A+ A-

Miért jó egyetemen tanítani?

Az étteremben kezdődött az egész. Már régóta szemet vetettem Anitára, az órákon nehezebben koncentráltam, mint általában. Hosszú tanári pályám során már többször is tanítottam vonzó egyetemistákat, de ennyire jól egyikük sem nézett ki. Hosszú, szőke haja volt, és csinos, ovális arca. Magas volt, hosszú, érzéki combokkal. Testének legfőbb ékessége azonban elkepesztő, gyönyörű, fantasztikus melle volt, ami amúgy rendkívül sportos, vékony testével ellentétben hatalmas, kerek, nehéz csöcsöket jelentett. Az osztályteremben is gyakran vetettek rá a srácok lopott pillantásokat, amit ő látszólag nem vett eszre, pedig amúgy egyáltalán nem látszott naivnak. Nagyon jól tudta, hogy mi őrjíti meg legjobban a férfiakat Gyakran vett fel miniszoknyát, így mindenki láthatta formás lábait. Nem volt szüksége melyen dekoltált ruhára melleinek kihangsúlyozására, bármilyen egyszerű pulóvert vett is fel, nem lehetett nem észrevenni kivételesen szép idomait.
Félév vége volt, a vizsgaidőszak előtti utolsó óra nemrég ért véget. A hallgatók - velem együtt - az egyetem éttermébe mentek ebédelni. A választék éppen olyan gyatra volt, mint máskor, de a hely a szokásoknak megfelelően tele volt. Ennek ellenére találtam egy üres helyet a fal mellett. Pár perc múlva a mellettem lévő asztal felszabadult, de persze azonnal elfoglalta egy újabb csoport egyetemista, Anita és barátai. Túl kicsi volt nekik az asztal, alig fértek el. Ennek az lett az eredménye, hogy Anita az asztal széléhez került, pontosabban valahol félúton volt az ő asztaluk és az én asztalom között. A távolság köztünk nem volt több húsz centinél, tisztán éreztem parfümének finom illatát. Majd megőrjített a tudat, hogy ez a bombanő itt ül tőlem pár centire, mégsem érinthetem meg. A legvadabb fantáziák kergették egymást a fejemben, a nadrágom elején pedig hatalmasra nőtt a dudor, amit persze próbáltam takargatni, több - kevesebb sikerrel. Már régen megettem mindent ami a tálcámon volt, de nem mertem felállni amíg ők el nem mentek a szomszédos asztaltól. Nem tudom, Anita észrevette - e izgatottságomat, mindenesetre mikor felálltak az asztaltól, mintha egy félmosolyt láttam volna szája körül játszadozni.
A szóbeli vizsga a következő héten pénteken volt. Bar általában az analízis az egyik legproblémásabb tárgy, az aznapra jelentkezett hallgatók elég jól teljesítettek, mindenkit átengedhettem. Anita szereplésétől előre féltem, láttam, hogy nem örült a tételnek amit húzott. Valóban, ő dolgozta ki utolsóként a tételét, a többiek már hazamentek addigra. Egy idő után muszáj volt szólnom neki, hogy ő is kezdje el mondani a tételt, különben talán estig sem jött volna magától. Hamar megtudtam persze ennek az okát: szinte semmit sem tudott. Mikor kérdezgetni kezdtem az anyag különböző részeiből, ennél is siralmasabb lett a helyzet. - Sajnos ez most nem fog menni - mondtam szomorúan. Nagyon utálok egyest adni, de erre a teljesítményre mást nem lehetett. Nem okozhattam nagy meglepetést neki, nyilván tudta, hogy rosszul szerepelt, ennek ellenére könnyek szöktek a szemébe.
- Professzor úr, nem húzhatnék esetleg egy újabb tételt? Ez az utolsó esélyem arra, hogy letegyem ezt a vizsgát, most veszem fel ezt a tárgyat harmadszorra!
- Sajnos új tételre nincs már idő, de ha ennyire fontos a dolog, kérdezhetek még néhányat.
Természetesen az új kérdésekre sem tudta a választ. Nehéz szívvel ugyan, de elkértem az indexét, hogy beírjam az elégtelent. Megkerestem a tárgy nevét a leckekönyvben, és már emeltem is a tollat, hogy beírjam a jegyet, de a mozdulat közben Anita megragadta a kezemet.
- Kérem, ne írja be! - mondta esdeklően. - Bármit megteszek ezert a jegyért!
Érintésétől máris kissé megzavarodtam, először nem is értettem, hogy mire gondol.
- Sajnos mar nem kérdezhetek többet - mondtam, kissé remegő hangon, kissé elhúzódva, mert időközben Anita végigsimította tollat tartó kezemet.
- Nem is úgy értettem - mondta, mélyen a szemembe nézve, eközben kigombolta blúzán a legfelső gombot, láthatóvá teve melltartó nélküli mellcsodáinak legfelső részét - Számomra élet - halál kérdése ez a vizsga, BÁRMIT megteszek, hogy átmenjek. Tudom, hogy kíván, az étteremben is észrevettem már...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.64 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2016. 03. 27. vasárnap 12:12
Igazavan Zsuzsikának.
#8 papi 2016. 03. 11. péntek 06:45
Nem nagy szám
#7 listike 2014. 10. 16. csütörtök 13:12
Kissé gyenge.
#6 v-ir-a 2011. 11. 27. vasárnap 17:16
én nem jártam egyetemre / sajnos/, de ha így mennek a vizsgák, akkor tök buli a csajoknak, nem kell tanulni, egy kis szopást meg simán ki lehet bírni...és a fiúkkal vajon mi van, ha nem tudják az anyagot? smile / vagy mindegy csak szája legyen? smile /
#5 Sasha 2008. 02. 3. vasárnap 19:36
elsietted barátom, ilyen cicik és még csak ki sem élvezted őket
#4 toti 2008. 02. 3. vasárnap 03:14
Szeretem a szexet, de (mivel érintett is vagyok), ezt nagyon elítélem! Ez nem szex, nem élvezet, hanem zsarolás, ez nem az erotika műfaja, inkább a kriminalisztikába illik, ha ez igaz. A dolgok nem így mennek, képzeletnek jó, nem pontozok.
#3 zsuzsika 2008. 02. 2. szombat 11:56
Nagyon jó, sajna ez az ÉLET !
#2 Pavlov 2008. 02. 2. szombat 00:14
Príma történet! Ilyenek ezek a kis ribancok...
#1 Törté-Net 2008. 02. 2. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?