A+ A-

1 gyerek, 1 nő, 1 férfi és az édes-keserű álom

Amikor az ember azt gondolná, hogy egy pocsék óra után már nem jöhet rosszabb, akkor jön egy pocsék nap. Amikor azt, hogy azzal a pocsék nappal vége a sok rossznak, akkor jön a pocsék hét, amikor úgy tűnik mindennap a "becsesebb" bal lábunkat tesszük elsőként ágyból a padlóra. Amikor pedig már az idegeid járnak táncot és azt hiszed itt a vég, nem bírod tovább, jön valami ami megkoronázza az idegtépős, ballábas, pocsék hetet. És ekkor vagy üvöltesz, vagy törsz, mindent, ami kezed ügyébe kerül, vagy leülsz a sarokba és csendben vagy, hangosan zokogásba kezdesz. Higgyétek el van ilyen.
Csak képzeld el, ahogy rohansz az utcán, alapból késésben vagy, kattog az agyad, hogy magyarázod meg a főnöknek, hogy az 5 éves gyereked ma reggel büdösnek találta a macskát és gondolván egyet, kádnyi vízben mosdatásba kezdett. Sikítás, vonyítás, úszik a fürdőszoba, üvölt a gyerek, akinek vérzik a keze. És legszívesebben te is üvöltenél mérgedben, de a gyerek úgyis túlüvöltene, fogva a fájó kezét. Nézed a macskát, akit kiszedsz a vízből, miközben süllyed és kiugorva a kezedből se híre se hamva, csak a víztócsa jelzi merre rohant. Még ez is, remek. Nincs jobb, mint úszó lakást takarítani kora reggel. Így hát csak egy mély levegőt veszel, és ahelyett hogy egy nyaklevest kevernél a gyereknek, meglágyuló szívvel kezded vigasztalni és bekötözöd a kezét. Amikor pedig úgy érzed semmi nyoma a vízözönnek a fürdőszobában, nincsenek tócsák a lakásban, a gyereked meg egybe, az órára pillantva rájössz hogy oltári késésben vagy. Ekkor jön a rohanás, a kocsi természetesen a szerelőnél, már egy hete. Rohansz, a gyereket vonszolod magad után, majd gyors fejre puszit követően az óvoda gondjaira bízod. És folytatod a rohanást, fogalmad sincs mindezt, hogy adod elő és akkor hallod a "reccset", majd érzed a bokádba hasító fájdalmat. És félreérthetetlenül tudod, hogy kitört a cipőd sarka. Naná, hogy még ez is pont aznap reggel. És csak arra gondolsz ilyen nincs, vagy legalábbis veled nem történhet meg. Pedig de.
Aztán állsz a főnök előtt, aki ahelyett hogy ordítana, beveszi a sztorit, nézi a lábad és erősen próbálkozik hogy elnyomja a kitörni készülő röhögést. Majd ott hagy, és tisztán hallod, ahogy messziről szál a hangja. Nem sikerült visszatartania. Mindegy, már ez sem érdekel, lényeg hogy az állásod még meg van. Aztán nyolckor nyitod a boltot, ami elég jól megy, többször nagy a forgalom, mint sem. Tizenegyig, aznap is nagy a pangás, majd tizenegy után, mintha az emberek megbolondultak volna. Mindenki tonnányi oldalt akar nyomtatni, fénymásolni, színeset, simát, képet, s ha lehet mindezt bájosan sugárzó kedvességgel. Zárás előtt tíz perccel, mikor már mennél és mindent hagynál a fenébe, a gyerek meg vár az óvodában, nyílik az ajtó és abban a pillanatban tudod: vagy megfordul és szó nélkül kimegy, vagy aznapra betelt pohárral felállsz, felé fordulsz és minimum a szemeddel megkezded a gyilkolást. A lépések egyre hangosodnak, majd elhalnak és árnyék borul feléd. Maradt. Te pedig felnézel gyilkolni készülő, mérges szemekkel, még ha tudod is, hogy ez rontja az üzletet. De már nem érdekel. És ekkor elakad a lélegzeted. A mérges szemed egy huncut fénnyel csillogó szempárral találja magát szembe.
Sötét barna haj, világító zöld szemek, karakteres, megnyerő arc, pont az ideálod, már ha van olyan. Majd megszólal, azon a mély, dallamos hangján és az arcára megnyerő mosoly költözik. Mondja a nevét és hogy miért jött. Te meg csak állsz megbabonázva, valami furcsa érzés kerít a hatalmába. Nem akar mást, mint itt hagyni a névjegykártyáit. Orvos, most költözött a városba, rendelőt nyitott nem messze. Körül belül ennyi, ami eljut hozzád, miközben elmerülsz a szemeiben. Egy lassú mozdulattal nyújtod a kezed a kártyákért, és a te szád is mosolyra húzódik. A keze meglepően puha. Szép kezei vannak, formás, arányos ujjakkal, épp kellően férfias. Mikor elhagyja az üzletet, meglepődve veszed észre az ürességet. Lényével és termetével eddig betöltötte és uralta a teret.
A következő napok hasonló rohanó tempóban telnek, mintha az üzlet bolondokháza központja lenne. A gyerek továbbra is minden nap produkál valami újat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.08 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 deajk2008 2015. 02. 14. szombat 10:09
nekem nagyon tetszett e történet
#10 feherfabia 2014. 06. 22. vasárnap 07:03
3P
#9 A57L 2014. 05. 1. csütörtök 08:38
Nem tetszik.
#8 Craig 2009. 10. 7. szerda 03:14
Nagyon jó! Ezt nyugodtan publikálhatod scriptóriumokban.
#7 konzul 2008. 10. 27. hétfő 18:15
fantáziatlan...........
#6 fekszipapa 2008. 08. 20. szerda 10:41
elég gyenge
#5 infravoros 2008. 07. 11. péntek 12:43
nekem tetszik
:)
barátaid bíztatása ellenére se hagyd abba... :)
#4 Remete 2008. 07. 4. péntek 14:34
Bocsi! Sok hiba volt benne, itt van javítva. Elnézést!
Meglehet, hogy Neked nem tetszik, az is meglehet, hogy nekem se, /ám ezúttel tetszett/ de ettől még lehet szórakoztató. Van aki elolvassa a Macskát Simeontól, és azon szórakozik, van aki megnézi az Álmodozások korát Strindbergtől, és még azon is lehet szórakozni, és Mahler hatodik szimfóniáján is, pedig az tényleg a depressziósok himnusza. Nem kell mindig azt emlegetni, hogy az ember szórakozni, meg felüdülni jár ide, ugyanis mindenki másképp szórakozik. Van, aki az s/m történetektől kap hideglelést, ám az sem helyes, ha elolvasás után panaszkodni kezd. Már az elején lehet tudni, miről van szó.
Azt mondanám, óvakodjunk attól, hogy mások minősítgetése közben, magunkat minősítsük!
#3 Kata 2008. 07. 4. péntek 13:54
Az írás stílusa nagyszerű, csak az a baj, hogy ezeket az oldalakat szórakozni vágyó, élvezetekre vágyó emberek keresik fel, így nem hiszem, hogy bárki örül ennek itt...
#2 xy 2008. 07. 4. péntek 10:43
ez szar :S
Mintha mese lenne xD
#1 Törté-Net 2008. 07. 4. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?