A pedikűrös leány

A leány lekuporodott a lectus végénél. Óvatosan maga mellé helyezte kis batyuját, melyben apró szerszámai voltak, és kibontotta. Az aprócska kések, kaparók összecsörrentek, aztán békésen megpihentek a vásznon, mellettük a bőrdarab, mellyel a végső csiszolást, a bőr simává, a körmök fényessé varázslását végzi majd. Aztán türelmesen várt, hogy munkához láthasson. De még egyedül volt a hálószobában, így csak ölébe eresztett kézzel, csendben térdepelt. Aztán meglibbent a függöny, és Tullia úrnő belépett. Egyetlen lepedőbe csavarta karcsú testét, amikor kilépett a balneumból. A leány fejét lehajtva várta, hogy parancsolója leheverjen, és kegyeskedjen egyik lábát odanyújtani neki.
Az úrnő ma a jelek szerint jókedvűen ébredt, mert köszönt neki.
– Jó reggelt, Marcia.
Aztán leheveredett, kissé ferdén fekve a heverőn, és jobb lábát odanyújtotta Marciának, aki ölébe vette a keskeny lábfejet, és munkához látott. Közben tovább gondolta, amit még a várakozás közben kezdett, immár sokadszor. Hiszen még a nevét is elvették tőle. Fél éve még nem így hívták, de fél éve még szabad ember volt, és otthon élt a kis tengerparti faluban, Hispániában. Ám az egyik hajnalban vagy nyolc hajó kötött ki a parton, a halászok csónakjai mellett. Fegyveres férfiak özönlöttek le róluk: kalózok. Könnyű zsákmányuk volt a falucska, melynek lakói épp csak ébredeztek. Azt a néhány férfit, aki már ébren volt, és megpróbált ellenállni, harcolni, percek alatt levágták; az ő apját is. A többieket megkötözték és a hajókra terelték. A házakból is mindenkit összeszedtek, őket is anyjával, húgával és négyéves kisöccsével együtt. Két bátyja kint volt a szabadban, őket már előbb az egyik hajóra hajtották. Az idősebbet még látta, ahogy felment a hajóra. Ők azonban egy másik hajóra kerültek. Napokig úsztak a hajók kelet felé, amíg újra partot értek, egy kis szigeten kötöttek ki egy néptelen öbölben. Egyenként kötöttek ki a hajók, őket leterelték róluk. Csak ekkor látta, hogy mennyire megfogyatkoztak. A nők ugyan majdnem mind túlélték az utat, de a férfiak és a kisgyerekek egy része meghalt az úton: a kalózok nem sokat törődtek velük.
Hamarosan újabb hajók érkeztek, melyekről csak néhány férfi szállt partra.