Az éter hullámain

FIGYELEM! 1 ;Akinek gyenge a gyomra, vagy az idegrendszere, az is nyugodtan elolvashatja :-) FIGYELEM! 2; 12 éves, vagy annál fiatalabb kislányok ne olvassák. ( fiúk ok )

Elöljáróban: Ha valaki netalántán magára ismerni vélne az alábbi sorokban, az csakis és kizárólag a véletlenek iszonyatos összjátéka. Már hozzászokhattunk volna, az univerzum, egy hatalmas nagy káosz.

Szóval: Itt állok a kirakatüveghez egész közel, és nagyon jól látom tükörképemet, mert a másik oldalon sötétebb van, mint itt. Szerintem egész jóképű vagyok. Pont 190 magas, izmaim és bőröm feszes, az erek is kidagadnak a nyakamon, hiszen még fiatal vagyok. Sok csinos lány és asszony meg is mustrál, rámmosolyog, főleg így az esti órákban. Mégis egymagam vagyok. Úgy tűnik, nem kellek senkinek. Nem jó ez így, nagyon nem jó, de nem adom fel, hiszen holnap egy új nap virrad, friss reményekkel. Úgy unatkozom, kínomban már rímeket faragok: Erre gyere szép leányzó, erre, Jer velem szerelem mezejére. A hajad barnán csillog, sima, és dús, Ha érezhetném, én sem lennék bús.

Ne takargasd már a vágyad, Hamar vessük meg az ágyad. A villanyt le sem kapcsolom, Mindenedet látni akarom. Juj de rossz, ezt jobb ha abbahagyom. De nicsak, mintha valaki hozzámért volna, vagy csak ábrándozom? Ahha, hangokat is hallok. Mit mond, jól hallok, "... Botond"? Hiszen az én lennék! De most rólam beszél vajon, vagy hozzám szól. Mintha kiköpött mása lennék a volt... khöm... faszijának. Hát az lehet, de nem én vagyok az első, és egyetlen klón. Közelebb hajol hozzám, tanulmányoz. Szinte érzem a leheletét, mentolos. De szép ajkai vannak, az alsó kicsit meg van duzzadva, a felső sokkal határozottabb íveket rajzol. Whaaaa! Belemászhatnékom támad. Úristen, mosolyog, kivillannak fogai, húú de szekszi, a felső sorból az egyik hiányzik. Megőrjít, szerintem nagyon izgi. Pénzt vesz elő, s meglegyezi fejem, és szól, "na gyere csak velem, te kis aranyos"!

Egy pillanatra eltávolodik, így messzebbről is megszemlélhetem. Kissé molett, de nagyon is nőies. Ahogy ring csípője... szinte táncot jár. Kellemes idomok domborodnak a szűk szövetruha mögött, s most lábait mustrálom. De tekintetem, térdeit elhagyva, a sötétkék ruha alá osonóban vagyon, és elindulok egy képzeletbeli cserkészetre.