A+ A-

Kéjutazás 2. rész

Az időutazásról lehet kérdezni a metafizikusoktól, kibernetikusoktól, bárkitől, csak tőlem nem. Nem érdekel az egész, ami a háttérben játszódik, csak és kizárólag az eredmény. Lényeges, hogy épségben érkezzem a megadott koordináták szerinti helyre és időbe. Elhagyom tehát cinikus és rothado karalábé szagú társadalmamat. Így visszapottyanhatok egy ártatlanabb , tisztább milliőbe, ahol én leszek, aki többet tud mindenkinél. Remélem, élvezni fogom "új" világom társaságát. Figyelmeztettek, hogy az időutazás káros mellékhatása, hogy megnő az ember nemi étvágya és fokozódik exhibicionizmusa. Sebaj, legalább nem leszek frigó mama. Végre újra falni fogom az élvezetet két pofára és kidobhatom a síkosítómat, meg az avokádó és zeller kapszuláimat a szemét-trancsírozóba.
Egy cselédruhának nevezett dögös maskarában a céliránynak megfelelő kastély parkjában landoltam. Itt kezdődött ismerkedésem a 19.századdal. Gyorsan leltárt csináltam magamon , meg volt mindenem ,két kőkemény lufi nagyságú mellemet, keskeny csíknyira gyantázott fanszörzetemet is beleértve. Megnyugvással díjaztam, hogy fenekem rugalmasabb lett. Muffomban furcsa, türelmetlen bizsergést éreztem. A káros mellékhatás - konstatáltam magamban- és számító kis céda módjára elmosolyodtam. Megcéloztam a főbejáratot és magas sarkúm kopogására, ritmikusan riszálva indultam a cirádás kapu felé. Ha akkor sejtettem volna mi vár rám, lehet, hogy inkább beértem volna a napszámos parasztasszonyok cseppet sem irigylésre méltó sorsával. De nekem akkor még vonzóbb volt a pompa, az illem a kellem a rang meg egyéb úri dolog,...
Mintha az úri sperma sikamlósabb lenne?!
Giccses és cikornyás ajtókilincs fogadott, illetve nem fogadott, mert lenyomtam és nem engedett. Kiskacsómmal óvatosan megszorongattam az oroszlánfejes kopogtatót és bezörgettem. Kisvártatva kilencven és a halál közötti öregúr nyitott ajtót.
- Jó napot, dolgozni jöttem - mondtam.
- Bejelentem - nyöszörögte.
Be vagyok ám oltva - hadartam hamarjában, hogy bizalmat ébresszek. Beoltottak minden nemi úton terjedő betegség ellen. Akkora szérumot bökettem a nagy utazás előtt, hogy egy elefánt is járhatna a sanghaji kupiba, ö sem kapna trippert. Az öreg értetlenül bámult rám, mintha azerbajdzsánul darálnék, méghozzá dialektusban.
Betessékelt, én pedig megadóan követtem.
Egy véget nem érő folyosón haladtunk, a falakon rémséges banyák fotói lógtak. Nem ismerhették sem a make-upot sem a plasztikai műtétet akkoriban. Az agyoncicomázott keretek sikertelenül igyekezték ellensúlyozni a tartalom rútságát.
Nem hiszem, hogy akadna férfi, aki ilyen képek fölött polírozni kezdene.
Az öreg ritmikusan csoszogott és fújtatott egyszerre. Az egyik fordulóban kicsit megállt, kilihegte magát és közölte velem, hogy az úrnő már vagy tíz éve kikocsikázott, csak a gróf úr van itthon.
Igazából nem sok jelentőségét láttam a közlendőjének. Egy magányos gróf, akinek kocsikázik a neje, és elfelejt navigációs programot vinni,... ki a túrót érdekelnek az ilyen háttérproblémák.
Az öreg végül és végre behúzta a kéziféket.
- Várjon itt!- zihálta és eltűnt egy hatalmas kemény fa ajtó mögött.
Még tízig sem számoltam, mikor újra megjelent és beküldött, beküldött... Beküldött a hetedik menny kapuján.
Jóvágású, megkímélt ötvenes macho ült benn a szobában, röhejes háziköntösben, mégis vonzó volt.
Sütött belőle valami erő, vibrálás és egy jó adag szexuális kielégítetlenség.
Alig tudtam leplezni csodálatomat. Mennyivel másabb volt korunk puhány nyámnyiláitól. Mint igazi bika a satnya szarvasocskák között.
- Hallom munkát szeretne. - zengte isteni bariton hangján - Éppen elküldtem a rakoncátlankodó cselédünket, ha bírja a kemény munkát maradhat.
Bólintottam, mert hang úgyse jött volna ki a számon. Még hogy bírom-e a KEMÉNY munkát? Csak azt bírom-gondoltam.
- Menjen hátra a személyzet szállására, nagyapám majd oda vezeti.
Az öreg hajlott hátából már túl sokat láttam aznap, legalább egy örökkévalóságig araszoltunk egy labirintusban mire az úgymond személyzeti szállásra érkeztünk. Ha útközben nem szórakoztattam volna magam fantáziám dús termékével, amely a grófról és rólam szólt, talán már rég visszafordulok. Lelki szemeim előtt láttam, hogy miként fogja a gróf úr bevadulva tépni a ruhám és türelmetlenül, ellentmondást nem tűrően, egyetlen mozdulattal terpeszbe kényszeríteni lábam.
A személyzeti szálláson két tyúk és öt balfék lakott. Tehát én leszek a nyolcadik utas a kísértet-kastélyban, ironizáltam magamban. Közömbösen vették tudomásul szerencsétlenkék, hogy közéjük fogok tartozni, csak az egyiknek csillant fel pajzánul a szeme. Lovászfiú volt a drága, ártatlan nagy, barna szemekkel
Mondtam már, hogy imádom az érdeklődő és sokat sejtető tekinteteket? Imádom, ha megbotránkoztatok, szórakoztatok, ámulatot és megdöbbentést váltok ki? Még nem? Hát imádom.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.14 pont (7 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2007. 03. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?