A+ A-

Metélés, emlék felidézés...

10 körül ébredtem, hétvége volt a szokásos pihenések napjai. Kedvesem még durmolt mellettem akár egy kiscica, ám mégis nőiesen elbűvölő. Felkeltem, nem tudtam tovább tétlenül feküdni, meg gondoltam kedveskedek neki, amúgy is fárasztó hete volt, s így a karácsony felé közeledve a vásárlások rengetegében, lejárt lábak forgatagában, szüksége van rá. Óvatosan bújtam ki a közös paplan alól, majd lábaimat a földre helyezve andalogtam a konyha felé tervezetett utamon, ajtó halkan becsuk, ám mégis zajt csapok a kilincsről lecsúszó kezemmel.
Upsz, de látom csak átfordult a másik oldalára, pillantásom-levettem róla, most már jobban odafigyelve hajtottam be az ajtót, kis rést hagyva.
Ásítva, nyújtózok egyet félúton, s mégis a fürdő felé veszem az irányt.
Fel kell frissülnöm kissé, belépve köntösöm után matatok, kicsit reszketek így pucéran, de a frottír hozzám simuló szálai, már adnak némi melegséget. A mosdókagyló elé állok, önmagam tükrébe nézve veszek tudomást kócos hajamról, kissé nyúzott arcomról, hidegvíz kell, s már engedem is ki a város vizét. Két tenyeremet teszem a csobogás alá, s húzom arcomra az üdítő frissülést. Nedves pillámon, arcomon csordul le minden egyes csepp az öblös kagylóba. Egy picit még hagyom megszáradni, de türelmetlenségem erősebb, törölköző felé nyúl jobb kezem, szárazra dörzsölöm ábrázatom, az éberség elér, mintha más ember nézne vissza. Önmosoly, s irány a konyha, kávé, tea, meg valami harapnivaló. Odaérve, csomóval zárom be köntösöm nyílását, forralni kezdek, kenyeret pirítok, mézért, vajért kutatok. Lassan minden elkészül, tálcára kerül az étek, a tea, finom mindezeknek az illata.
Valami még hiányzik, ja a kiskanál, ebből is kell kettő, aztán már megyek is hálószobánk felé lábammal lököm meg az ajtót finoman, beérve leteszem kedvesem éjjeliszekrényére, könyvét odébb taszigálva nehézkesen, csörömpölve, fel is ébred álmából, kezével megpróbál elérni, s magára húzni, de nem fog sikerülni, csak a csókjáért tudok lehajolni.
Szép reggelt neked! Szólt a köszöntés.
Neked is te, te..
Ne is folytasd, inkább ülj fel, és egyél valamit, hoztam neked finom reggelit. Vajjal kéred a pirítóst, vagy kérsz rá mézet is? Van joghurt is, ha azt kívánod!
Elkényeztetsz, ugye tudod?
Csak sejtem, na de tényleg mit kérsz?
Először is csókot, aztán pirítóst vajjal, mézzel meg a joghurt is jól fog esni!
Hú de megéhezett valaki! Talán nem kéne annyit szerelmeskedni, nem gondolja hölgyem?
Bolond vagy! Derűs nevetés az arcán.
Megkenem a kenyeret, a vajat húzom el rajt hosszan, majd a mézet terítem el rajt.
Ő, pedig már a teát kortyolja, mint aki Szaharában tévelygett volna.
Parancsolj csendült csók a falat előtt, s már ropogtattad is a szádba adott íz harmóniát. Én a kávémat szürcsöltem, amíg te elfogyasztottad ízletes reggelidet. Az utolsó kortyokat nyeltem a fekete levesből, aztán vettem is le a joghurtról a ráolvasztott fóliát. Barackos, és a mézes kanál ízletesebbé tette minden egyes szádba adott falatot. Mintha egy gyermeket etetnék, de mégis már érett nő volt, finom idő szőtte ráncai cseppet sem zavartak, hisz nem a külső jegyek voltak, amikbe beleszerettem, hanem az embersége, kedvessége, szeretettel teli énje, kislányos bája, olykor buja vadsága fogott meg benne, jó, hogy itt lehetek vele az ágy szélén ülve.
Min jár az eszed? Tejbajusszal a szája szélén imádni való volt.
Egyél csak, különben is teli szájjal nem beszélünk!
Magához húzott, szenvedéllyel csókolt.
Hééé! Visszakoztam kedvesen..
Még van pár falat, kikanalazom az utolsó tejes maradványt is, majd a szájában tűnik el a kiskanál domború része.
Kérdés rázza meg agyam barázdáit..
Miért vagy körülmetélve, nem is mondtad még?
Lepillantok ölembe, a köntösből kitüremkedő péniszemre, mintha szégyenlős lennék, ráhúzom a köntöst, te nevetve nyalogatod le a szád szélén lévő foltokat.
Elmesélem neked, érdekes történet...
A napra nem is emlékszem, csak a kórházra, urológia, fehér ajtó, jellemző kórház szag, bajuszos ősz hajú pasi, dünnyögő hangokkal szól hozzám, én a vizsgáló asztalon fekve hallgatom.
Meg kell műteni, bár visszahelyezhetnénk a bőrt a megfelelő helyre, de mivel gyakori problémává nőtte ki magát, így a műtétet javasolom!
Édesanyámra néztem kissé ijedt szemekkel, középiskola első osztály, serdülő korom szexuális tudatomra ébredés környékén.
Ha úgy gondolja doktor úr, hát azt hiszem nincs más választás.
Sopánkodva tekintek nemi szervemre, mi lesz most szegénnyel??
Nem lesz gond, mondja a doktor.
Nagyon remélem gondoltam magamban.
Eljött a nap, kissé feszült voltam, hányinger fogott el, kérdezték, kell e nyugtató, de erős akartam lenni!
Nem köszönöm, jobban leszek nemsoká.
A kórházi ágyon ültem, apám mosolygott, anyukám aggódással nézte fehérre sápadt arcomat.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.83 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 01. 8. szerda 04:52
Egész jó.
#4 papi 2013. 12. 10. kedd 05:42
Nem rossz
#3 Andreas 2006. 02. 18. szombat 23:19
Ettől függetlenül: nem mondaná meg valaki, hogy mitől került a családi kategóriába?
#2 Andreas 2006. 02. 18. szombat 23:16
Azért, mert neked nem tetszik, azért még nem baromság. Nem tetszhet mindenkinek. Biztosan vannak még rajtam kívül mások is, akiknek tetszett.
#1 Törté-Net 2006. 02. 17. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?