Kriszta

Csönd, csak a vér dobol a fülemben, majd hallom, ahogy a víz zuhog a fürdőszobában. Nem térek magamhoz. Néhány perce még dolgozom, próbálom rendbetenni a restanciámat, most meg a vágytól majd szétpattanva, tehetetlenné kötözve térdelek egy lányszobában, kényére-kedvére kiszolgáltatva a barátom lányának. A legmegdöbbentőbb azonban a helyzetemhez méltatlanul ágaskodó farkam, mintha élvezné ezt a helyzetet.
Szám bekötve, a bugyi íze sem kifejezetten a nyugalmamat szolgálja, így még próbálkozni sem tudok a kimagyarázkodással, a könyörgéssel. Ráadásul moziba megy, mit akar addig csinálni velem? Kétlem, hogy el akar engedni. Térdem kezd fájni, a szám kiszáradva, nyelni sem igazán tudok, ha így hagy, megőrülök, mire hazaér. A víz hangjától lassan a hólyagom is feszülni kezd. Mi lesz itt?
Abbamarad a víz csobogása, majd rövidesen hallom Kriszta lépteit. Ruhasuhogás, fiókok hangja.
– Leveszem a kendőt a szádról, de ha megszólalsz, lábujjhegyen töltöd a következő pár órát. Értve! – Bőszen bólogatok, sok lehetőségem úgy sincs. Hűvös ujjak bontják a csomót a tarkómon, óvatosan tolom ki nyelvemmel a ronggyá rágott bugyit.
– Gondolom, megszomjaztál. – Limonádé, kesernyés a citromtól, jól esik. Van vagy három deci, de elfér. Furcsa, megkötöz, megkínoz, de gondoskodik rólam. Valami puha ér a nyakamhoz, megrándulok, de semmi fájdalmas. Egy széles nyakörvet csatol rám, el nem tudom képzelni, honnan szerezte. Egyre érdekesebb dolgok derülnek ki erről a szende szőke egyetemista lányról. Az ujjak a szememet takaró kendőt kezdik bontogatni, hunyorgok a rég látott világosságtól. Kriszta már menethez öltözve, miniszoknya, spagettipántos top, fiatalos melle minden férfiszemet vonzóan domborodik benne. Lehajol, a farkamat fogva tartó kötelet bontja, majd, mint egy pórázt, meghúzza.
– Gyere szépen. – Térdem recseg, nyögve állok fel és mint a kiskutya követem a lányt. Kerek feneke ingerlően ringatózik előttem, farkam megint kezd megtelni vérrel. A fürdőszobába tartunk, ahol beleültet a zuhanytálcába, nyakörvemet hozzákötve a csaptelephez. De ez nem elég neki, lábamat beparancsolja a tálcára, majd a farkamról lógó kötelet hozzáköti nagylábujjaimhoz. Minek ez a sok madzag, úgyse tudnék elmenni. De még térdeimet is összeszíjazza a saját derékszíjammal.