Az én sztorim 2. rész

Letusoltam, majd kimentem a konyhába, hogy reggelit csináljak, de az én gyerekem még mindig aludt. Nem is csoda a tegnapi nap után, gondoltam.
Nem volt bennem semmi rossz érzés, eleinte furcsálltam is. Hiszen ha logikusan gondolom át a dolgot, tulajdonképpen megrontottam a fiamat. Azt kellett volna tennem amit az eszem súgott. Le kellett volna állítani a hormonoktól beindult gyereket és nem lett volna szabad megtörténnie az egésznek. Én viszont még rátettem egy lapáttal, belementem és az a helyzet, hogy miután elengedtem magam, élveztem minden percét. Türelmetlenül vártam, hogy Peti végre felébredjen és kiderüljön neki mi a véleménye arról amit tettünk. Kissé hangosabban zörögtem az edényekkel, a rádiót is bekapcsoltam, siettettem az ébredését és meg is lett az eredménye. Pár perc múlva megjelent álomtól kómás fejjel és adott egy puszit, majd leült az asztal mellé.
– Anya, nem tudom mit mondjak. – kezdte, de közbevágtam.
– Mielőtt bármit mondanál, szeretném ha tudnád, hogy nem haragszom. Fura volt amit csináltunk, de jó volt. Ne legyen bűntudatod, hiszen én is akartam ha nem is rögtön az elejétől. Megtörtént és kész. Két dolgot tehetünk: elfelejtjük, vagy meghagyjuk egy szép emléknek, de semmiképp ne legyenek ettől rossz érzéseid.
– És mi lenne ha egy harmadik dolgot tennénk?
– Mi lenne az?
– Folytatnánk.
– Ezt komolyan mondod? Tudod, hogy semmi jó nem sülne ki belőle?
– De most mondtad...
– Hallgass ide! Tudom mit mondtam. Jó volt, nincs probléma, de ennek ellenére ezt nem szabad tovább. Neked a magad korabeli lányokkal kell szexelned, nem egy 21 évvel idősebb nővel aki ráadásul az anyád. Most ébredtél. Gondold ezt végig ha teljesen magadhoz tértél és meglátod, nekem van igazam. Tegnap megígérted ha azt mondom vége, azt elfogadod.
– Igen, de nem gondoltam, hogy már ma reggel azt mondod, hogy ennyi volt.
– Ha holnap reggel mondanám, az jobb lenne? – mosolyogtam rá. Láttam a szemében, hogy ide – oda rohangálnak a gondolatai. – Menj mosakodj meg, öltözz fel és addig gondold át ésszerűen, aztán reggeli közben megbeszéljük.
Mire megterítettem, Peti frissen, vidáman megjelent. Megreggeliztünk, majd bementünk a nappaliba kávézni. A fiam hátradőlt a kanapén és sóhajtott egy nagyot.
– Hová szállt ez a sóhaj? – kérdeztem.
– Gondolkodtam, tudom a megoldást.
– Nos? Mesélj mire jutottál.