A+ A-

Unokahugi

Friss élményemet osztom meg Veletek...
Magamról: 37 éves, pocakos, kopaszodó, egyedülálló férfi vagyok.
Egy békés megyei városban dolgozom, egy kis irodában, ahol általában egyedül vagyok, kötetlen munkaidőben. Ez néha azt jelenti, hogy akár éjfélig is bent kell maradnom, máskor szinte csak az e-mailekre kell válaszolnom...
Mióta jó idő van, motorral járok, ami duplán kellemes és hasznos is, mivel így nem vagyok a tömegközlekedéshez kötve.
Az irodai gépemen is fut egy népszerű chat-program, ha van időm, az ismerősökkel jókat levelezünk-beszélgetünk.
Nemrég felvett a partnerei közé az unokahúgom, akit nevezzünk Beának, bár nem ez a valódi neve :. Bea 16 éves, egy közeli város középiskolájában tanul, a kollégiumból csak hétvégenként jár haza. Hosszú hullámos barna haj keretezi kislányos pofiját, szemei ártatlanul csillognak, szája szép vonalú, ajkai teltek. Bea a kellemesen telt lányok közé tartozik, szépen kerekedik mindene, aminek kell. Bár egy városban lakunk, ritkán találkozunk, így szinte észre sem vettem, hogy a cserfes kislány elkezdett nővé válni.
Nemrég a monitor előtt ülve épp azon gondolkoztam, hogy talán haza kellene indulni, mert minden munkával elkészültem, amikor üzenetem jött Beától. Csak egy "szia" volt, és nem gondoltam, hogy mi lesz belőle...
"Csetelni" kezdtünk, kiderült, hogy Ő is unatkozik... Gondoltam, meghívom egy fagyira. Azonnal és lelkesen írt "oké"-t, gyorsan megbeszéltük, hol találkozunk, és már zártam is be az irodát. 25 perc múlva a megbeszélt helyen voltam, ahol Bea már várt rám. Meglepődtem, mikor a nyakamba ugrott, és szoros öleléssel üdvözölt. Kaptam két nagy puszit is, ami igencsak jól esett a nagy melegben :.
Lezártam a motort, és elindultunk a fagyizó felé. Menet közben igyekeztem nem túl feltűnően bámulni Bea "domborművét". Bea persze észrevette, és keresetlenül meg is kérdezte, hogy mit bámulok rajta.
- Téged bámullak - mondtam - , nemsokára kész nő leszel.
- Mi az, hogy nemsokára?! - kérdezett vissza mű-felháborodva, kissé pimaszul, kissé kacéran.
- A nemsokára az, hogy hamarosan - vigyorogtam. Nem tudtam nem észrevenni azt a pillantást, amit felém küldött. Félénk volt, de kihívó is egyben.
Odaértünk a fagyizóhoz, ahol kisebb sor állt. Beálltunk a végére. Mint kiderült jókor jöttünk: egy nagyobb csoport állt be mögénk. Bea füléhez hajoltam:
- Még jó, hogy nem kell ezt a sort is végigállnunk - mondtam.
- Még jó... - válaszolta, és közelebb húzódott hozzám.
- Nem baj, ha beléd karolok? Nem szeretnék elkeveredni mellőled - mondta, és újra azt a kacér pillantását vetette be.
- Dehogy, csak gyere nyugodtan közelebb - mondtam. Ezt szó szerint vette, mert éreztem, hogy egész felsőtestével a karomhoz simult. Mellei izgatóan nyomódtak a könyökömhöz, alakrom a hasával érintkezett.
- Azért ne vidd túlzásba - mondtam, de éreztem, hogy a vérem száguldani kezd egy bizonyos irányba.
- Úgyse látja senki - mondta - vagy talán baj?
- Még nem baj, de az is lehet belőle - válaszoltam.
Közben az ablakhoz értünk, azt sem tudtam, milyen fagyit akarok... Bea választott, én ugyanolyat kértem. Szabad asztal már nem volt, így sétálni indultunk. Lassan haladtunk, nézegettük a kirakatokat, nyaltuk a fagyit, és Bea még mindig belém karolt.
Ő vezetett, neki volt jobb a helyismerete. Beszélgettünk, már nem is tudom, miről, mert egyre csak az érintésre, testének közelségére tudtam gondolni. Próbáltam lehűteni magam azzal, hogy mégiscsak az unokahúgom, és hogy mennyivel fiatalabb nálam... de nem sikerült.
Már alig volt a fagyiból, amikor egy eléggé néptelen helyre értünk.
- A francba - szólalt meg Bea - folyik a karomon a fagyi!
- Hopp, tényleg! - mondtam, és zsebkendőt kezdtem keresgélni... Ez reménytelen vállalkozás volt, mivel a kabátomat a motor táskájába hajtogattam.
Bea közben lenyalta a kezéről a fagyit -már ahol elérte. Ámde az alkarján a könyökéig még maradt egy nyalintásnyi...
- Szabad? - kérdeztem, és már emeltem is fel a kezét. Nem ellenkezett, sőt... egyszer csak ott volt a karja az arcom előtt, nyelvem a bőréhez ért. Lenyaltam a fagyit, kicsit el is túloztam... Amikor felnéztem, láttam, hogy nagyon komolyan, kicsit rémülten néz rám. Zavarba jöttem.
- Ne haragudj, csak a fagyit akartam... - mondtam, de hirtelen ott volt egészen előttem, ajkai félig nyitva, a szeme fogva tartotta a szememet... Egyszer csak megéreztem az ajkait a számon. Nem tudom, melyikünk csókolta meg a másikat. Percekig tartott... bár többnek éreztük mindketten.
- Huh - szólaltam meg - bocs, én...
- Olyan jó volt! Kapok még egyet?
Közel hajolt, nem tudtam és nem akartam ellenállni. Kapott még, nem is egyet. Közben egészen hozzám simult, és megérezte merevségemet. Odanyúlt a kezével, megfogta nadrágon keresztül. Azt hittem, rögtön elélvezek. Megkérdeztem:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.77 pont (86 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 jani 2010. 06. 15. kedd 13:12
Inkább ne
#2 Alex 2010. 06. 14. hétfő 08:02
szuper a történet, először nem
jöttem rá, hogy mért családi.
De mikor olvastam az Unonahugi
nevét már tudtam.
Várom a folytatást.
Alex
#1 Törté-Net 2010. 06. 14. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?