A+ A-

A Festő... 1. rész

... minden nap ugyanabban az időben, fogta állványát, festékeit, ecseteit és képszállító tokját és a kedvenc ó - városi kis utcába indult, ahol a kanyargós utcarészlet megihlette.
Minden alkalommal ugyanazok a mozdulatok - előkészületek... elhelyezkedés a fény miatt, mert ez lényeges ugyanoda essen. Ha belekezdett nem zavarta az utca forgataga... járókelők - kik kíváncsian meg - megállva szemlélték a kialakuló remekművet, mindenki vérmérséklete szerint. Volt ki csettintett ejha ez szép, más elismerően bólogatott, volt aki ráérősen megállt s nézte hogyan viszi fel a festéket a vászonra. Nem zavarta, mert átszellemülten festett. Azt sem vette észre, hogy napok óta egy csinos asszony mindig ugyanabban az órában megáll mögötte és már már szól, de az utolsó pillanatban mindig meggondolja magát. Látszik zavarban van, miként szólítsa meg.
Egyik nap az asszonynak úgy esett dolga, hogy szokottnál később tudott arra járni és a festőt pont felszerelései pakolása közben érte... hmm... köszörülte meg torkát és mélyen egymás szemébe néztek... a festőn látszott még a képénél tart gondolatban, mikor az asszony végre rászánta magát jövetele céljára. Elnézést uram... napok óta figyelem és szeretném megszólítani... no ki bátran - mondta a festő... - miben segíthetek?... - szeretnék egy portrét magamról, ha netán vállalná... tudja úgy gondoltam... meglepném a férjem vele karácsonyra. A festőnek a tudatáig csak most értek el a hangok... mit ?... portrét ?... nos megadom a telefonszámom hölgyem, és esti órákban hívjon fel és időpontot egyeztetünk... azt nem tudom ígérni, hogy azonnal, de készítünk tanulmány rajzokat s csak utána vágunk bele a munkába. Köszönöm a megtisztelést hölgyem.. , igazán jól jönne nem titkolom, mert szűkös élet a művész élet támogatók nélkül. Az eset óta eltelt egy pár nap a festő teljesen megfeledkezett a felkérésről... mikor egy péntek este megcsörrent a telefon... ez szokatlan zaj volt a műterem lakásban, mert igen ritka vendég volt a telefonhang. Halló... búgott a vonal túlsó végéről egy kellemes női hang... emlékszik rám?.. ,én vagyok a portré megrendelője... - jaj igen most már emlékszem így a festő, de csak blöffölt , mert kiment a fejéből s csak udvariaskodott.
... szeretném tudni így a hang... a ma este megfelelne a kezdésnek?... az igazság az gondolta a festő... bármikor, mert szűkében van a pénznek... - de hangosan ennyit, - igen... - mondom a címem... egy harsány kacaj a vonal túloldaláról:))) már felderítettem... ez a nevetés furcsa érzelmeket kavart fel a festőben... amit úgy gondolt már rég kihalt. Egy modellre emlékeztette még kezdő korában... aki oly csodás alakú szépség volt, hogy eleinte remegett a kezében az ecset míg festette s erőt kellet magán vennie , hogy magáévá ne tegye festés közben... de egy nap az is eljött a szokásos beállítás közben... amilyen szép volt oly hideg volt a szeretkezés közben... úgymond le is hűtötte és többé nem volt probléma a festéssel. Most félelem jött rá megint ettől az emléktől, habár ennek az esetnek legalább tizenöt éve. Gondolataiból az ajtó csengője térítette magához... tessék befáradni tárta szélesre az ajtót... a lépcsőházi fényben egy csinos a negyvenes évei felé járó nő állt... egyszerűen öltözve, de amit viselt azt kifinomult eleganciával... a festő egy pillanatig megkövülten állt csak később ocsúdott fel. Hellyel kínálta s mormogott valamit a rendetlenségről... de a nő megint csak azzal a tiszta kacajjal mondta... - ugyan tudtam hova jövök! Egy kényelmes karosszékbe ültette az ablakhoz közel, hogy a fény nyalábok mindent kihozzanak az arcból. Elővette a jegyzet tömbjét és elkezdett vázlatokat készíteni... úgymond szokni az arcot... megint előjött az a fura érzés a festőből s időnként leeresztette a mappát... nem jól ülök... esetleg elmozdultam kérdezte ?... - ó nem csak... ( csak csodállak ) hangosan meg ennyit mára azt hiszem elég a rajzból. Továbbiakban könnyed beszélgetés általánosságokról és hogy csak így hétvégenként tud jönni ha megfelel... mert sok a munkája, üzletkötő és az sok időt vesz igénybe s fáradtan mégse jöjjön. Meg egyeztek a következő péntekben és szabaddá tudja magát tenni egész hétvégére ha a férje el megy a barátaival vadászni. Ki kísérte az ajtóig... kezet csókolt majd elköszönt.
A szobába visszatérve leroskadt a székbe és nézte vázlatait... lelkében már a kép kész volt, de ő... rab lett... reggel csurom vizesen ébredt álmaiban egymást követték a képek az elképzelt együttlétről. Nagyon messzinek tűnt a péntek...
... nehezen de péntek lett... nagyon várta már a csengő hangját. Ahogy megszólalt egy lépéssel ott termett. Az ajtóban a nő állt kezében egy közepes szatyorral... észrevette a festő kutató tekintetét s kezét nyújtva elmosolyodott... erről majd később. Leült ugyanoda a székbe s csak sercegett a szén a festő kezében satírozott - maszatolt s már az orra hegye is foltos volt...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.46 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2016. 02. 11. csütörtök 07:15
Nem rossz.
#2 A57L 2014. 01. 18. szombat 04:49
Egész jó.
#1 Törté-Net 2006. 05. 7. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?