A+ A-

A pedikűrös leány

A leány lekuporodott a lectus végénél. Óvatosan maga mellé helyezte kis batyuját, melyben apró szerszámai voltak, és kibontotta. Az aprócska kések, kaparók összecsörrentek, aztán békésen megpihentek a vásznon, mellettük a bőrdarab, mellyel a végső csiszolást, a bőr simává, a körmök fényessé varázslását végzi majd. Aztán türelmesen várt, hogy munkához láthasson. De még egyedül volt a hálószobában, így csak ölébe eresztett kézzel, csendben térdepelt. Aztán meglibbent a függöny, és Tullia úrnő belépett. Egyetlen lepedőbe csavarta karcsú testét, amikor kilépett a balneumból. A leány fejét lehajtva várta, hogy parancsolója leheverjen, és kegyeskedjen egyik lábát odanyújtani neki.
Az úrnő ma a jelek szerint jókedvűen ébredt, mert köszönt neki.
- Jó reggelt, Marcia.
Aztán leheveredett, kissé ferdén fekve a heverőn, és jobb lábát odanyújtotta Marciának, aki ölébe vette a keskeny lábfejet, és munkához látott. Közben tovább gondolta, amit még a várakozás közben kezdett, immár sokadszor. Hiszen még a nevét is elvették tőle. Fél éve még nem így hívták, de fél éve még szabad ember volt, és otthon élt a kis tengerparti faluban, Hispániában. Ám az egyik hajnalban vagy nyolc hajó kötött ki a parton, a halászok csónakjai mellett. Fegyveres férfiak özönlöttek le róluk: kalózok. Könnyű zsákmányuk volt a falucska, melynek lakói épp csak ébredeztek. Azt a néhány férfit, aki már ébren volt, és megpróbált ellenállni, harcolni, percek alatt levágták; az ő apját is. A többieket megkötözték és a hajókra terelték. A házakból is mindenkit összeszedtek, őket is anyjával, húgával és négyéves kisöccsével együtt. Két bátyja kint volt a szabadban, őket már előbb az egyik hajóra hajtották. Az idősebbet még látta, ahogy felment a hajóra. Ők azonban egy másik hajóra kerültek. Napokig úsztak a hajók kelet felé, amíg újra partot értek, egy kis szigeten kötöttek ki egy néptelen öbölben. Egyenként kötöttek ki a hajók, őket leterelték róluk. Csak ekkor látta, hogy mennyire megfogyatkoztak. A nők ugyan majdnem mind túlélték az utat, de a férfiak és a kisgyerekek egy része meghalt az úton: a kalózok nem sokat törődtek velük.
Hamarosan újabb hajók érkeztek, melyekről csak néhány férfi szállt partra. Alkudoztak rájuk a kalózokkal, vitatkoztak, aztán pénzeszsákok cseréltek gazdát, és ők újra hajóra kerültek, de most már valamilyen rendszer szerint. Ő a hozzá hasonló korú 13-15 éves lányokkal és fiúkkal került együvé. Újabb napokig tartó hajóút után egy hatalmas kikötőben vetettek ismét horgonyt. Esteledett, úgyhogy egy hatalmas terembe vitték őket. Itt már csak a lányok voltak. Kaptak enni, inni, aztán lefekhettek. Reggel viszont felzavarták őket, ismét ehettek, aztán az összes lányról leszedték a ruhát, és meztelenül egy másik terembe vitték. Itt mindenkit a lábánál fogva egy oszlophoz kötöztek. Állhattak, ülhettek, de ha valaki odajött, akkor fel kellett állni, hogy az úr vagy a hölgy alaposan megtekinthesse őket. Néha egy lányt eloldoztak az oszloptól és visszakapta ruháját, aztán elvitték. Ő kora délután kelt el: egy magas, karcsú úr a lányával nézegette a kiállított rabszolgákat. Ő talán az ötödik vagy hatodik volt, akit megnéztek, aztán hamar megalkudtak, és őt is eloldozták. Így került Tullius úr tulajdonába, és így lett igazából Tulliáé. Tizennegyedik születésnapját már rabszolgaként érte meg. Úrnője nem egész két és fél évvel idősebb nála: tizenhatodik születésnapjára kapta őt apjától ajándékba.
