A+ A-

A tavasz első ajándéka: az első Napsugaram!

Ki ne örülne férfi létére, ha az első igazán szép tavaszi napon egy kacér pajkos lánnyal "ünnepelhetné" az új évszakot? Nekem sikerült és ezt az alábbiakban osztanám meg veletek.
Gyönyörű verőfényes napra virradt az a tavaszi reggel, mikor sajnálatos módon a munkám miatt azon a szombaton el kellett utaznom egy távoli városba. Reggelre ugyan kipihentem magam, de mégiscsak szombat volt és ez rányomta bélyegét a hangulatomra. Mindezért kárpótolt a napsütés, amely végre a sötét és zord tél után felmelegítette a levegőt és szabadjára engedte a lányok dekolázsát is egyben nagy örömömre. Felöltöztem, majd összekapolva a dolgaimat beültem az autómba és elindultam aznapi körutamra. Nem volt sok a munka, de mégis el kellett intéznem. Ahogy haladtam városról városra, láttam, ahogy a fiatal és szép lányok gyönyörű mivoltukban könnyed léptekkel sétálnak, majd mosolyogva nyalogatják a kezükben fogott fagylaltot. Igazán jólesett volna elidőzni így, leülni egy padra, figyelni a csinos szexi lányokat. Sajnos a munka hívott, muszáj volt elintézni amire aznap hivatott voltam. Sikerült is megérkeznem a célzott városkába, röpke tárgyalás, másfél óra alatt túl voltam rajta, majd önfeledt könnyedséggel léptem ki az irodaépület ajtaján. Végre átadhattam magam a tavasz szépségeinek, így hát adva egy kis időt a szabadságomnak, egyből kerestem egy nyugodt helyet, ahol lehetőség szerint minél több csinos lányt láthattam.
Kisváros lévén nem kellett sokat sétálnom, hogy megtaláljam a fő teret és környékét. Rengeteg szebbnél szebb nőstény falta a férfiak tekintetét, lassan már kánaánban éreztem magam! Rövid szoknyák, hosszú feszes combok és minden lépésre finoman emelkedő mellek vitték a tekintetem minden irányba. Ahogy nézelődtem, egy-két kacér mosolyt is elkaptam a helyi lányoktól, jó volt érezni, hogy fiatalnak mondható 24 éves korommal és a jól szituált megjelenésemmel már ilyen hatást váltottam ki a nőnemű kavalkádban. Kezdtem érezni, hogy a nadrágom lassan szűkül és muszáj volt felállnom, mivel álló hímtagom nagyon nem érezte jól magát a szorításban. A lányok persze továbbra is csak mosolygtak, ha szembe jöttek, ami persze továbbra sem csökkentette "fájdalmaimat". Hirtelen nagyon megéheztem.
Egész nap nem ettem, reggel nem volt időm megreggelizni. Mivel nem voltam ismerős a városban, ezért újból sétálni kezdtem, hogy találjak valami helyet, ahol ehetek pár falatot. Sikerült is megtalálnom egy kellemes kis park tövében az egyetlen valamire való büfé szerű kisboltot. Beléptem, nagyon finom illatok fogadtak és ezáltal azonnal elkezdtem kifürkészni a falon található árlistából, hogy mivel töltsem meg a hasam. Előttem még állt egy ember, vártam, hogy sorra kerüljek. A kiszolgáló lány háttal állt, épp a polcról szedett le valamit, berakta egy zacskóba odaadta az előttem álló embernek. Amikor megfordult, hogy kiadja a pultra az árut, még a levegő is megállt bennem, annyira meglepődtem. A valaha általam látott egyik legcsodálatosabb lány állt előttem, kis fehér köpenye hetykén ívelt állt feszes domborulatai felett, arca mint egy angyalé és lágyvörös haja úgy símult a finoman ívelő fülei mögött, hogy alig tudtam levenni róla a szemeim. 20 év körüli lehetett és teljesen a varázsa alá kerültem, ahogy mosolyogva felém fordult, majd látva zavarodottságomat hozzámszólt:
- Szia! Segíthetek valamiben? - kérdezte mosolyogva
Bambultam tovább a szavak nem akartak kijönni a számon, totális káosz volt abban a pillanatban az agyamban.
- Adhatok valamit? Minden rendben? - kezdett ijedt arcot vágni az angyali lány
- Őőő...igen kérek...- mondtam zavaromban
- És mit kérsz? - nevette el magát
- Hát... valamit enni szeretnék!
- Ez dícséretes, amint látod rengeteg dolgot adhatok!
Hangja egyszerűen leblokkolta az agyam, a teste látványa pedig megbabonázott. Soha életemben nem voltam még lány előtt ennyire zavarban. Sok lánnyal volt már dolgom, bátran mondhatom ezt, de mégis ez most valahogy ismeretlenül hatott rám. Szó szerint nehezemre esett kimondani a szavakat.
- Te mit ajánlanál? - próbáltam épeszű ember módjára valami értelmeset kérdezni
- Hát, szerintem válaszd ezt! - mutatott egy fűszeres péksüteményfélére - Nagyon finom és könnyen jóllakhatsz vele.
- Ok, kérnék kettőt belőle! - kezdtem visszanyerni magabiztosságomat
- 400Ft lesz, mégvalamit? - és újra mosolygott csillogó ajkaival
- Ráérsz este?- kérdeztem teljesen önkéntelenül
A mai napig magam sem tudom, hogy mertem ilyet kérdezni ott és akkor. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy megkérdezzek valami hasonlót is, de mégis kicsúszott a számon. Valószínüleg a hirtelen ámulat és kisebb sokkhatás váltotta ki belőlem ezt a tudatalatt megfogalmazott és lényegre törő kérdést.
- Őőő...hát ... - legalább annyira meglepte kérdésem, mint Ő maga engem az első pillanatokban, még a mosolya is hirtelen lehervadt csöppnyi ajkairól.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.47 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 papi 2015. 12. 20. vasárnap 08:04
Nagyon jó
#5 Andreas6 2015. 03. 1. vasárnap 08:47
Látszik az igyekezet, hogy stílusosan, szépen írj. Kicsit túl is lőttél olykor a célon. Gyakorolj, lesz ennél jobb is. A hangulata jó, kicsit tündérmese jellege van, de az nem baj, én legalábbis szeretem.
#4 feherfabia 2015. 03. 1. vasárnap 06:07
Nagyon ízlésesen megírt szép történet!
#3 listike 2013. 02. 14. csütörtök 07:01
Miért nincs folytatás? Hiszen megigérted.
#2 g 2007. 04. 11. szerda 15:35
ez elég jóra sikeredett!
#1 Törté-Net 2007. 04. 8. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?