A+ A-

Az anyagyilkos 1. rész

Ránézésre, Krisztián semmiben nem különbözött fiatal barátaitól. Magas, vállígérő, hullámos, lágy esésű barna hajzuhatag keretezte szív alakú, porcelánfehér arcát. Két dióbarna szeme az értelem szikrájával csodálkozott rá a világra. Fodros ajkai dacosan rejtették márványfehér fogsorát. Alakja tökéletes, kisportolt. Járása óvatosan lépkedő párducra emlékeztette az embert. Azonban a látszat csal. A test és lélek harmóniája nem volt összhangban egymással. A tökéletes külső zaklatott belső világot takart.
Gondolatai sötéten gomolyogtak domború, magas homloka mögé zárva. Bár kedvelte a társaságot, nem volt túl beszédes. Félszegsége születési hibájából fakadt: jobb fülcimpája és a bal kézfeje csuklóból hiányzott. Nem fejlődött ki az anyaméhben. Emiatt állandó kisebbségi érzésekkel küszködött.
Kisgyermek korára csak halványan emlékezik. Nyolcévesen állami gondozásba adták. Anyja képe sokszor megjelenik előtte. A csodálatosan szép, aranyszőke hajú, jó szagú fiatalasszony képét őrzi tudatában. Nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne álmodjék vele. Mindig mosolygó, szivalakú arcát, testének gödreit soha nem felejti. Szinte érzi amint orrát belefúrta illatos testébe, s ő csak szorította magához kicsi fiát. Aztán megjelenik, apja víziója a mindig pofozásra emelt tenyerével, vagy a nadrágszíjjal...,és a nagymama.
Tulajdonképpen a nagymamának köszönheti, hogy állami gondozásba került. Szülei elváltak és mivel az apjának nem kellett, az anyja meg nem bírta eltartani, felmerült a gyermekotthonba adás gondolata. De, a nagymama ragaszkodott a kisfiúhoz, és inkább összeköltözött a lányával, csakhogy együtt maradjon a gyerek az anyjával. Sajnos az anya a kisfiú tízéves korában disszidált. Ekkor ideiglenesen állami gondozásba került.
Apjára való tekintettel, aki magas beosztású funkcionárius volt, és egy időben külszolgálatot látott el, a legelitebb nevelő otthonba került. Az otthon egy felújított főúri kastélyban, hatalmas park közepén helyezkedett el. Igazi gyerekparadicsomnak számított akkoriban. Olyan gyerekek lakták, akikért az állam a legmagasabb normát fizette az otthonnak.
Hiányossága miatt állandóan szorongott,s ebből kifolyólag folyton bizonyítási kényszere volt. Tornából sem hagyta felmentetni magát. Mindent végigcsinált, amit egy kézzel lehetett. A tanulásban, főleg, a humán tárgyakban jeleskedett. Haját vállígérő apródfrizurában hordta, hogy eltakarja vele fülcimpájának hiányát. Bal csuklójával pedig ügyesen megtanult satuként tárgyakat a másik kézfejével összefogva beszorítani.
Bár félszegsége naponta elő-előbukkant, ennek ellenére nyílt és barátkozó volt. Szépsége és a belőle sugárzó báj lenyűgözte környezetét. Tanárai is szeretettel, vegyes szánakozással vették körül. Lassanként az intézet számára boldogság szigeté változott. Úgy élt ott, mint egy tündérkirályfi az elvarázsolt kastélyban.
Amikor elkerült az intézetből, akkor esett csak igazán kétségbe: nem volt hova mennie. Testi-lelki jó barátja, Balázs már előbb kikerült, és megkapaszkodott a külvilágban. Egy festőhöz járt modellt állni és ezzel kereste meg a létfenntartásához szükséges összeget. Mivel tartották egymással a kapcsolatot Krisztián első útja Balázshoz vezetett. Ott lakott a Várbazár félig romos műteremlakásainak egyikének a padlásszobájában a festőnél. Krisztián összeköltözött Balázzsal. A kvártélyért és kosztért a testükkel fizettek a szálfatermetű festőnek. Néha egy-egy illusztris barátjának is kölcsön adogatta őket. Amit a modellkedéssel kerestek azt ruházkodásra, és szórakozásra költötték.
A két fiú úgy élt ott, mint madarak az aranykalikában, melynek az ajtaja nyitva állt és akkor repültek ki s be, rajta amikor csak akartak. Mivel az intézetben leérettségiztek, így nem volt akadálya annak, hogy beiratkozzanak a Tanítóképzőbe. Az volt a tervük, ha végeznek, visszamennek az intézetbe nevelőtanárnak. Minden nagyszerűen indult. Olajozottan mentek a dolgok. Krisztián hamar magára talált és beilleszkedett az intézeten kívüli életbe.
2.
Az első este és éjszaka vad szeretkezéssel, az újra egymásra találás, egymás testének és lelkének birokba vételének katartikus élményével telt el. Ajkuk már Krisztián megérkezése pillanatában végelláthatatlan mély, szenvedélyes csókban forrt össze. Megkezdődött a nyelvek csatája, s ajkaikon át szinte magukba szívták a másik lelkét is. Szemeiket egymásba függesztették, és csak csókolták, csókolták egymást kifulladásig. Nem hiába mondja a fáma, hogy a férfi és a fiú szerelemnél nincs felemelőbb érzés a világon! Amikor a tekintetek összekapaszkodnak, a nyelvek, mint a nektárt szívják a másik nyálkahártyának izét, zamatát... Már a csókváltásnál erős nemi vágy ébred bennük, és biborfurujájuk megmerevedve ágaskodik és követeli a csatába indulást.
A szeretkezést ünnepélyes aktusnak szánták és megfelelő előkészítés után ejtették meg. Pizzafutárral egy óriás kaviáros, gombás pizzát hozattak. Hozzá Savignont ittak és a vacsora után pezsgőt bontottak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.07 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 Tutu 2008. 08. 8. péntek 00:10
Kedves Kukulkán, ajánlom figyelmedbe a Páternoszter című művet, azt írásnak lehet nevezni
#1 Törté-Net 2008. 08. 6. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?