A+ A-

A nővérem bokája 1. rész

Fordítás - scouries nyomán (literotica.com - Allison's Ankle)
Ez a szerelmes történet két testvérről szól. Inkább romantikusnak nevezhető, mint bármi egyébnek. Persze szerepelnek benne a vérfertőző viszony aktusainak kifejező leírásai is.
Ha ez a téma bárkit zavarba hoz, kérem, ne olvassa tovább.

Az írás főleg Allie és öccse, Will párbeszédein keresztül mutatja be azt az egy hónapos időszakot, amely során Allison felgyógyult komoly lábsérüléséből. Remélem, tetszik majd.
Július 13., csütörtök
"Billy drágám... Allison balesetet szenvedett," szólt bele Anya a telefonba, amint felvettem.
"Mi baja? Mi történt?" sürgettem, teljesen elfeledkezve a merevedésemről, amit addig kezelgettem.
"Elesett... eltört a lába, illetve a bokája... épp most hívott a kórházból."
"Huhh... tehát amúgy rendben... a kutyafáját, már azt hittem... szóval mit mondott pontosan?"
"Telenyomták gyógyszerrel... a felét sem értettem... most indulok az irodából... hívlak majd..."
"Mit tehetnék...? Megyek veled én is, jó?" vágtam közbe.
"Már a kocsiban vagyok... a 65-ösről hívlak drágám, Nyugat-Lafayette-ben leszek másfél óra múlva. Hívlak, ahogy odaértem," ígérte, és letette.
~~~~~~
Én is kikapcsoltam, másik kezemmel még mindig szorongatva a péniszem, magam is meglepődve, mennyire felkavartak anyám szavai.
Hebrencs liba, végül is mi dolgom vele, gondoltam magamban.
Hát igen, leszámítva a tényt, hogy épp az ő képére ráztad az előbb, mikor anyád rád csöngetett, te seggarc, válaszolta agyam józanabbik része. Merthogy mindig őt tartottam a világ legédesebb, legszexibb csajának. Bele voltam zúgva a mosolyába. Allie, édes Allie, sóhajtottam magam elé, és kezem újra megmozdult kigyúrt farkamon...
~~~~~
Allison Mae Shepherd, illetve Jones, mióta Szilveszter előtt hozzáment ahhoz a lúzerhez. 22 éves, a Purdue frissen diplomázott mérnöke, művelt, csinos, intelligens, szellemes, ... a francba, estig folytathatnám...
Egyébként pedig már a születésemkor eldőlt, hogy ő lesz életem szerelme... egyszerűen nekem szánta a sors... a feleségemnek teremtette a Jóisten... meg a gyerekeim anyjának... meg a...
Csakhogy közben úgy intézte az Öreg Kaporszakállú, hogy az öccsének szülessek.
Tizennyolc évemmel, négy évvel utána.
Így hát most valaki máshoz ment.
És hát alig hangzott el köztünk húsz kedves szó, immár a negyedik éve...
A legtöbb ember azt a dolgot nevezné meg elidegenedésünk okaként, mikor négy éve egy délután váratlanul hazaesett a suliból, és ott talált engem az ágyán, nyakamban az egyik melltartójával, farkamon a kedvenc bugyijával recskázva.
Mit mondjak, nem volt elragadtatva. A legkevésbé sem! Visítására Anya is berontott, és az elkövetkező napokban és hetekben másról sem szóltak pletykáik a barátnőknek, szomszédoknak, lelkiatyának, stb., stb., és ahányszor felhozták a gaztettet, egyre jobban színesedett a történet. Mondhatom, Ti sem találtátok volna viccesnek.
Pedig ez az incidens csak betetőzése volt közös pubertásunkban egyre jobban kiütköző ellentéteknek. Mikor már cseperedni kezdett, s érdeklődése tizenkét-tizenhárom évesen a szépítőszerek és a fiúk, valamint az egyre hosszabb telefonbeszélgetések irányába fordult, egyre ingerültebb lett öccsétől, aki farkcsóváló kiskutya módjára követte minden lépését.
Persze mindebből semmit sem értettem. Elképzelni sem tudtam, miért esik nehezére velem töltenie az összes szabadidejét. Nem értettem, mivégre förmed rám olykor, látszólag minden ok nélkül.
Most már el tudom képzelni, mekkora nyűg lehettem Allie számára, és tudom, hogy ennek ellenére igyekezett türelmes lenni folyton láb alatt lévő öccséhez. Reakciója a fehérneműs fiókjának megdézsmálására már egy régóta ketyegő pokolgép időzített robbanása volt csupán.
