A+ A-

Átverve, megcsalva

Hideg volt és fújt a szél kint, ide csak az srácok halk beszéde hallatszott, akik a tűz körül még sörüket iszogatták. Egyedül voltam, de nem a szó szoros értelmében, csak úgy éreztem. Mellettem aludt egykori barátnőm, aki szegény még nem is tudta, hogy már régen leírtam a leltárból. Az ő történetének most itt nincs hely, talán meg sem érdemelné, hogy legyen. Egy biztos, nagyon rosszul esett az egyedüllét. Szomorúan feküdtem le, mert, hogy az én babám miért van távol. Mindig csak a munka, a munka és semmi más. Már bántam, hogy nélküle indultam, inkább maradtam volna otthon, de nem tehetek róla, valahogy bele voltam kényszerülve ebbe a kirándulásba.
Munkakirándulás?! Ha nem megyek el, biztosan félreértelmezték volna a kollégák, így is éppen eléggé haragszanak, mert nem járok velük kocsmába, s inni sem szoktam. Csak forgolódtam, s rágódtam azon, amiért semmit sem tehetek. Kapcsolataimat a felsőbbrendű állatokkal - gondolok itt a főnökökre - sehogy sem tudom helyesen kezelni, a konfliktusokból sajnos mindig én kerülök ki vesztesen. Persze, mert nekem mindig hallgatnom kell. És ez a Zunge, mindig azt hiszi jópofa, pedig egyáltalán nem az. Olyan hosszú a nyelve, hogy háromszor átéri az elnök fenekét, de tény, ezért vitte annyira, hogy kisfőnök lett belőle. Tulajdonképpen, ha egy drága kolléganő és ő nem lenne, nem is lenne semmi baj az irodában. A Zungenak soha sem fogom megbocsátani azért amit velem tett... Szerettem volna már elaludni és félretenni minden ilyen és ehhez hasonló gondolatot
De "nyugodt" forgolódásomnak vége lett, Zunge jött be a sátorba, s lefeküdt mellém. Nem tudom mit keresett a mi sátrunkban, hisz neki is van. Még itt sem hagy nyugton, egyedül tépelődni a sötétben. Tettem magam, hogy alszom, és meg sem mozdultam, mert olyan kicsi volt a hely, hogy ha szuszogok, valószínű azt is érzi. Kárörömmel tapasztaltam, hogy ő is nyugtalan, forgolódik, mint a ruha a mosógépben, nem találja a helyét. Ez is bosszantott, tulajdonképpen minden bosszant vele kapcsolatban. Egyszer csak azt látom, hogy úgy helyezkedik, hogy én vagyok a kiskifli. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valakinek hátat fordítok, akkor nincs vele semmi kapcsolatom, sőt távol tarthatom azt, aki mögöttem van. Hát ebben az esetben teljesen másképpen nézett ki a helyzet. Már nagyon bántam, hogy a hálózsákot csak magamra terítettem, mert ha belebújok, akkor talán megvéd. De mitől? Úgysem akar tőlem semmit.
S mégis, éreztem a kezét, amint átteszi rajtam csak az az érdekes, hogy a hálózsák alatt. Ki tudja kivel álmodik mikor ezt teszi. Azon tépelődtem magamban, hogy vajon ébresszem fel, de tulajdonképpen nem is olyan rossz érzés, ennek a szemét alaknak holnap a szemére vethetem, hogy kikezdett velem az éjjel. Már kezdtem izzadni, éreztem, hogy mindjárt felrobbanok a merevségben, melyet magamra kellett erőszakolnom, hogy meg ne tudja, hogy ébren vagyok. Éreztem a térdét, amint a horgasínamhoz nyomja, egész teste hozzám simult, langyos leheletét éreztem a nyakamban karja mintha fél tonnát nyomott volna a derekamon. Nagyon kínos helyzet, de még kínosabb, hogy akaratom ellenére nagyon felizgatott. Úgy gondoltam, jobb ha megszólítom, lesz ami lesz. Lassan hanyatt fordultam, hátha akkor megébred és elhúzódik, de Zunge semmit sem úgy tett mint ahogy én azt elgondoltam. Átkarolt, karját a fejem alá tette, még jobban magához húzott és olyan szenvedélyesen csókolt, hogy nem is tudtam, álmodom - e, vagy valóság. Úgy gondoltam, hogy biztosan álmodom, mert ilyen nincs. Vagy mégis? Biztosan ő álmodik, mert ha én úgy gyűlölöm, nem álmodhatok ilyent vele. Megszólítottam halkan:
- Ébredj! Túl szépet álmodsz!
- Nem alszom, de az lehet, hogy álmodom.
Ez nem az a válasz, amire gondoltam, most mihez kezdjek? de egy újabb csók már minden gondolatot kivert a fejemből.
- Régóta várok már az alkalomra - mondta.
Teljesen le voltam döbbenve, hirtelen olyan közelinek éreztem, olyan természetesen ölelt, mintha mindig is ott lett volna a helyem a karjaiban. S megint ott volt az a visszás érzés, hogy tulajdonképpen semmi keresnivalóm az ölében, nekem van már jegyesem, és tiszta szívemből gyűlölöm őt. Vadul lüktetett bennem az ellentét, úgy döntöttem elmondom neki, ami a szívem nyomja. Biztosra vettem, hogy úgysem fogja tudni megbosszulni, hacsak el nem ismeri hogy kikezdett velem.
- Pedig ha te tudnád, hogy mennyire gyűlöllek, nem tudom, te hogy képzeled, hogy csak úgy idejösz mellém az éjszaka közepén s ilyeneket mondasz.
Második pofáraesésem, hogy egyáltalán nem volt meglepve, még az a kis hatásszünet, a pár perc csend is, amire számítottam, az is elmaradt, csak annyit mondott:
- Tudom, éppen azért kívántalak annyira. El sem tudod képzelni, milyen vonzó vagy, mikor szép kék szemeddel haragos pillantásokat vetsz felém. Időnként szinte fájt, hogy úgy vágsz a tekinteteddel, ezért jöttem ide.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.92 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 06. 4. szerda 05:16
Egynek elmegy.
#2 papi 2013. 05. 1. szerda 08:24
Egész jó
#1 Törté-Net 2006. 07. 29. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?