A+ A-

Nem szokványos megbeszélés

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
- Szia Android!
- Szia Kriszta! Mizu? - a hangja nagyon szomorúnak tűnt. Volt osztálytársam, és elég jó barátom, az elmúlt tíz év szinte minden napján beszéltünk vagy leveleztünk. - Otthagytam Danit. - csend és némi hüppögés a háttérből
- Tudsz most beszélni? - Izé nem nagyon bocsi, rengeteg melóm van, de munka után talizzunk jó? Kedvenc kávézónk megfelel?
- Igen! Köszi. Szia A telefon búgó hangja után, összevontam a szemöldökömet. Kriszta elég bonyolult lény, és elég rosszul választ pasit magának. A diákkori szerelmével volt együtt sokat, de annak már rég vége, és azóta nem talált senki hozzá foghatót. Dani meg különösen rossz húzásnak Bizonyult, mert bár intelligensnek és jó humorúnak látszik, az empatikus képessége egy walkamnéval vetekszik, és Kriszta szerint nem egy nagy ágyzsonglőr, ezenkívül sokszor rázta le Krisztát randi helyett, elképesztően nevetséges okokból, ami szerintem azt jelenti, hogy több vasat tart a tűzbe egyszerre. Na mindegy. Nem hiszem, hogy Kriszta emiatt bánatos, inkább az bánthatja, hogy nincs rendes pasija már egy jó ideje. Kriszta amúgy nagyon jó fej, és sokszor beszéltünk arról röhögcsélve, hogy ha középiskolában nem azzal a sráccal járt volna akkor, biztos hogy bepróbálkoztam volna nála, de ez biztos ráment volna a barátságunkra. Jó volt így. Okos karakán csaj, akivel jókat lehet szórakozni, aki érti és elviseli a sikamlós ugratásokat, sőt nagyon jól replikáz, hihetetlen mennyiségű bulit táncoltunk végig, szóval egyszerűen jó vele lenni. Rossz tudni, hogy szomorú. A munkaidő szinte repült, és pont 6-kor beültem a kocsiba, és útnak indultam a kávézóba. Elég mocsok egy idő volt, borús - esős kora őszi, szóval tudjátok pont a hangulatnak megfelelő, ezenkívül a forgalom kriminális. Nagy nehezen értem át a városon. Közben felhívtam otthon Dórát. Ő is ismerte Krisztát, és habár nem voltak barátnők, kedvelték egymást, és mivel elmeséltem neki hogy mi a szitu nem is volt mérges. Úgyis tanulnia kellett, nem lett volna túl sok időnk egymásra. Bár pár méterre álltam meg a kávézótól mire beértem a helyiségbe szinte bőrig áztam, a zakóm a nyakkendőm, az ingem csurom vizes lett, és kellemetlenül tapadt rám, a hűvös időben. Az apró helységben egyből kiszúrtam Krisztát, aki a teáját kortyolgatta vigyázva. Látszott rajta hogy otthonról jött, mivel elég közel lakott, ezért valószínű felugrott ruhát cserélni, hogy ne legyen kényelmetlen. Egy kényelmes többzsebes hosszúnadrág volt rajta, egy sokat sejtető fehér felső (imád kihívóan öltözni), egy kardigán és sportcipő, mellette pedig az esőtől csöpögő összetekert ernyő lógott a pad oldalán.
- Hú jól megáztál. - mosolygott rám szomorúan, és láthatóan kisírt szemmel.
- Segáz. Majd megszáradok. - válaszoltam miközben a vizes zakót, és nyakkendőt villámsebességgel szedtem le magamról.
- Hogy vagy? Nem részletezném a dolgot. Sokat dumáltunk, róla, Daniról, az egész szituációról, és arról hogy mennyire utálja már hogy nincs egy rendes pasi a környéken. Ez ugyan tömény önsajnálat volt a részéről, de ez nem vethető a szemére, sőt megértettem, Ő is sokszor hallgatta végig az én bánataimat, úgyhogy ez a dolog kölcsönös. Elmesélte, hogy Dani szinte felé sem nézett az utóbbi két hétben, sőt még csak fel sem hívta, elmondta, hogy gyanús illata volt azon az estén, amit végül nála töltött, és hogy nem nézett a szemébe, egyszer sem. Ezért tegnap, Mikor Dani ismét azt mondta, hogy nem ér rá, mert valami barátjával megy bulizni, annyira bemérgesedett, hogy otthagyta. Azóta megbánta, és legszívesebben visszahívná, és vele lenne, csak hogy ne kelljen az estéket megint magányosan tölteni.
- Szerintem jól döntöttél. - mutattam rá egy ropival, amit amúgy cigi helyett ropogtattam - Csak elméletben nem voltál magányos, és szerintem ki is használt, sőt ahogy néhányszor elmondtam, van valakije rajtad kívül. Kriszta a szemembe nézett és hallgatott. Nem zavartam. Zárszavak voltak a javából. Kedves és egyébként mosolygós arca komolyan meredt rám, szürkés kék szeme nedvesen csillogott, szemei vörösek voltak. Láttam, rajta hogy mindjárt elsírja magát. Nem akartam hogy visszafojtsa a sírást, gyorsan elkezdtem szedelődzködni. - Gyere, menjünk. Hazakísérlek. - és ezzel a lendülettel perdültem oda a pulthoz, és fizettem jó sok borravalóval, hogy ne kelljen visszaadnia és ezzel se teljen az idő. Magamra kaptam a még mindig nedves zakómat, és az ő esernyőjét, megfogtam a karját, és az ellen nem álló Krisztát az ajtó felé tereltem finoman. Az eső hál istennek elállt, de minden nedves volt, és az idő hűvös. Ahogy kiléptünk a kivilágított utcára a vállamra Hajtotta a fejét, és elkezdett keservesen sírni. Átöleltem és csendben hagytam, hogy had sírjon. Sokáig álltunk ott, miközben csillapodott a sírás szorosabban öleltem magamhoz, és simogattam a hátát, a tarkójától a csípőjéig mindkét kezemmel. A sírás néhol Elhalt néhol keservesen előtört, de egy idő után elhalkult és eltolta magát tőlem. Szemében könnyekkel, de sokkal nyugodtabban állt előttem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.46 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2016. 03. 21. hétfő 11:02
Én is kíváncsi lettem volna a folytatásra.
#3 listike 2014. 10. 6. hétfő 15:49
Hol matadt a folytatás?
#2 v-ir-a 2011. 12. 25. vasárnap 21:44
nagyon jól leírtad....de azért 2011. végére csak eldőlt mi lett....
#1 Törté-Net 2005. 11. 4. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?