Love toys are in the room

Az én kicsi játékbabámnak...

– Szeretlek... – motyogta lehajtott fejjel a lány. A férfi, aki az ajtóban állt mosolyra húzta a száját, és bezárta maga mögött az ajtót. A szobába sötétség költözött. Bezárt ablakok, behúzott függönyök, fehér falak és fojtogató dohos szag. Néhány rongy, talán ruhák maradványai hevertek a szőnyeg nélküli padlón. A lány oda botorkált a szoba közepén lévő elnyűtt matrachoz, és a könnyeit nyelve a saját zokogása ringatta álomtalan álomba...

– Ébresztő! – a szoba ajtaja kicsapódott. A férfi állt ott, a nyakkendőjét kötötte. Csinos volt. Magas, széles vállú rövidre nyírt fekete haj és mélyen ülő szürke szemek.
A lány mocorogni kezdett, nyöszörgött kicsit, majd a férfi felé fordult. Az ajtón beszűrődő fény bántotta a szemét. Álmosan mosolygott, és egy jó reggeltett köszönt a férfinak.
– Gyere ide! – szólt, és bement a szobába leguggolt a lány mellé. A zsebében lévő kis kulcsért nyúlt és lekapcsolta a vékony csuklókról a bilincset.
– Köszönöm. – sikkantotta a lány ragyogó szemekkel, és a férfihoz bújt, aki kissé hűvösen nem is pillantva a lányra eltolta magától, és elindult kifelé a szobából.
– Dolgozni mentem. Ne nyisd ki az ajtót senkinek, és ne vedd fel a telefont, és ami a legfontosabb... – a konyhaasztalon lévő táskáért és kulcscsomóért nyúlt. – tiszta légy mire haza jövök. – majd kilépett a bejárati ajtón. A lány a függönyön keresztül figyelte a férfit, míg az be nem szállt az autójába...

A napjai így teltek. Nagy részben egyedül volt. Újságot, könyveket olvasott. Az egzotikus országokról szóló könyveket szerette a legjobban. Órákon keresztül csak bámulta a színes fotókat. Titokban arról ábrándozott, egyszer ő is sétálhat majd a forró homokban, annak az embernek az oldalán, akit a legjobban szeret a világon...

Hat óra felé már tűkön ült. Kikukucskált az ablakon, fülelte az ismerős autó hangját... A kedvenc hangja, az a hang volt, mikor a bejárati ajtó zárjában elfordult a kulcs...