A+ A-

Lillával

Csak álltam a Keletiben, és vártam. Egy hete még csak Lilla volt, egy jó barátom, aki mellesleg csaj, és akivel gyakran dumálok az interneten, addigra viszont már LILLA lett.
Lassan 4 éve volt, hogy a fővárosban éltem, de az igazi barátaim Pécsen maradtak, velük is főleg a neten tartottam a kapcsolatot. Az élettársam egy évvel azelőtt hagyott el, egyik napról a másikra - mikor hazaértem munkából, már nem voltak a cuccai a lakásban (ő is Pécsi volt persze). Azóta csak tengődtem, volt pár próbálkozásom nőkkel, de egyik sem sikerült túl jól. Persze mindet megbeszéltem a barátaimmal is, és Lillával is, akivel egy online kvízjátékban találkoztam, és valamiért megadtuk egymásnak az emailcímünket, azóta jóban vagyunk. Ha bunkó volt a pasija, az én virtuális vállamon sírta ki magát, én meg cserébe elmeséltem, hogy mivel szúrtam már el a következő barátnőjelöltemet, és együtt röhögtünk a bénaságomon.
Az egyik hölgyeményt el akartam hívni az állatkertbe, Lillának azonnal felcsillant a szeme, és egyből lefoglalta a randit arra az esetre, ha a leányzó nem állna kötélnek. Persze kosarat kaptam, de ezt nem is bántam annyira, legalább személyesen találkozhatok Lillával. Képet már kaptam tőle, helyes volt rajta, bár saját magának nem tetszett, nekem nagyon. Aztán a találkozónál hirtelen nem kaptam levegőt - élőben egyszerűen gyönyörű volt. Elmentünk az állatkertbe, jól éreztük magunkat, ökörködtünk sokat, és bár nagyon tetszett, tudtam, hogy pasija van. A "randi" után párszor még találkoztunk személyesen, mikor Pesten volt dolga, de semmi különös, a chaten beszélt témákat folytattuk.
A legutolsó barátnőjelöltem igen csúnyán hozta tudtomra, hogy nem vagyok számára megfelelő pár - ki is készültem tőle lelkileg, persze mentem Lillához, elpanaszolni sérelmemet. Ám az eddig visszafogott kislány stilust váltott: tán ha 2 percig hagyta, hogy sirámaimat ecseteljem, aztán belém fojtotta a mondandómat egy egyszerű szóval:
"Kívánlak"
Azt hittem, rosszul látok. Persze időnként flörtöltünk chaten, de sose volt semmi komoly. Erre most kíván. Köpni-nyelni nem tudtam. Ami ezután jött, arra legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna: részletesen leírta, miket művelne velem, ha ott lennék a szobájában, muszáj volt rá hasonlóképpen válaszolni. Eddig azt hittem, hogy a cybersex kockáknak való, de ez... fantasztikus volt. Azt mindenesetre el kell ismerni, a vigasztalásomra alkalmazott módszer hatásos volt, arra a nőre azóta se pazaroltam egy gondolatot se...
Másnap furán éreztem magam. Olyan hülyeségekre gondoltam, hogy biztos csak az egyik szobatársa szórakozott a koleszban, vagy csak be volt rúgva. De este, mikor felmentem a privát kis chatszobánkba, ugyanez megismétlődött. Ekkor már mindketten tudtuk, hogy egymás megszeretgetésének csak a neten történő kitárgyalása nem lesz elég, így megbeszéltünk harmadnapra egy találkozót.
Erre a találkozóra vártam a Keletiben. "Hülye vagyok. Van barátja. Szakítófélben vannak, de akkor is van barátja. Messze lakik. Van barátja. Fiatalabb nálam. Ő még csak végzős középiskolában, én már lediplomáztam. Van barátja. Le tudnám magam köpni. Nem érdekel. Akarom. Kívánom. Szeretem. Szeretem??? Szeretem. Gyere már, kérlek..."
Leszállt a vonatról. Egy fekete top volt rajta és egy farmer, de nagyon jól állt neki - igaz, amennyire vártam már, felőlem akár melegítőben is jöhetett volna, abban is ugyanezt a hatást érte volna el. Bár mindig, amikor találkoztunk, puszival köszöntöttük egymást, most egyikőnk se hajolt oda a másikhoz. Kicsit megnyugtatott, hogy ő ugyanilyen zavarban van, mint én. Szerencsére közel lakok, hamar hazaértünk, és nem kellett sokáig erőltetetten társalogni. Persze láttam a szemén az izgalmat, biztos ő is látta, mennyire kívánom már.
A lakásom ajtaján belépvén az ő lélegzete akadt el - úgy fél éve említette, hogy neki a szüzessége elvesztése nem volt jó élmény, egy kocsi hátsó ülésén történt, pedig anno úgy tervezte, hogy "minden tökéletes lesz" az első alkalomkor. Így most pár szál rózsa mutatta az irányt a hálószobába, halk zene szólt a kedvenc számaiból, illatos gyertyák égtek a lakásban. Életem végéig nem felejtem ezt a hálás tekintetet, amit akkor kaptam Tőle.
Beléptem a hálóba, de ő megállt a küszöbön. Láttam rajta a vívódást: még nem történt semmi; még meggondolhatja magát; ha most elmegy, a régi barátságunk sértetlen lesz; de ha marad, a kettőnk kapcsolata mindenképpen átalakul. De a vágyat is láttam a szemében, így megfogtam a kezét, és gyengéden magamhoz húztam. Mintha csak erre várt volna, szorosan hozzámsimult, karjaival átkarolta a nyakamat, éreztem, ahogy puha mellei a mellkasomhoz nyomódnak. Simogatni kezdtem a hátát, mivel tudtam, hogy azt nagyon szereti. Végig egymás szemébe néztünk, de a csók még váratott magára. Lassan odahajoltam a nyakához, és egy puszit nyomtam rá, válaszul cirógatni kezdte a tarkómat, mire a hideg is kirázott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 04. 2. szombat 09:31
Nemrossz.
#4 A57L 2014. 09. 6. szombat 09:34
Kellemes kis írás.
#3 listike 2013. 09. 30. hétfő 19:37
Miért nem folytattad?
#2 csiga 2007. 04. 24. kedd 17:49
Hú, nekem tetszett. Jó volt végre valami szép történetet olvasni, szépen megfogalmazva. Gratulálok hozzá
#1 Törté-Net 2007. 04. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?