Meglepetés

Szavazás átlaga: 5.82 pont (17 szavazat)
Megjelenés: 2008. augusztus 25.
Hossz: 29 248 karakter
Elolvasva: 1 357 alkalommal
Itt vagyok az állomáson, odamegyek a pénztárhoz és kiváltom a jegyem. Elsétálok a peronig és körülnézek. A szerelvény még nem érkezet be az állomásra. Pár perc álldogálás után, a hangosbemondóból szóló sivító női hangra riadok fel. " A kettes vágányon érkezik a Hatvan – Budapest felé tartó szerelvény. " Hallom már a sínek és a vonat kerekeinek érces dallamát, majd nagy zaj közepette megáll. Már ott toporgok a peronon és várom, hogy felszállhassak. A vonat már robog is tovább velem és a többi utassal Budapest felé. Habár nem valami sok utas van az egész szerelvényen. Felcsigázva ülök a vonat, nem épp kényelmes ülésén. Kifelé bámulva az ablakon, nézem a mellettünk elsuhanó tájat és a gondolataimba merülök.

Azon kapom magam már megint Tomira gondolok. Felidézem huncut mosolyát, a sok bolondságot, az együtt töltött perceket. Kicsit később mély álomból riadok fel. Szörnyen hasogat a fejem, és kábán megnézem hány óra is lehet. Meglepődve látom, hogy mindjárt fél kilenc. Bevettem egy fejfájás elleni gyógyszert, de jó húsz perccel később is olyan nagyon hasogatott a fejem. Láttam már Pest szélét, tudtam, nemsokára megérkezünk. Sportos táskámból elő vettem az mp3-am, a zene mindig ellazít. Pár perecen belül már a Keleti pályaudvarra gurult be a vonat. Felálltam és szedelőzködni kezdtem, és gyors léptekkel sétáltam az ajtóig és leugrottam. Nagy sietségemben, majdnem elgázoltam egy idős nénit. Meg is kaptam tőle a szitkokat.
– Nézzen már az orra elé kislány. Nem kell úgy nyomulni, mint a tank. Hova lesz a mai fiatalság. Mit képzeld magáról? Bolond tyúk.
– Ezer bocsánat. Elnézést – mondtam. Hátra sem nézve. Siettem is tovább a tömegeket kerülgetve. Hát ezt jól megkaptam, gondoltam magamban. Végül is ez még a finomabb változat volt, elküldhetett volna a fenébe is.

Kiértem végre az utcára. Rengeteg taxi állt, de úgy döntöttem most nem fogok taxit, egy kis sétára vágytam. Úgysem szeretem a pesti közlekedést, így inkább a séta mellett döntöttem. Legalább megmozgatom magam és a friss levegő is jót tesz most. Ha ezt "frissnek" lehet nevezni. Mennyivel másabb a vidéki levegő. Néha meg-megálltam valamelyik kirakatnál és nézelődtem. Már nem olyan messze jártam Tomiék házától, csak pár utcányira.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 14 oldalnyi történet?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
1960 Ft * / 5.3€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2770 Ft * / 7.5€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5400 Ft * / 14.6€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 370 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 5.82 pont (17 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. június 22. 13:04
#7
A vége kesernyés lett.
1
Andreas6
2018. január 30. 07:56
#6
Tulajdonképpen jó lenne, csak kár volt ilyen befejezést írni hozzá - kivéve, ha az élet írta. (legközelebb, ha írsz, olvastattasd át beküldés előtt valakivel, aki jobban tud helyesen írni!)
1
vakon53
2016. március 25. 22:55
#5
Igazavan Kelyhecskének.
1
a
A57L
2014. szeptember 10. 13:08
#4
Egész jó történet.
1
sarmos
2010. április 24. 04:07
#3
na jo
1
kelyhecske
2010. április 23. 20:20
#2
nagyon jó volt...a vége hát igen.....szomorú csattanó
1
T
Törté-Net
2008. augusztus 25. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1