Tulajdonképpen nincs rossz dolga. Négy hónapig elküldték egy iskolába, ahol latinul tanult, és mivel finom keze, karcsú ujjai vannak, megtanították, hogyan kell kezet és lábat ápolni, körmöt vágni. Nem volt semmi más dolga: reggel egy idős libertinus elkísérte a scholába, és este visszavitte. Nem bántották, bőségesen kapott mindig enni, és most sincs sok dolga. Reggel rendbe hozza Tullia úrnő kezét és lábát, aztán másnap reggelig megint nincs semmi teendője. Igaz, ez nagyon unalmas, úgyhogy be szokott menni a konyhába, és segít a szakácsnőnek. De csak ha kedve van rá, senki nem mondta, hogy csinálja. Igazából most kevesebb dolga van, mint szabad emberként otthon volt.
Végzett a jobb lábbal, most a bal került sorra. Óvatosan végigtapogatta a talpat. Vigyázni kell, a tapogatás nem lehet sem túl finom, mert akkor csiklandoz, sem túl erős, mert az meg fájhat. Tullia úrnő pedig bármennyire jókedvű is, könnyen megharagszik. Pár napja az öltöztetőjét (az is 14 év körüli rableány) az atrium egyik oszlopához kötöztette, csupaszon, és a flagmentor addig kellett korbácsolja a hátát, fenekét, amíg a leány be nem pisilt fájdalmában. Aztán ott maradt az oszlophoz kötve: elvileg egészen estig. És csak annyi volt a bűne, hogy a fibula tűjével megszúrta az úrnő vállát. Igazából nem is volt szúrás, csak bökés, hisz egyetlen csepp vér sem folyt ki. Igaz az is, hogy amilyen hamar megharagszik Tullia úrnő, olyan hamar meg is békül. Az öltöztetőleányt is három óra múlva eloldoztatta, és másnap ajándékozott neki egy új ruhát.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.77 pont (61 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#17 zsuzsika 2016. 10. 5. szerda 08:51
Jól megírt történet.
#16 feherfabia 2015. 01. 24. szombat 06:28
egész kellemesen megírt fantázia!
#15 listike 2014. 12. 8. hétfő 07:47
Jó.
#14 deajk2008 2014. 12. 3. szerda 11:33
ezért ez a mű nekem most csak 9p lett, de ettől még folytathatod...
#13 deajk2008 2014. 12. 3. szerda 11:32
ami viszont kevés számomra az az, hogy a karakterek csak a 20 000 érintik és nem a 30 000 karakterek számát
#12 deajk2008 2014. 12. 3. szerda 11:30
magáról a műről annyi elmondható, hogy jó meg lett szerkesztve és jó a történet menete is
#11 deajk2008 2014. 12. 3. szerda 11:28
jó az is, mikor a lányok nedves ajkai összeérnek és érzelmes leszbi csókolózásba kezdenek
#10 deajk2008 2014. 12. 3. szerda 11:27
szép számomra, mikor lányok meztelenül hemperegnek és kéjesen izgatják egymást
#9 A57L 2014. 04. 10. csütörtök 05:43
Nem rossz írás.
#8 Bikmakkocska 2013. 09. 30. hétfő 13:37
Az szinte elképzelhetetlen, hogy egy rabszolgát taníttassanak. Az ilyen hibáktól eltekintve nagyon jó történet. 10.
#7 Kaszkadör 2011. 12. 1. csütörtök 13:25
Szép...
#6 sihupapa 2009. 01. 28. szerda 18:10
finom
#5 Olvasó 2009. 01. 25. vasárnap 10:12
Jó történet!
#4 Andreas 2009. 01. 24. szombat 23:26
Bravó!
#3 wwwalaki 2009. 01. 24. szombat 23:24
Remek történet majdnem 2100 évvel ezelőttről.
Aki elkövette, meglehetősen otthon van az ókori Róma mindennapi életében, társadalmában, stb.
Igazából két apróság, ami nem stimmel:
A rabszolgák korbácsolását végző felügyelő neve latinul nem flagmentor, hanem flagellator vagy flagellantor.
Nem hiszem, hogy egy római patríciuslány lábát naponta kellett volna rendbe hozni, hiszen olyan ritkán távozott el otthonról, és akkor is lehetőleg gyaloghintón, hogy erre nem lehetett túl sűrűn szükség. És hogy az ezt végző rabszolgának ezen kívül semmi dolga ne lenne, még kevésbé valószínű.

Ezzel együtt a sztori nagyon élvezetes.
#2 pisti47 2009. 01. 23. péntek 06:48
Ügyes. Szépen fogalmazol, odafigyelsz a helyesírásra is, a fantáziáddal sincs baj. Ebben a műfajban is szükség van mindezekre. Sok sikert a továbbiakban.
#1 Törté-Net 2009. 01. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?