A+ A-

Kétségbeesés szülte

Az egyszerű, praktikus, férfiízléssel berendezett szobába csak egy valami nem illik: az ágy szélén kuporgó nőalak. Pedig tegnap még olyan magabiztos volt. Most a kétségbeesés szélére sodródik csendben, és már egyáltalán nem tűnik jónak az ötlet. Hogy is juthatott eszébe ilyen őrültség?!
Persze a választ is ismeri. Amikor kigondolta szintén egy ágyon ücsörgött, csak a sajátján. Hagyta, hogy elárassza a fájdalom és az önsajnálat. Merengett az életén. Eddig az ég kegyeltjének érezte magát. Korán megtalálta a párját, élete minden fordulatának megvolt később az értelme. Iskolával, munkával, szerelemmel, egyszóval mindennel szerencséje volt.
És ennek most vége lett. Érezte, hogy újra könny fojtogatja - nem gondolta, hogy ez még lehetséges, bár már a délelőtti temetés előtt is azt hitte, kiapadtak a csatornák. Csak hagyta, hadd guruljanak végig arcán a sós cseppek. Kifogyott az elterelő manőverekből. A házon már igazán nincs mit takarítani (szegény Joci, ha látná!), pedig a legjobb szándékkal sem mondható rend - , vagy tisztaságmániásnak. Olvasni képtelen, a munka sem köti le (különben is ahhoz még írni is kéne, nem csak olvasni), és a bömbölő rock is csak ideig - óráig volt vigasz, utána idegesítette. Szóval, muszáj volt szembenézni a dolgokkal. Jó állása van, sőt hivatása, ami valamilyen szinten még értelmet ad a létezésnek. Önálló, hiszen van háza, autója (bár vezetni nem tud). A mérleg másik oldalán meg ott tátong a nagy űr. Elképzelhetetlen, hogy legyen még egy férfi a földön, akivel úgy tudják szeretni egymást, mint Jocóval.
Akkor neki sosem lesz gyermeke? Pont neki, akinek az életét jelentik? Eddig mindig "nyomós" indokuk volt rá, hogy halasszák a gyermekáldást: egy újabb diploma megszerzése, munkahelyváltás, előbb legyen rendben a ház... De most? Mi lesz vele 29 évesen? Egyedül.
És itt indult fejlődésnek a gondolat.
Egy ideje nem szed már tablettát, és 4 nap múlva ovulál. Ha most teherbe esne, még mindenkivel elhitethetné, hogy néhai férjéé a pici.
És már nem tudott szabadulni a gondolattól. Elképzelte a csöppséget a pocakjában, majd a karjai között. Talált egy reménysugárt. Valamit, ill. valakit, akit szerethet.
Na igen. De kivel, mikor, hogyan???
Annyira belefeledkezik gondolataiba, hogy először észre sem veszi a belépő Ákost.
A férfi is megáll az ajtóban, és csak nézi őt. Hihetetlen, hogy itt van! Élőben még elragadóbb, mint gondolta. Ria zavara szinte kézzel fogható volt, amikor megérkezett, és ő tiszteletben tartotta a néma kérést. Hagyta, hogy egész délután, és a vacsora alatt is semmit mondó dolgokról beszéljenek. Egyezségükre vonatkozó minden célzást kínosan kerültek. Végül a társalgás nem is került sokszor mélypontra, és néha úgy tűnt Ria is elfeledkezett arról, miért és hol van.
Már nem halogathatják tovább. Nem mintha rajta múlna a dolog... De ahogy elnézi a magábaroskadt nőt... Lehet, hogy meggondolta magát. "Mindegy, kibírod. Szüksége van rád. "
Ria megmoccan. Felnéz. Szája körül kis mosoly játszik, de szeme szomorú marad, ahogy tekintete végigpásztázza az egy szál törölközőbe bújtatott alakot.
Ákos elétérdel, és átöleli. Szelíden, oltalmazón. Ria úgy simul hozzá, mint egy elárvult kisgyerek. A férfi lassan mozdul. Fél, hogy elijeszti, de megnyugodva folytatja a nő hátának simogatását, amikor az ő ujjait haján, vállán érzi. A pongyolán át próbálja felderíteni testét, és élvezettel lélegzi be illatát. Végigcsókolgatja a selymes bőrű lábakat, és visszafelé az anyagot kicsit felgyűrve a combjait szeretgeti, finoman harapdálja. Érzi a nőben vibráló reszketést.
- Most leállít. - gondolja. - Istenverte barom vagy, hogy ebbe belementél! Minek kínzod magad? Ráadásul még a barátságát is elveszíted, és esélyed sem lesz, hogy valaha tényleg a tiéd legyen. Ugyanakkor: Hagytam volna, hogy mással tegye meg?
De nem történik semmi. Hacsak az nem, hogy Ria egyre érzékibben cirógatja a hátát. Ezen felbátorodva lassan gombolgatni kezdi a köntöst. Szájával birtokba veszi a feltárulkozó területeket. Azon a bizonyos háromszögön átsiklik, és hasát, oldalát borítja el csókokkal. Ahogy előbukkannak Ria mellei, áhítattal rátapad, s nyalogatja, szívogatja, morzsolgatja a rózsaszín bimbókat. Szinte földöntúli öröm önti el, amikor kedveséből kis, elégedett sóhaj szakad fel. Lázas csókban forrnak össze, és Ákos magában könyörög, hogy Ria most már tényleg ne hátráljon meg. Az ágyra dönti, és testén visszafelé kalandozva kezével, szájával a lába között köt ki. Na, nem véletlenül. Kicsit nehézkesen tárulnak szét a combok. Amikor a nagyajkakat érinti szája, újra érzi a másik testében a remegést. Csak reméli, hogy ez nem rossz jel. De Ria fel is ül. - Cseréljünk, jó? Most én szeretgetlek téged.
- Várj még. Vagy, félsz, hogy megharaplak?
- Dehogy. - szól a mosolygó felelet - De most csak rád koncentráljuk. Csak magadra figyelj!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.13 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 10. 21. kedd 10:34
Jó.
#4 papi 2013. 07. 4. csütörtök 08:09
Igaza van az előttem szólóknak. Nagyon jó a történet, megérdemelné a folytatást.
#3 genius33 2013. 03. 15. péntek 09:49
Szerintem is lehetett volna folytatni smile
#2 v-ir-a 2011. 11. 14. hétfő 22:21
kár h nem folytattad...
#1 Törté-Net 2006. 04. 16. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?