A+ A-

Vaskoppányi éjszakák - a varázsgolyó

A hold vigyorgó, ostoba arcként lebeg a falu mozdulatlan, néma teste felett. Az utcák üresek, néha egy-egy gajdoló részeg tűnik fel, amint hazafelé ballag az iskolai buliról. A lámpák fénye sárga patakokban folyik végig a kövezeten, a fák árnyai hidakként keresztezik őket. A levegő balzsamos, tücsökciripelés s láthatatlan éji állatok lehelik be a település zárt, csöndes éjszakáját. A Tómellék és a Hegyalja utca sarkán magányosan villog egy közlekedési lámpa; munkások helyezték oda, mivel épp új vízvezetéket fektettek le. Most semmi dolga, alszik a kereszteződés. Úgy tűnik, minden alszik, szinte halotti nyugalomba burkolódznak az épületek, a terek, az utcák. Ám ez csak csalfa látszat. Akadnak ébren levő emberek, állatok, még növények is: van, aki most él igazán, és olyan is, aki sosem alszik. De még az álmodók agya sem mindig pihen: az elme puhán dajkálja önnön boldog, vagy épp szörnyű zűrzavarát.
Bözsi néni mélyen alszik, álma nyugodt és mély, mint mindig, ha a múlt emlékei lepik meg. Fiatal katonákról álmodik, sima, sugárzó arcaikról, ahogyan visszajönnek a háborúból. Annak idején vagy ötven fiatal férfit vittek el Vaskoppányból, és mind visszatért: közülük egyet sem kaszálták le a muszkák golyói. A Pető Sanyi ugyan fél karral érkezett vissza, de a többi testrésze ép és egészséges maradt, mint erről ő maga is meggyőződhetett. Amikor Németország letette a fegyvert, a falu hatalmas ünnepséget szervezett. És az akkor húszas éveiben járó hajadon kivette részét az ünneplésből. Alaposan. Álmában most újraéli az egészet: durranó puskagolyók, amiket a fritzek által hátrahagyott fegyverekből adtak le, tábortüzek, vakító mosolyok... látja mindezt, s látja magát is, hanyatt fekve, szétdobott lábakkal hever a kukoricásban, mialatt a bakák sorra beléhatolnak, szopják hatalmas melleit, csókolják hasát. És ő is mindent megtesz ezeknek a fiúknak, amit csak kívánnak. Miért is ne? Megharcoltak az országért, s végeredményben érte is; vért s könnyet áldoztak, megérdemelnek hát egy kis szórakozást. Most kívülről látja magát, kukoricásban vonagló hófehér testét, melyet még nem borítanak ráncok, s mely még élettel telin, kívánatosan simul a férfikarokba. És látja a hajnalt, a földekre csorgó meleg fényt, mely vörösre festi a körülötte heverő mezítelen férfiak bőrét. Bözsi néni elmosolyodik álmában, s mosolya most olyan, akár egy fiatal lányé. Aztán megfordul ágyában, s ráncos ajkai közül kicsap az öregek savanyú lélegzete.
Oravecz Dani még nem alszik. Támolyogva búcsúzkodik kedvesétől, Kittitől, a lány házának kapualjában. Kitti mosolyogva, megértően bólogatva hallgatja a fiú akadozó körmondatait, aztán egy villámgyors csókkal lezárja a beszélgetést, és belibben a kapun.
- Józanodj ki Dani, holnap beszélünk. Szeretlek ám, de későre jár. Érj haza épségben!
Dani még vagy öt percig imbolyogva bámul a lány után, mire tudatosul benne, hogy otthagyták. Akkor felsóhajt, és hunyorogva körülnéz. Igazából fogalma sincs róla, hol van, azt pedig képtelen eldönteni, merre induljon. Ideiglenes megoldásként úgy dönt, balra fog menni, aztán egyenesen. Akkor biztos oda jut, ahova akar. Ettől felderül a kedve, és lassú, megfontolt léptekkel elindul, majd rekedten énekelni kezd. Aki aludni szeretne, nem mind díjazza ezt: egyikük-másikuk kiordít neki, hogy fogja be a pofáját. Dani meg se hallja. Csak halad, míg agyára rátelepszik a se kép, se hang állapot. A fiú befészkeli magát a puha semmibe, és fölszívódik a sötétségben.
Dudás Kriszta aludna már, de képtelen rá. Álmatlanul forgolódik ágyában, eltelve furcsa, idegen érzelmekkel - izgalmasakkal és borzalmasakkal -, őrlődve vágy és szégyen között. Az éjszakába nyúló tébolyult estét járja körül agya, magyarázatot keres saját viselkedésére. Az ballagási bankett után lefeküdt a meghívott zenekar, az A Csotrogányok dobosával, akiről csak annyit tudott, hogy Balázsnak hívják. Ha belegondol, a lefeküdni szó nem a legjobb kifejezés: a fiú állva dugta meg, az egyik emeleti osztályterem falának támaszkodva, teljes sötétségben. Nagyon kemény, és nagyon vastag farka volt: vagy tíz percig döngölte őt, mire a széles hátú bika vállába harapva, fergetegesen elélvezett. Gondolatai elsősorban mégsem ekörül forognak: ő a Oravecz Danira gondol, a banda gitárosára. Arra, hogy szeretné, ha a fiú az övé, és csak az övé lenne - testét, lelkét odaadná neki újból és újból. Mennyire kívánja! Mennyire szeretné, ha Dani arcát láthatná most széttárt, meztelen combjai között, és érezné, hogy nyelve öléhez ér... végignyalja duzzadó szeméremajkait... bekapná csiklóját...
De nem lehet! Mert Kittivel jár, azzal a gazdag, nyafka kis kurvával! De nem addig ám... el fogja hódítani a tőle Danit. Ha megadja neki, amire minden férfi vágyik...
A lány forgolódik, egyre képtelenebb képzelgésekbe hajszolva magát. Hasra fordul, aztán lábai közé nyúlva, s ujjait fürgén használva kielégíti magát. Kívülről látja magát, pucsító fenekét, tátongó, széthúzott punciját.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 11. 1. szombat 11:52
Jó lenne egy folytatás.
#4 papi 2014. 05. 13. kedd 20:33
Nem rossz
#3 nemtom 2005. 12. 31. szombat 14:02
Nagyon jó csak rövid. Nem lehetne folytatni? Mondkjuk a megtudott dolgokkal lehetne rávenni erre-arra bizonyos hölgyeket. Gratula
#2 Bratyó 2005. 12. 30. péntek 16:06
Mintha már olvastam volna!
#1 Törté-Net 2005. 12. 30. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?