Emlék bakfiskoromból - avagy a hivatlan szemtanú

14 éves voltam, testem még elég fejletlen volt, de már több mint egy éve menstruáltam. Épp apám negyvenedik születésnapjára készültünk, anyám sütött-főzött és az ajándékokat csomagolta, én pedig születésnapi verssel akartam köszönteni. Akkoriban rengeteg verset írtam – főleg szerelmes verseket ahhoz a fiatal, pályakezdő tanárhoz, aki az irodalmi szakkört vezette, s akibe halálosan szerelmes voltam. Zsebpénzemből nagy csokor virágot is vettem apámnak, s már korán reggel leg-szebb ruhámat vettem fel, mert apám nagyon szerette, ha elegánsan vagyunk felöltözve.
Szüleim nem aludtak egy szobában, mivel apám sokszor késő estig dolgozott, és – ahogy ő mondta – nem akarta zavarni anyámat. Már felnőtt nő voltam, amikor rájöttem, hogy így sokkal izgatóbb és tüzesebb a szexuális együttlét. A férj és a feleség sokkal izgalmasabb egymás számára, ha nem fekszenek le és kelnek fel minden nap együtt a szokásos ceremóniával és a nem ritkán kiáb-rándító vagy nevetséges hálóruhákban. Apám reggelente 7-kor kelt a szobájában. Anyám a születés-napon már hat órakor talpon volt, s a konyhában tüsténkedett, míg én öltöztem. 7 óra előtt anyám azt mondta, fáradt a koránkeléstől, s visszafekszik még, amíg apám átjön. Ördög tudja, mi ütött belém, de én azt találtam ki, elbújok a hálószobában lévő alkóvban, hogy anyámmal együtt köszönthessem fel apámat, ha bejön. Lesz nagy meglepetés – gondoltam magamban –, ha anyám születésnapi köszöntője után én is előbukkanok a virágcsokorral. Büszkén és az izgalomtól kipirultan, pisszenés nélkül álltam virágcsokrommal az alkóv üvegajtaja mögött. Anyám belépett, s legnagyobb meglepeté-semre teljesen levetkőzött. Az ágy végénél lévő toalettasztalka mellől odahúzta a földig érő állótükröt, és meztelenül végigfeküdt az ágyon. Gyönyörködve néztem érett, asszonyos testét, s arra gondoltam, nemsokára nekem is ilyen szép, gömbölyű mellem és széles csípőm lesz. Anyám kissé felemelkedve fektében az ajtóra függesztette tekintetét. Ekkor merült föl bennem a gondolat, hogy talán nem is volt olyan jó ötlet az alkóvban elbújni. Mi lesz, ha olyasmi játszódik le a szemem előtt, aminek nem kéne, hogy egy bakfislány a szemtanúja legyen. Nem tudtam, mit csináljak hirtelenjében, de nem is lett volna időm semmire, mert ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, s apám lépett be a szobába.