A+ A-

Naplóm

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
yyyy - mm - dd
Harmincöt éves lettem hát. Fura, gyerekkoromban sohasem tudtam elképzelni, hogy egyszer majd én is felnőtt leszek, férjem, gyerekeim lesznek. Minden egyes "sorsfordító" esemény előtt az járt a fejemben, hogy ugyan már, én ezt úgysem élem túl, baleset ér, súlyos beteg leszek nem tudom, de biztosan meghalok, mielőtt megtörténik. A lányom születése volt az utolsó ilyen, azóta nem görcsölök. Elvégre túléltem az első egyest az iskolában, az érettségit, a szigorlatokat, az esküvőmet, a szülést, sőt a második szülést is, nincs már mitől félnem, és nem is lehet, felelős vagyok értük. Igyekszem, hogy egészségesen éljek, és nem szaladgálok át a piros lámpánál, más meg mi jöhet közbe? Ilyen korban már nem történhet az emberrel semmi meglepő. Éldegélünk csendesen, dolgozunk mindketten, lehetne kicsit kevésbé hajtós legalább egyikünk munkahelye, hogy több időnk jutna a gyerekekre és egymásra, de ez van, ezt kell szeretni. Majd, ha nyugdíjasok leszünk, elüldögélhetünk esténként a kertben, és bepótolhatjuk az elmaradt beszélgetéseket.
35 év. Fura évszám, kerek, de mégsem. Nem olyan, mint a 25, amire azt lehet mondani: "negyedszázados lettem". Nem is nulla a vége. Mégis, most már közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz. És mégsem érzem magam öregnek. Sőt, nem is szeretnék újra húsz éves lenni, legfeljebb akkor, ha megtarthatnám a fejemben lévő tapasztalatokat, tudást.
yyyy - mm - dd
Úristen! Ma bejelentett a főnököm, hogy engem fognak kiküldeni Japánba egy konferenciára! Teljesen hülyén érzem magam. Nem tudok örülni, tele van a nadrágom. A férjem csak nevet rajtam: "Ugyan kedves, nem lesz semmi baj, ügyes leszel, okos leszel. Örülj neki, végre elismerik a munkádat."
Igen, ezt én is érzem, de egyedül, egy hét a vadidegenben, még repülőgépen sem ültem életemben... Nem, ez túl sok így egyszerre. Tudom, hogy muszáj elvállalnom, mert ha most nemet mondok, akkor többé nem számíthatok ilyesmire, de túl mélynek érzem a vizet, amibe mindjárt bele fogok ugrani. Nem tudom, hogy elég jól úszom - e. Viszont az igaz, hogy van bennem valahol nagyon mélyen egy kalandvágyó valaki, de magától sosem bújik elő, csak olyankor, ha valami nehéz helyzetbe kerülök. Akkor egy idő után azt veszem észre, hogy élvezem az egészet, valahogy könnyedén megbirkózom a nehézségekkel, és a végén jóval erősebben kerülök ki az egészből, mint ahogy belementem. Persze általában igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket, szeretem a kényelmet, a megszokott dolgokat, nem vagyok én férfi, akinek mindig új meg új kihívások kellenek, hogy meglegyen az adrenalinszintje! Én úgy látom, hogy a nőnek kell megadni a családban azt a tartós, nyugodt alapot, ami biztonságot nyújt a család minden tagjának. Ebbe nem fér bele a kalandvágy. Persze lehet, hogy csak lusta vagyok egyszerűen...
yyyy - mm - dd
Tegnap este a japán úttal kapcsolatban még hosszasan beszélgettünk a férjemmel az ágyban. Próbált belém bátorságot önteni. Nem megy az ilyenkor, én tudom, majd ha már ott leszek, akkor jobb lesz, most még mindig nagyon félek az egésztől.
A hosszas beszélgetés vége az lett, hogy addig simogatta a vállamat, hogy egyre kevésbé volt fontos a lelki tanácsadás, hanem a testünk kezdett egyre érdeklődőbbé válni. A keze egyre lejjebb kalandozott a takaró alatt, megtalálta a mellemet, a szája meg a nyakamat, egymáshoz simultunk. Olyan ritka ez a lehetőség, estére már mindig hulla fáradt, mire ágyba kerülünk, meg a gyerekek is viháncolnak még a szomszéd szobában, jó, ha egyszer egy hónapban össze tudunk bújni. Pedig én nagyon szeretem kényeztetni, egyszer ki is fakadtam, hogy nem jó ez így, több időt kellene egymásra fordítanunk az ágyban is, de végül is igaza volt, amikor azt válaszolta erre, hogy nem erről szól a házasság.
Most azonban mégiscsak szólt erről is, egyre melegebb lett a szobában, a szája a mellbimbómmal játszott, a keze a fenekem félgömbjeit masszírozta. Nem vártam sokáig, hanyatt döntöttem, majd "nyeregbe pattantam". Óvatosan magamba fogadtam, mozogni kezdtem, néztem az arcát. Szereti, ha én irányítok. Elengedheti magát végre a napi hajsza után. Ajka körül mosoly játszik, hozzá hajolok, megcsókolom. Egyre gyorsabban mozgunk, nagyon finom, majd érzem, hogy lüktet a farka bennem, felnyög. Én is megnyugszom szépen lassan, pihenünk. Mielőtt elalszunk, eligazítjuk a "nyomokat", mégsem lenne jó, ha reggel a gyerekek mindenféle foltokról, összegyűrt ágyneműről tennének fel kérdéseket.
yyyy - mm - dd
Ma vettem egy hülye újságot, szinte nincs is benne másról szó, csak a szexről. Szivárványos orgazmusokról. Marhaság. Mindenféle hülyeséget kitalálnak ezek, csak hogy az emberek megvegyék a lapot. Nekem az okoz orgazmust, ha a partnerem elmegy. Én tudom irányítani magam. Igazán kellemes érzés. Nekem nem kell követelődzőnek lennem, hogy meglegyen az örömöm. Elég az, amit kapok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.37 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 01. 10. vasárnap 14:19
Igazavan Pistabának.
#3 zsuzsika 2015. 02. 2. hétfő 08:42
Jól megírt történet.
#2 pista bá 2008. 01. 25. péntek 14:35
biztos sok nő él igy hogy nem tudja mi az igazi gyönyör
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?