Krisztivel... 2. rész

Mint már említettem, sok időt töltöttem azon a nyáron Kriszivel. Teljesen elbűvölt az akkor tizenhat éves lány; fiatalság – bolondság volt mindenünk. Hiába... mit kezdhetne két kiváncsi tizenéves, ha egyikük szülei két hétig távol vannak...

Reggel volt, úgy nyolc fele, mikor reggelivel szeretett volna meglepni. Nála aludtam előző este (az akkor történteket már ismeritek). Kint tüsténkedett a konyhában, rágörnyedt az asztalra és épp vagdosott valamit. Mögélopakodtam, elsimítottam haját, s beleharaptam nyakába. Ijedtében kihúzta hátát, én átkaroltam hátulról, s nadrágomon át hátához nyomtam merev farkam. Tenyeremmel végigsimítottam csupasz karját – törékeny testét kirázta a hideg, libabőr borította –, majd szép lassan hátrálni kezdtünk... Lassan lépkedtünk hátrafele, közben kezeimmel már topja alá nyúltam; nem viselt melltartót, nem is igazán volt mire viselnie, hamvas kicsi keblei nem szorultak tartásra. Megmarkoltam őket, masszírozgattam, közben szakadatlan haraptam – csókoltam vékony nyakát. Behátráltunk a szobájába. Megszabadítottam felsőjétől, összeértek meztelen torzóink; jobb kezemmel kigomboltam nadrágom, lehúztam sliccem, s már így nyomtam merev, előváladéktól nyálkás farkam csupasz hátához. Egy pillanat alatt felkaptam, megpörgettem, s ledobtam az ágyra; ugyanazzal a lendülettel teremtem felette; lefogva kezeit folytattam harapdálását; nyakán kívül fülébe, vállába, mellébe mélyítettem fogaim. Egyre lejjebb harapdáltam, fogaimmal mondhatni letéptem róla pici nadrágját. Levetkőztem én is teljesen; ártatlanságát már csak egy bugyi választotta el tőlem. Combját harapdáltam belül felfele haladva, húzva, készülve arra, hogy nyelvemmel játszadozzak, de akkor beletúrt a hajamba, s felhúzott magához.

– Kötözz meg kérlek. Mocskolj be. – súgta nekem, majd beleharapott a fülembe.

– Ne viccelj! – néztem rá megdöbbenve, mire tarkómba kapaszkodva ajkaira rántotta szám, s heves smárolásba kezdtünk. Őrvényszerűen forgott bennem nyelve, szívta ajkaim, harapott, ahogy ért, majd ellökött magáról.

– Nem viccelek. – s nyúlt oldalra az éjjeliszekrényen lévő fonálgombóchoz. – Mutasd meg miért szeretek horgolni. Kötözz ki, ahogy a legdurvábban teheted! – Nézett rám szigorúan, de szemei kacéran csillogtak.