A pedikűrös leány
A leány lekuporodott a lectus végénél. Óvatosan maga mellé helyezte kis batyuját, melyben apró szerszámai voltak, és kibontotta. Az aprócska kések, kaparók összecsörrentek, aztán békésen megpihentek a vásznon, mellettük a bőrdarab, mellyel a végső csiszolást, a bőr simává, a körmök fényessé varázslását végzi majd. Aztán türelmesen várt, hogy munkához láthasson. De még egyedül volt a hálószobában, így csak ölébe eresztett kézzel, csendben térdepelt. Aztán meglibbent a függöny, és Tullia úrnő belépett. Egyetlen lepedőbe csavarta karcsú testét, amikor kilépett a balneumból. A leány fejét lehajtva várta, hogy parancsolója leheverjen, és kegyeskedjen egyik lábát odanyújtani neki.
Az úrnő ma a jelek szerint jókedvűen ébredt, mert köszönt neki.
– Jó reggelt, Marcia.
Aztán leheveredett, kissé ferdén fekve a heverőn, és jobb lábát odanyújtotta Marciának, aki ölébe vette a keskeny lábfejet, és munkához látott. Közben tovább gondolta, amit még a várakozás közben kezdett, immár sokadszor. Hiszen még a nevét is elvették tőle. Fél éve még nem így hívták, de fél éve még szabad ember volt, és otthon élt a kis tengerparti faluban, Hispániában. Ám az egyik hajnalban vagy nyolc hajó kötött ki a parton, a halászok csónakjai mellett. Fegyveres férfiak özönlöttek le róluk: kalózok. Könnyű zsákmányuk volt a falucska, melynek lakói épp csak ébredeztek. Azt a néhány férfit, aki már ébren volt, és megpróbált ellenállni, harcolni, percek alatt levágták; az ő apját is. A többieket megkötözték és a hajókra terelték. A házakból is mindenkit összeszedtek, őket is anyjával, húgával és négyéves kisöccsével együtt. Két bátyja kint volt a szabadban, őket már előbb az egyik hajóra hajtották. Az idősebbet még látta, ahogy felment a hajóra. Ők azonban egy másik hajóra kerültek. Napokig úsztak a hajók kelet felé, amíg újra partot értek, egy kis szigeten kötöttek ki egy néptelen öbölben. Egyenként kötöttek ki a hajók, őket leterelték róluk. Csak ekkor látta, hogy mennyire megfogyatkoztak. A nők ugyan majdnem mind túlélték az utat, de a férfiak és a kisgyerekek egy része meghalt az úton: a kalózok nem sokat törődtek velük.
Hamarosan újabb hajók érkeztek, melyekről csak néhány férfi szállt partra.
Az úrnő ma a jelek szerint jókedvűen ébredt, mert köszönt neki.
– Jó reggelt, Marcia.
Aztán leheveredett, kissé ferdén fekve a heverőn, és jobb lábát odanyújtotta Marciának, aki ölébe vette a keskeny lábfejet, és munkához látott. Közben tovább gondolta, amit még a várakozás közben kezdett, immár sokadszor. Hiszen még a nevét is elvették tőle. Fél éve még nem így hívták, de fél éve még szabad ember volt, és otthon élt a kis tengerparti faluban, Hispániában. Ám az egyik hajnalban vagy nyolc hajó kötött ki a parton, a halászok csónakjai mellett. Fegyveres férfiak özönlöttek le róluk: kalózok. Könnyű zsákmányuk volt a falucska, melynek lakói épp csak ébredeztek. Azt a néhány férfit, aki már ébren volt, és megpróbált ellenállni, harcolni, percek alatt levágták; az ő apját is. A többieket megkötözték és a hajókra terelték. A házakból is mindenkit összeszedtek, őket is anyjával, húgával és négyéves kisöccsével együtt. Két bátyja kint volt a szabadban, őket már előbb az egyik hajóra hajtották. Az idősebbet még látta, ahogy felment a hajóra. Ők azonban egy másik hajóra kerültek. Napokig úsztak a hajók kelet felé, amíg újra partot értek, egy kis szigeten kötöttek ki egy néptelen öbölben. Egyenként kötöttek ki a hajók, őket leterelték róluk. Csak ekkor látta, hogy mennyire megfogyatkoztak. A nők ugyan majdnem mind túlélték az utat, de a férfiak és a kisgyerekek egy része meghalt az úton: a kalózok nem sokat törődtek velük.
Hamarosan újabb hajók érkeztek, melyekről csak néhány férfi szállt partra.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Aki elkövette, meglehetősen otthon van az ókori Róma mindennapi életében, társadalmában, stb.
Igazából két apróság, ami nem stimmel:
A rabszolgák korbácsolását végző felügyelő neve latinul nem flagmentor, hanem flagellator vagy flagellantor.
Nem hiszem, hogy egy római patríciuslány lábát naponta kellett volna rendbe hozni, hiszen olyan ritkán távozott el otthonról, és akkor is lehetőleg gyaloghintón, hogy erre nem lehetett túl sűrűn szükség. És hogy az ezt végző rabszolgának ezen kívül semmi dolga ne lenne, még kevésbé valószínű.
Ezzel együtt a sztori nagyon élvezetes.