Mit tehet itt a józan ész?

– Miért nem írod le mit csinálnak a halak?
– Mit csinálnának? Úsznak. Alfréd magába legyezgeti a vízben úszkáló mindenféléket, a cápaharcsák megkergették anyu aranyhalát, a betta udvarol a nőstényének. Külön kéne rakni őket a keltetőbe, hogy kishalakat csináljanak. A tányérhasú nyalja az üveget. Hmm, mit is csinálnak még éppen? A vitorláshalak lebegnek. A dominóharcsák most zavarták szét a neonhalrajt. Hű de izgalmas.
Az akváriumot bámultam még mindig. A kanapén ültem félig elfekve, fülem mögött ceruza, felhúzott combomnak füzet támasztva, kezeim öblében bögre. Meleg teával. Tulajdonképpen minden vágyamat és gondolatomat kitöltötte az előttem gőzölgő cukros tejes fűszeres lötty.
– Baj van?
– Nincs.
A hang már egészen mögülem jött.
– Másfél órája itt és nem csinálsz semmit.
– Azóta főztem pár teát.
Éreztem hideg kezét a vállamhoz érni majd lassan végigsimítani felkaromon. Nem mozdultam, csak meredtem tovább magam elé.
Észre sem vettem, mikor elment.

Már bőven benne járt az idő az estében mikor felkeltem. Még mindig abban a melankolikus, néma és semmivel sem törődő enerváltságban lebegve, mezítláb sétáltam ki a konyhába. "Elment" mondtam magamban, mikor forrni tettem fel a vizet "majd visszajön" folytattam. Tényleg nem gondoltam mást. "Elment, de nem tökéletesen mindegy? Mostani állapotomban úgysem tudnék mit kezdeni vele. Ha hiányzom neki majd megint hív. Így megy ez. "
Sétáltam pár lépést a hideg kövön; ide – oda, várva, hogy felforrjon a teavíz. Aztán a tűzhelyhez mentem és elzártam a gázt. Nem kellett a tea. Nem kívántam. Nem kellett semmi és igazán nem tudtam mit kezdeni magammal. Időnként előfordul, fogalmam sincs, miért. A nők többsége ilyenkor idétlenül vigyorog és közli, hogy a holdállás, vagy a csillagok, vagy ezt dobta ki a tarot, esetleg ez periodikus, a hormonok... annyi minden marhaságot össze tudnak hordani, hogy öröm nézni. Én egyszerűen csak vállat vonok ilyenkor. Nem tudom, de nem is érdekel. Akkor sem számított. Vagyis lehet, hogy számított, csak veszettmód érdektelen volt számomra.
Úgy voltam vele, jobb, ha visszadőlök a kanapéra, olvasok valamit aztán a kádban is üldögélek kicsit és alszom reggelig. Ezzel gyakorlatilag elpocsékolok egy egész napot a mindent kitöltö rezignált semmittevéssel. Az a tipikus "semmi – hasznosat – nem – csináltam" érzés uralkodott el rajtam.