Hétvégi ajándék

A történet társkeresésnek indult, végül azonban életem eddigi legfantasztikusabb szexuális élménye lett belőle. A sztori úgy kezdődött, hogy egy internetes társkereső oldalon rám kattintott egy lány. A szokásos levelezgetés és fényképcserék helyet azonban Ő egyszerre a személyes találkozást kezdeményezte. Először egy pillanatra meglepett a javaslat, de aztán egyből igent mondtam. Csak mobilszámot cseréltünk, s mivel egy közeli városban lakott, a következő vasárnapra meg is beszéltük a vakrandit.

Egy buszmegállóban találkoztunk, aztán egy rövid bemutatkozás után elindultunk sétálni a belváros felé. Szolidan volt felöltözve, nem sokat mutatott meg magából, mégis látszott, hogy helyén van minden domborulata. Szerintem egész jót dumáltunk – közben egy fagyit is elnyaltunk – de éreztem, hogy nem nagyon jövök be neki. A séta végén ezt őszintén el is mondta. Bár én sem éreztem túlságosan azt a bizonyos szikrát, de azért még adtam volna több időt erre a dologra. Valami motoszkált bennem vele kapcsolatban, csak akkor még nem igazán tudtam, hogy mi is az. Aztán amikor egy puszival elköszöntünk egymástól, hirtelen olyasmit súgtam oda neki, amin magam is meglepődtem, mert igazából komoly szándékkal vágtam bele a társkeresésbe:
– Megbánod ezt még, mert úgy nyalok, ahogy csak nagyon kevesen. – aztán választ nem várva sarkon fordultam és eltűntem a következő keresztutcában.
Két nap múlva a telefon...

A következő szombaton újra találkoztunk. Annyira döglesztően nézett ki, hogy egy pillanatra meg is lepődtem, vajon ő-e a múltkori lány. Feszes farmerja megmutatta formás popsiját, rövidke blúza pedig már a köldöke felett véget ért, csábítóan odavonzva a tekintetem napbarnított bőrére. Kidomborodó mellei annyira feszítették blúzát, hogy annak gombjai majdhogynem szétpattantak. Alatta sejtelmesen kirajzolódott melltartójának körvonala. Annyira sugárzott egész lényéből a természetesség, hogy szinte biztosra vettem: nem egy szilikon-bébivel hozott össze a sors. Egyszerűen volt sminkelve, nem volt rajta festék és rúzs sem. De nem is kellett, hiszen így is gyönyörű volt, csodálatos zöld szemei káprázatosan csillogtak a kora-nyári naplementében.