Családi Vacsora

Édesanyámmal és édesapámmal felhőzlen a kapcsolatunk, de az egyik napon nagyon kiakadtam az állandó szabályok miatt. Nem aludhat nálam pasi semmi. Kiakadtam és elmentem a barátomhoz, Peterhez. Peter mint mindig kedves és megértő volt:

– Jajj drágám semmi gond, úgyis kibékültök pár napon belül. Addig viszont nyugodtan itt maradhatsz.

Ez az ajánlat visszautasíthatatlan volt számomra. Miután elfogadtam, körülbelül két órával később megtudtam, hogy most ünneplik Peter édesapjának a szülinapját és nagy családi vacsora és ünneplés lesz. Így már nem igazán akartam maradni, mivel én nem vagyok annyira a család része. De Peter és az anyukája győzködtek, hogy maradjak, mert lehet hogy számomra is készül meglepetés. Gondolkodni kezdtem, ugyan mi lehet az? Peterrel majd jövő hónapban leszünk 3 évesek. Addig viszont még nekem is ki kell találnom valami jó ajándékot. Ezeken a problémákon gondolkodtam, amikor betoppant Peter unokatestvére és családja. Morisnak hívták, és volt felesége valamint két gyönyörű tejfölszőke gyerekük. Miután végigpuszilták a családot, lassan a vacsorához készülődtünk. Peter állandóan körülöttem sündörgött... és én mindig visszafogtam azzal, hogy majd este amikor senki se lát hall, akkor az övé leszek. Erre persze abbahagyta.

A vacsorához ülve mindenki nagyon boldognak és vidámnak látszott. De valójában nem így volt. Peter szülei úgy tűnt válni készülnek, persze ezt nem ebben az időben kell megbeszélni.

– Nagyon finom a vacsora, Mrs. Smith! – mondtam hálásan.

– Igazán köszönöm kedveském.

Ennyi volt az egész párbeszéd a többi csendes falatozás volt végig. Peter és az én lábam persze néha néha találkozott az asztal alatt...

Mrs Smith behozta a tortát, felvágtuk, megettük és mindenki próbált nyugovóra térni. Peterrel már lefürödtünk, amikor az anyukája megkérdezte nincs e kedvünk még a tűz körül valamit tenni... mert nekik igenis lenne, csak a kisgyerekekkel nem mehetnek ki. Késő volt már, láttam ahogy az ablakon kitekintettem. Ránéztem Peterre. Tekintetem erőteljesen azt sugározta, hogy miért ne mennénk ki. Peter úgy látszik vette a lapot és szólt édesanyjának, hogy két rönkkel többet tegyenek a tűz köré. Elégedett mosoly töltött el, és válaszát egy forró csókkal viszonoztam. Peter keze lassan végicsúszott testemen... fel... le...

– Peter... a tűznél várnak ránk...

Megfogtam a kezét és kirángattam a tűzhöz.