Az anyagyilkos 1. rész

Ránézésre, Krisztián semmiben nem különbözött fiatal barátaitól. Magas, vállígérő, hullámos, lágy esésű barna hajzuhatag keretezte szív alakú, porcelánfehér arcát. Két dióbarna szeme az értelem szikrájával csodálkozott rá a világra. Fodros ajkai dacosan rejtették márványfehér fogsorát. Alakja tökéletes, kisportolt. Járása óvatosan lépkedő párducra emlékeztette az embert. Azonban a látszat csal. A test és lélek harmóniája nem volt összhangban egymással. A tökéletes külső zaklatott belső világot takart.
Gondolatai sötéten gomolyogtak domború, magas homloka mögé zárva. Bár kedvelte a társaságot, nem volt túl beszédes. Félszegsége születési hibájából fakadt: jobb fülcimpája és a bal kézfeje csuklóból hiányzott. Nem fejlődött ki az anyaméhben. Emiatt állandó kisebbségi érzésekkel küszködött.
Kisgyermek korára csak halványan emlékezik. Nyolcévesen állami gondozásba adták. Anyja képe sokszor megjelenik előtte. A csodálatosan szép, aranyszőke hajú, jó szagú fiatalasszony képét őrzi tudatában. Nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne álmodjék vele. Mindig mosolygó, szivalakú arcát, testének gödreit soha nem felejti. Szinte érzi amint orrát belefúrta illatos testébe, s ő csak szorította magához kicsi fiát. Aztán megjelenik, apja víziója a mindig pofozásra emelt tenyerével, vagy a nadrágszíjjal..., és a nagymama.
Tulajdonképpen a nagymamának köszönheti, hogy állami gondozásba került. Szülei elváltak és mivel az apjának nem kellett, az anyja meg nem bírta eltartani, felmerült a gyermekotthonba adás gondolata. De, a nagymama ragaszkodott a kisfiúhoz, és inkább összeköltözött a lányával, csakhogy együtt maradjon a gyerek az anyjával. Sajnos az anya a kisfiú tízéves korában disszidált. Ekkor ideiglenesen állami gondozásba került.
Apjára való tekintettel, aki magas beosztású funkcionárius volt, és egy időben külszolgálatot látott el, a legelitebb nevelő otthonba került. Az otthon egy felújított főúri kastélyban, hatalmas park közepén helyezkedett el. Igazi gyerekparadicsomnak számított akkoriban. Olyan gyerekek lakták, akikért az állam a legmagasabb normát fizette az otthonnak.
Hiányossága miatt állandóan szorongott, s ebből kifolyólag folyton bizonyítási kényszere volt.