A+ A-

A piramisban

-...Ez egy négyezer évvel ezelőtt lejátszódott Rómeó és Júlia történet volt, tudja kedves Éva? - kérdezte a professzor a lányt, aki - mint mindig - most is tátott szájjal, kikerekedett szemekkel figyelte a professzor minden szavát, és ő a lány válaszát meg sem várva tovább folytatta:
- Vagy legalább is valami hasonló... Munabis királyról és szerelméről, Nefréről szól, aki viszont egyszerű szolgálólány volt a király palotájában. Munabis beleszeretett a gyönyőrű lányba, aki magas, karcsú, barnabőrű, okos lány volt, hosszú koromfekete hajjal, igéző sötét szemekkel, pici vékony ajkakkal... - akárcsak maga, Éva... - mondta a professzor és egy pillanatra felpillantott a kezében tartott pergamenről és kizökkenve gondolataiból néhány másodpercig az előtte guggoló gyönyörű lányt nézte, majd visszanézve a pergamenre, ujjaival a hieroglifákat tovább olvasva folytatta a történetet:
- Munabis király okos, bölcs uralkodó volt, fiatal kora ellenére - kb. 35 éves lehetett abban az időben - okosan kormányozta országát. Azon kívül jóképű, magas, sötétbarna hajú volt, sötétbarna szemekkel, izmos testalkattal, napbarnított bőrrel...
- Akárcsak ön, professzor úr - szólt közbe Éva, de a professzor nem hallotta megjegyzését és tovább olvasott.
- Munabis király felszabadította Nefrét a szolgasorsból, megtanította írni, olvasni, megismertette vele a törvényeket és királynőt akart belőle csinálni... Csakhogy ez nem tetszett a Munabis király tanácsadóinak, akik természetesen nem szerettek volna egy volt rabszolganőt látni a fáraó mellett a trónon, ezért aljas módon megmérgezték őt. Nefré nagy kinok között halt meg a fáraó kezeiben... Munabis király bánata végtelen volt...
- Abban az időben már - mint minden rendes királynak - nézett fel a professzor a lányra - építették számára ezt a piramist, amelyben majd a nagy útra indul... A király három sírkamrát építtetett, egyet, ahol majd szerelmével, Nefrével együtt fognak utazni, egyet, amelyben hűséges szolgái lesznek eltemetve, egyet pedig, ahol minden olyan dolog ott lesz, amire esetleg a túlvilágra tartó hosszú úton szükségük lehet majd... Állítólag van ott egy egész hajó is, megrakva kincsekkel, ruhákkal... - mondta a professzor, majd letette a pergament és egy másikat vett a kezébe.. Éva áhítattal hallgatta a történetet, amit már talán ezernél is többször hallott a professzor előadásában, hiszen már évek óta együtt dolgoznak és ezen a szálon indultak el, hogy megtalálják a három sírkamrát... egyenlőre sikertelenül...
- Nefrét elkészítették a nagy útra, a pergamen itt azt mondja, hogy gyünyürű arany szarkofágja van, melyre az ő arcképét festették. A király, a temetés előtt szólt a tizenöt tanácsadójának, hogy öltözzenek ünneplő ruhába, hozzanak sok ajándékot, mert egy királynőt mennek meglátogatni. A mit sem sejtő tanácsadók a király palotájában vártak ünneplőbe öltözve, kezükben mindenféle drága ajándékokkal... Munabis király testőrsége a fáraó parancsára egytől egyik lenyilazta őket, majd holttesteiket Nefré múmiája köré rakták, és s sírkamrát lezárták... - folytatta a professzor tovább az izgalmas történetet, és már a pergamen alján járt ujjaival, közeledett a szomorú történet vége.
- Csakhogy az akkori törvények nem engedték, hogy a király egy volt szolgálóval kelljen át a túlvilágra. Munabis király megváltoztatta volna a törvényt, de erre már nem volt ideje. Egy titokzatos betegség - vagy talán elhunyt szerelme utáni bánat - nemsokára őt is elvitte. Nem fekszik együtt szerelmével, hanem egy másik sírkamrába temették el... - na ez a mi dolgunk, Éva, megtalálni ezeket a sírkamrákat. - tette le a pergament a professzor, szemüvegét levéve, és azt törölgetve nézett Évára, aki egész idő alatt le sem vette róla a szemét.
Fél éve, amióta itt vannak, minden reggel, mielőtt belépnek a piramisba, a professzor elolvassa a történetet. Aztán fogják a villanylámpáikat, a pokrócokat - amire azért van szükség, hogy ráfeküdjenek, ha egy alacsony folyosóba kerülnek, és a fejük felett lévő feliratokat kell olvasniuk - feljegyzéseiket, térképeket, és másznak be a piramis belsejébe, a szűk folyosókon, hogy újra és újra tanulmányozzák a hieroglifákat, hogy valamilyen utalást találjanak arra, hol is lehetnek elrejtve a sírkamrák a piramis belsejében...
Akárcsak fél éve minden nap, ma is egymás mellett guggolnak, ülnek, feküsznek, fürkészik a feliratokat, beszélgetnek, keresik a megoldást, de semmi... semmilyen utalás...
Megint eltelt egy nap, eredmény nélkül. Fáradtan tértek vissza a szállodába, ahol a recepciós már régi ismerősként üdvözölte őket... Alig várták, hogy lemossák magukról az egész napi izzadságot, port...
Éva szobája közvetlenül a professzor szobája mellett volt. Szomorúan vette tudomásul, hogy a prof el se búcsúzott tőle, hanem valamit a hieroglifákról mormogva szó nélkül becsukta maga mögött a szobája ajtaját...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.5 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2014. 02. 12. szerda 06:27
Nem rossz.
#7 v-ir-a 2011. 01. 7. péntek 19:23
még több hasonlót szeretnék...10 pont
#6 incifinci 2009. 04. 16. csütörtök 09:12
Jó történet, szépen megírva. Gratula!
#5 ekv4sgcj 2009. 02. 25. szerda 21:37
oké
#4 Ubesz 2009. 02. 24. kedd 18:29
Juuujjj nagyon jó volt :D
#3 Lemon Orange 2009. 02. 24. kedd 02:58
Izgalmas, érdekes.
Tudom, nincs folytatás, de másik ilyesféle esetleg?
#2 acz71 2009. 02. 23. hétfő 22:58
Remek történet, olvasmányos és kicsit rejtélyes is... Gratula!
#1 Törté-Net 2009. 02. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?