A+ A-

A hercegnő és a lovag

A hercegnő izgatottan fészkelődött az asztalfőn. Mellette a férje és vezérei zabálták zsírosra a szakállukat és a ruháikat, és vedelték egyik sört a másik után. Az egész terem tele volt részeg katonákkal és bájaikkal adakozó könnyűvérű nőcskékkel. Férje és csapata hosszú hadjáratra készültek, ez az este volt az indulás előtti utolsó, és a katonák bátorítására, hangulatba hozására rendezték a lakomát. Holnap végre egyedül lesz. Illetve azt remélte, hogy mégsem egyedül. De a fiatal lovag, akivel a két héttel korábbi bálon úgy egymás szemébe felejtkeztek, nem volt sehol. A hercegnő úgy tudta, a lovagot férje néhány másik társával együtt a vár védelmével bízta meg. Ha tudná, hogy asszonya szívét egyikük tűzbe borította...
Mozgolódás támadt az ajtónál. Néhány lovag érkezett, a hercegnő szíve heves dobbanásából már a lovag megpillantása előtt tudta, ő is az érkezők között van. A csapat férje intésére a főasztalhoz vergődött. Beszámoltak arról, hogy a vár felé igyekeztükben kisebb csetepatéba keveredtek. Hát ilyen közel az ellenség? Férje evésre-ivásra buzdította a fiatal csapatot. A lovag nem nézett a hercegnőre, csak egy óvatlan pillanatban villantotta rá tekintetét. Csak egy pillantás volt, remélte, senki sem vette észre. A lovag szemében több volt, mint ígéret. A hercegnő belereszketett...
Másnap hajnalban a csapat lóra szállt, elvágtattak. A ház népe igyekezett eltüntetni a lakoma nyomait. Kora délutánra helyreállt a rend, a szolgák egy része hazatért házaiba. A hercegnő és maroknyi háznépe a korai vacsora után visszavonult. A nő lakosztályában a kedvenc ablakából nézte a lassan sötétbe boruló tájat. Fáradt volt a hosszú éjszaka után, de a vágy a fiatal lovag iránt ébren tartotta. Vajon jelentkezik? Tudatában volt annak, hogy veszélyes játékba kezdett. Igaz, a férje hosszú időre távozott, az is igaz, hogy a mellette maradt szolgálók feltétlen hűséggel viseltetnek iránta, de nem tudhatta, hogyan cselekszenek, ha a lovagot nála találják? Mi lenne a sorsuk, ha a férje tudomást szerezne kapcsolatukról?
Nem tudta, mit tegyen. A férjét szereti, persze, de oly ritkán van a várban. Mindig csak a harc, a harc. A nő belefáradt az örökös aggódásba. Azon ritka alkalmakkor, mikor a férje mellette volt, nemigen beszéltek másról, mint a harcokról, az udvartartás gondjairól. A vár népe ilyenkor folyamatosan áramlott a nagyterembe, mindenféle gondjaikra reméltek orvoslást. Hol volt már az ifjú férj, aki a tenyerén hordozta, akivel fogócskázott a várudvaron, aki megnevettette? Szíve-lelke ürességgel telt. És most ez a tűz. Tudta, ha a lovag megjelenik, képtelen lesz ellenállni.
Az ajtó felől halk kopogás hallatszott. A nő reszkető lábakkal vágott át a szobán.
- Ki van ott?
- Úrnőm, engedj be.
Nem kérdezett vissza, csak nyitotta az ajtót. A lovag egy pillantás alatt mellette termett, az ajtót becsukta maga után. A hercegnő ösztönösen rátolta a reteszt a zárra. A lovag nem lepődött meg, sőt. Térdre borulva üdvözölte úrnőjét, de ami ezután következett, abban már nem volt úrnő és szolgája...
A lovag gyengéden két kezébe fogta arcát, és apró csókokkal hintette tele. A nő gondolkodás nélkül, elfúló lélegzettel viszonozta.
- Amióta megláttalak a bálon, erre a pillanatra vártam. Megőrülök érted!- suttogta a lovag.
- Nem szabadna itt lenned, és nem szabadna ezt tennünk. -válaszolta a nő, közben próbálta eltolni magától az ölelő karokat. Tiltakozása nem volt őszinte, ezt a lovag is jól tudta. Egy pillanatig nem gondolta, hogy a nő szobájából a nélkül távozna, hogy együtt belekóstoljanak az egyesülés gyönyöreibe.
- Vállalom a következményeket!- válaszolta a nőnek emelt fejjel.
A hercegnő elmosolyodott. Hát persze. Biztosan minden férfi ezt mondaná ebben a helyzetben. Milyen következményei lehetnek, ha engednek szívük sürgető parancsának? Mi lenne a sorsuk, ha férje fülébe jutna, hogy kedvenc lovagja és a felesége... Megrázta a fejét, elhessegette baljós gondolatait. Karjait a lovag nyaka köré fonta, és hevesen szájon csókolta. A lovag gyengéden a baldachinos ágy felé terelte, majd egymást szorosan ölelve rádőltek. A férfi keze felfedezőútra indult a vágyott női testen. A hercegnő meglepetten tapasztalta saját teste eleddig sosem érzett jelzéseit. A vágy, hogy meztelen bőrén érezze a férfi kezét, elborította elméjét. A lovag rutinosan hasra fordította, és könnyedén megszabadította fűzőjétől. A kandalló tüzének fényében feltárult előtte a nő hátának fehér bőre. Először ajkaival, majd ujjaival derítette fel minden négyzetcentiméterét. Anélkül, hogy abbahagyta volna a nő hátának, fenekének gyöngéd masszírozását, a lovag is megszabadult ruhája egy részétől. A nő hihetetlen forróságot érzett a gerincében. Megpróbált a hátára fordulni, de a lovag nem engedte.
- Türelem, kedvesem, türelem. -suttogta a lovag a fülébe, és gyengéden harapdálni, nyalogatni kezdte az édes fülcimpáját. A nő felnyögött.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.17 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 tiborg 2010. 11. 9. kedd 04:03
a tortenet jo, de befejezetlen es ugy latszik nem is lessz folytatas? Kar!!
#4 v-ir-a 2010. 11. 8. hétfő 22:36
hiányolom a folytatást...nekem tetszett a történet
#3 Ati 2008. 03. 4. kedd 21:18
Izgibb lett volna ha mondjuk a vacsora közben egymás mellé ülteti őket a király és már ott elkezdték volna egymás ingerelni .
#2 Ram Agile 2008. 03. 2. vasárnap 19:27
Hiányoltam a környezet leírását és a korabeli ruházat részletezését.
#1 Törté-Net 2008. 03. 1. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?