Azóta sem változtatott semmi a véleményén, és kölcsönös makacsságunk sem engedte, hogy visszataláljunk ártatlan gyerekkorunk jótestvéri viszonyához. A végzős gimista sokkját ellensúlyozandó soha nem adott esélyt elfelednem annak a délutánnak a megaláztatását, és akárhányszor barátnőivel érkezett haza, megjegyezte nekik, hogy 'szem elől ne tévesszétek a perverz öcsém!'.
A főiskolai évek alatti rövid hazalátogatásai nem adtak elegendő időt arra, hogy jobban megismerjük egymás lassan változó természetét, és közösen begyógyítsuk a sebet. Én soha nem szűntem meg róla álmodozni, újra meg újra felidézve ígéretét, melyet először ötéves koromban kaptam tőle, s amellyel aztán még számtalanszor eljátszottunk: "Will, ha majd nagy leszel, elveszel feleségül. Te leszel a férjem. Jó?"
"Megígéred?" kérdeztem mindig, vékony fiúhangon.
"Meg, ha jól viselkedsz," válaszolta mindig, és kaptam a pofimra egy cuppanós puszit.
~~~~~
"Rendbe fogsz jönni kicsim."
"Anya?" szóltam bele a telefonba, mikor végre felhívott.
"Megműtötték... beszéltem a doktorral... fémet ültettek a lábába... csavarokkal... be van gipszelve..."
"Mi történt? Hogyan tört el a lába? Mit beszéltél vele? Tud majd járni?"
"Pár percig voltam csak vele... még mindig kótyagos egy kicsit... aludnia kell. Itt maradok vele a hétvégére. Hogy minden rendben legyen... segítened kell, Billy."
"Hogyan? Mire van szükségetek?"
"Allie nem terhelheti meg a lábát legalább húsz napig... valakinek itt kell..."
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.12 pont (189 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#19 Koriander 2017. 12. 18. hétfő 07:05
Kiváló, színvonalas történet!
#18 feherfabia 2015. 07. 1. szerda 06:23
elég jó!
#17 A57L 2014. 11. 8. szombat 06:47
Nekem nem jön be.
#16 papi 2013. 09. 1. vasárnap 10:52
Tetszik
#15 Kerpeten 2013. 08. 23. péntek 21:30
Jó kis történet smile
#14 tiborg 2011. 03. 1. kedd 04:25
Kituno forditas! 10
Ez csak epito kritika: asshole=segglyuk,forditasa: seggfej
vagy jo magyarsaggal: faszfej.
#13 Alex 2009. 07. 22. szerda 07:00
Nagyon jó a történet, teljesen bele
tudtam élni magam. Szinte ott voltam
a és én szereplő.
Minden elismerésem.
Egy kérdés...
Lesz folytatása? Engem érdekelne.

Alex
#12 imi36 2009. 02. 2. hétfő 10:10
Folytatást!!! Király a történet!
#11 Ubesz 2009. 02. 2. hétfő 01:50
Alakul Alakul! Ezért pedig azonnali különdíjat osztanék ki:
"Köszi Will. Egész rendes fiú lett belőled, tudod?"

Ja, leszámítva azt, hogy legszívesebben azonnal felpattannék az ágyára, és addig kefélném a törött lábú, házas nővérkémet, míg csak kegyelemért nem esedezik...

Hát ez hatalmas mondat volt! :D :D
#10 Kika 2009. 01. 30. péntek 09:02
Johet a kovetkezo resz :)
#9 sihupapa 2009. 01. 28. szerda 18:58
olyan igazi Wandás.
#8 Asura 2009. 01. 27. kedd 12:29
Jöhet a folytatás, remélem hamar lesz.
#7 brrr 2009. 01. 27. kedd 08:34
Mi ez a fos?
#6 Anonymus 2009. 01. 27. kedd 07:27
nagyon jó remélem lesz folytatás
#5 eznemigaz 2009. 01. 26. hétfő 11:46
Kiváncsi lennék a 2.részre.Mikor és hol lehet elolvasni.Sehol nem találom.
#4 Tüse 2009. 01. 26. hétfő 11:08
Végre előkerültél Wanda. Ne kelljen már ennyit várni egy -egy történetedre. A mostani is a szokott sznvonalú, gratulálok. Online, Neked tudom ajánlani a Hófehérkét olvasásra. Nem is tudom mit keresel ezen az oldalon?
#3 pisti47 2009. 01. 26. hétfő 05:08
Nagggyon jól kezdődik, 10. Mi van Online te már most agyon akartad verni a farkad? Hány éves vagy? Tizenkettő? Én már nem vrem annyit, pedig megérdemelné.
#2 Online 2009. 01. 26. hétfő 01:31
ez mi?????ilyet hogy engedtek felrakni????
#1 Törté-Net 2009. 01. 26. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?