A+ A-

Segítség...

Munkás hétköznap, csütörtök délután, forrtak bennem az indulatok. A munkahelyi zűrök lelomboztak, a sok irodai dolgozó között nehéz volt túlélni egy napot, főleg mikor kérdéseimre nem kaptam választ csak széttárt karral mondogatták :
"Én ezt nem tudom... nem hozzám tartozik...".
Nehéz így elrendezni a dolgokat, hogy senki nem tud semmit, de a rendeléseket a nyakamba varrják és így "tudatlanul" én kerülök rossz helyzetbe főnökeim előtt.
Egy ilyen eset volt most is. Főnököm kiosztott rendesen, persze a "kifogásokra" nem volt kíváncsi, hogy az általa beprotezsált emberek "a nagyfőnök unokaöccse vagyok" felkiáltással nem végzik jól a munkájukat. Egyszóval pocsék napom volt. Kora délután elindultam haza, közben morogtam az orrom alatt a sérelmeim miatt. Semmihez sem volt kedvem és mintha az idő is megérezte volna ezt félúton esni kezdett az eső. Mivel munkahelyem 20 perc járásra van most is, gyalog mentem, így a maradék 10 percben jól eláztam.
Hazaérve úgy éreztem semmi sem teheti már jobbá ezt a napomat. Mivel feleségem egy pár napra elutazott továbbképzésre úgy döntöttem lazítok egy kicsit és elmegyek úszni. Gyorsan megebédeltem, majd beálltam a zuhany alá és épp neki kezdtem betusfürdőzni magam, mikor megszólalt a telefonom. Mérgesen felmordultam félhangosan:
- Kinek ártottam én, hogy ilyen napom kell legyen? - és mivel a céges telefonom szólalt meg nem tehettem meg, hogy nem veszem fel. Vizesen és habosan kiléptem a fülkéből, felvettem a telefonomat mivel ismeretlen szám volt (kissé ingerülten ugyan) beleszóltam:
- H.A vagyok, milyen ügyben segíthetek? - meglepetésemre egy nagyon is ismerős hang volt a túlvégen.
- Szia, Petra vagyok! Zavarlak? - kérdezte megszeppenve a lány.
- Nem, dehogy! - mondtam már kissé megenyhülve - csak pocsék napom volt.
- Akkor inkább nem is zavarlak - mondta Petra és éreztem hangján hogy le akarja rakni a telefont.
- Mondd csak nyugodtan, csak megtörölközöm gyorsan.
- Fürödtél? Jaj bocsánat! - mentegetőzött rögtön - Csak zuhanyoztam - feleltem és mosolyogtam Petra megszeppent hangján. Úgy látszik nem csak magamban mosolyogtam, mert rögtön rákérdezett:
- Te mit nevetsz Rajtam? - most én voltam a soros a mentegetőzésben
- Semmit, csak aranyos volt hogy megszeppentél.
- Akkor jó, kérni szeretnék egy szívességet - tért a tárgyra - lerobbantam és el kéne vontatni a szervízbe. Eljönnél értem? A kicsi anyuéknál van, de ha az autómentőket kell megvárnom este nyolc előtt nem érek oda érte
- Persze, indulok - vágtam rá - Merre vagy? - gyorsan elmondta hol robbant le, én pedig öltözés közben azon morgolódtam, miért nem megy ilyenkor a férje érte, persze később kiderült hogy délutános műszakot vitt azon a héten, meg azon hogy miért nem cseréli le azt a régi autót valami újabbra, megtehetné, hiszen nagy gondot nem jelentene egy újabb autó beszerzése számára de ragaszkodik a régi és szeretett járművéhez.
Amíg ezen gondolkodtam el is készültem és autóba ültem. Megtaláltam Őt a város határán kívül egy mellékutcában, ott ücsörgött kétségbeesett arccal az autójában, miközben a motortérből vékonyan csurdogált valami. Ahogy meglátott kipattant az autóból és szemmel láthatóan megkönnyebbülve jött oda hozzám. Ahogy mindig most is szinte a föld felett lebegett, mozgása és termete is olyan légies. Bár az eső még mindig csöpörgött a nyakamba ugrott nyomott egy puszit az arcomra és hálásan megszólalt:
- Annyira édi vagy, hogy eljöttél értem! Nem tudtam mást hívni, mert Z (Petra férje) dolgozik, az autómentők meg azt mondták nincs szabad trélerük, és várnom kell legalább egy órát. - közben elengedte a nyakam és a szemembe nézett, amitől persze zavarba jöttem és kissé feszülten mondtam neki : - Nézzük meg mi ment tönkre.
Igaz volt már egy afférünk egymással és én sem vagyok egy izgulós típus, mégis zavarba tudott hozni egyetlen pillantásával. Az autóhoz léptünk, felnyitottam a motorháztetőt és megcsapott a hűtőfolyadék szaga: lyukas a hűtő.
- Hát ezt tényleg vontatni kell, szállj be és rakd üresbe- utasítottam és Ő engedelmesen tette, amit mondtam neki. Odalibegett az autóhoz, bemászott valamiért a hátsóülésre, és ahogy térdelt kivillant kabátja alól formás feneke. Egyből az a kép jutott eszembe, ahogyan az asztalnál állt és én simogattam. Erekcióm támadt, a szemem le sem tudtam venni róla. Amikor kimászott az ülésről tértem magamhoz és fordultam az autóm felé, előhalásztam a vontatókötelet és felkapcsoltam az autókra. Addigra Petra már az autóban ült és pislogott át a kormány felett szép szemeivel. Odaszóltam neki, hogy indulunk, tartsa feszesen a kötelet. Bólogatott én beszálltam az autóba és elindultunk. Útközben újra az járt a fejemben ahogy a fenekét markolászom, simogatom.
Elképzeltem, ahogy lehunyt szemekkel élvezi kezeim játékát. Arra eszméltem, hogy egy biciklista - valószínű némi túlnyomással- kacsázik előttem az úton.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.9 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 10. 9. hétfő 11:36
Anál után tisztálkodás nélkül szájba? Hacsak nem készült rá előre, és nem mosta ki magát alaposan... Egészségére! Amúgy tetszett.
#4 zsuzsika 2016. 10. 30. vasárnap 16:34
Nem rossz.
#3 vakon53 2016. 03. 29. kedd 14:49
10 Pont!
#2 listike 2014. 09. 23. kedd 06:39
Jó volt.
#1 Törté-Net 2007. 09. 25. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?