A piramisban

-... Ez egy négyezer évvel ezelőtt lejátszódott Rómeó és Júlia történet volt, tudja kedves Éva? – kérdezte a professzor a lányt, aki – mint mindig – most is tátott szájjal, kikerekedett szemekkel figyelte a professzor minden szavát, és ő a lány válaszát meg sem várva tovább folytatta:
– Vagy legalább is valami hasonló... Munabis királyról és szerelméről, Nefréről szól, aki viszont egyszerű szolgálólány volt a király palotájában. Munabis beleszeretett a gyönyőrű lányba, aki magas, karcsú, barnabőrű, okos lány volt, hosszú koromfekete hajjal, igéző sötét szemekkel, pici vékony ajkakkal... – akárcsak maga, Éva... – mondta a professzor és egy pillanatra felpillantott a kezében tartott pergamenről és kizökkenve gondolataiból néhány másodpercig az előtte guggoló gyönyörű lányt nézte, majd visszanézve a pergamenre, ujjaival a hieroglifákat tovább olvasva folytatta a történetet:
– Munabis király okos, bölcs uralkodó volt, fiatal kora ellenére – kb. 35 éves lehetett abban az időben – okosan kormányozta országát. Azon kívül jóképű, magas, sötétbarna hajú volt, sötétbarna szemekkel, izmos testalkattal, napbarnított bőrrel...
– Akárcsak ön, professzor úr – szólt közbe Éva, de a professzor nem hallotta megjegyzését és tovább olvasott.

– Munabis király felszabadította Nefrét a szolgasorsból, megtanította írni, olvasni, megismertette vele a törvényeket és királynőt akart belőle csinálni... Csakhogy ez nem tetszett a Munabis király tanácsadóinak, akik természetesen nem szerettek volna egy volt rabszolganőt látni a fáraó mellett a trónon, ezért aljas módon megmérgezték őt. Nefré nagy kinok között halt meg a fáraó kezeiben... Munabis király bánata végtelen volt...
– Abban az időben már – mint minden rendes királynak – nézett fel a professzor a lányra – építették számára ezt a piramist, amelyben majd a nagy útra indul... A király három sírkamrát építtetett, egyet, ahol majd szerelmével, Nefrével együtt fognak utazni, egyet, amelyben hűséges szolgái lesznek eltemetve, egyet pedig, ahol minden olyan dolog ott lesz, amire esetleg a túlvilágra tartó hosszú úton szükségük lehet majd... Állítólag van ott egy egész hajó is, megrakva kincsekkel, ruhákkal... – mondta a professzor, majd letette a pergament és egy másikat vett a kezébe.