangom elcsuklik el pillanatra. Lassan elül a beszélgetés, fürdeni küldenek minket. Már elmúltak a kezdeti alkalmak, amikor csak külön fürödhettünk, de most mégis előre küldöm. Rám néz, csak a szememmel felelek: "Siess"...
Tévézés közben is hallom, ahogy a zuhany alatt áll, próbálom nem elképzelni a vízcseppeket, ahogy forró bőrén útjukat keresik lefelé. Most még nem akarom látni a kicsi, de formás és feszes melleket, a kemény barna mellbimbókat, a feszes, mégis nőiesen gömbölyű hasat, az erős combokat és a félénken elbújó, csupasz ágyékot. Mégis érzem, ahogy megindul bennem a vér felfelé, hogy agyamat végigperzselve árassza el ágyékomat. Pillanatok alatt "kinövöm" az alsónadrágomat, egyre inkább feszengve ülök tovább, tudom, hogy a nadrágom nem rejt sokat a "gondolataimból".
Az asztalom összekészített törölköző és pizsama fényévnyi távolságban van, látszatnyugalommal beszélgetek tovább a szülőkkel.
A két koppanás a fürdő ajtaján szinte rettenettel tölt el, és talán a vágy játékaként újabb adag vérrel feszíti tovább a farkamat. Aztán csak a hangot hallom: "jöhetsz!". A pólót engedem az ágyékom elé és egy pillanat alatt belépek a fürdőbe.
Lillán a hosszú fürdőköpeny már eltakar mindent, a V - alakú kivágásban a piros fehér hálóinget látom. Annyira murisan izgató ez a ruhadarab, ha nem ismerném a testet, ami alatta bújik meg, még a puha vastag köntös hatását is tönkretenné. Talán a 80 - as évekből örökölte ezt a piros - fehér keresztben csíkos hálóinget.
Rám néz:
- Kint felejtettél valamit. -
Csak akkor kapcsolok, hogy a pizsamát és köntöst végül mégis az asztalon hagytam. A pólóm felhúzva mutatom Neki, hogy most nem vagyok abban az állapotban, hogy újra kimenjek. Mosolyogva lép hozzám és megcsókol, a fogkrém íze egy pillanatig elnyomja nyála édességét. Most kemény a csókja, vad és követel. Nyelveink félúton ütköznek és kerülgetik egymást, érzem, ahogy a szájpadlásomat ízlelgeti, majd visszahúzódik, hogy én is bejuthassak. Egymást ízlelgetjük, iszunk a másik szájából. A keze dörzsöl és a nadrágomba nyomul, erősen markol, én mégis szabadulok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 10. 26. vasárnap 13:33
Nagyon szép.
#3 ppali 2009. 02. 27. péntek 12:22
Szerintem szuper!
#2 Pexi 2009. 02. 27. péntek 09:25
Profi munka, gratulálok! Egyszerűen gyönyörű!
#1 Törté-Net 2009. 02. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?