- Megsértettél, és ezért nagyon megfizetsz! - nézett rá égő szemekkel John. - Óh, nem szépségem, nem adom meg az esélyt, hogy mártírt játsszál. Ne aggódj, nem lesz okod panaszra. A bosszú minden percét élvezni fogod. Már ki is találtam az első büntetést, mert látom meleged van. Mit tesz ilyenkor egy aggódó férj? Segít.
- De én nem akarom, hogy segíts. Azt akarom, hogy tűnj el! Soha többé nem akarlak látni. Takarodj ki a szobámból!
- A szobánkból, drágám. Nem csak a tiéd, az enyém is. Mint ahogy te is az enyém vagy. Úgyhogy most légy szíves nyugodj meg, és vetkőzz!
- Mi???
- Jól hallottad, vetkőzz! Hiszen meleged van, és ki venné a szívére, ha elalélnál a hőségtől. Örülnék, ha a felülről kezdenéd. Mondjuk először az inged gombolhatnád ki szép lassan. Aztán a melltartód vennéd le, utána a szoknya alól a bugyit, mire én a hátad mögé lépnék, masszíroznám a melleidet, csókolnám a nyakadat, aztán a kezem letévedne a hasadra, majd lejjebb-lejjebb... S végül a fésülködőasztalra döntenélek, s hátulról elégítenélek ki, ahogy szereted.
- Hagyd abba! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen és ilyen közönséges! Már vagy egy éve nem láttalak. Mégis hogyan gondolod, hogy kilépsz az életemből, aztán berobbansz, és meg majd úgy táncolok, ahogy a te fütyülsz! Hát ezt felejtsd el!
- Nem vagyunk elválva. A férjed vagyok. A ház, és minden, ami benne van az enyém. Most már a szüleid háza is enyém. Megváltottam a banktól. Úgyhogy, ha nem akarod az egész családod földönfutóvá tenni ...
- Te aljas gazember! Te utolsó...
- Ne feszítsd túl a húrt! Ne merj velem így beszélni! Nincs jogod azok után, hogy...
- Mi után? Csak nem gondoltad, hogy egész hátralévő életemben a volt férjemet fogom visszavárni a kalandjaiból? Igen, van valakim, és, és - akadozott Sheela hangja - el akarok válni. Igen, szeretnék tőled elszakadni egyszer, s mindenkorra. Menj vissza a szeretőidhez, engem meg felejts el. Örökre.
- Az örökre nagyon hosszú idő Sheela. Miattad mentem el. Időt akartam hagyni, hogy felnőj, elszakadj a szüleidtől, s megtaláld önmagad. Valóban önző voltam, hogy olyan fiatalon vettelek el. Figyeltelek, de ez a mostani önállósodási törekvésed nem tetszik nekem. Egyáltalán nem tetszik. Most pedig elmondom, mi fog történni mostantól. A nyiszlett fickót holnap kidobod. Visszaköltözöm, úgyhogy holnap a gardrób egyik felét is ürítsd ki légy szíves. Ja, és mielőtt elkezdenél toporzékolni, meg ellenkezni, szeretnélek emlékeztetni, hogy az egész családod és te is, a kezembe van. Még a főnököd is a barátom. Na, ennek ismeretében kérlek önts egy whiskyt, mire visszajövök a fürdőből. Óh, a köntösöm még a helyén van, meg a borotválkozó szereim is. Érdekes, ahhoz képest, persze, hogy nem akartál rám örökké várni.
- Ez az öntelt, önző, nagyképű ...! Hogy szakadna rá az ég! - mormogott magában a lány. - Most mit csináljak? Fel kellene hívnom Áront. Talán ha meglátná, hogy tényleg van valakim, elmenne. - S ezzel már tárcsázta is a jól ismert számot...
- Édesem, kész a whiskym? Mit csinálsz?
- Hívom a barátomat? Talán ő majd jobb belátásra bír!
- Azonnal tedd le azt a telefont! - mondta vészjósló hangon a férfi. - Most!
- De...
- Azonnal, ha jót akarsz!
Sheela az ismerős barna szemekbe nézett, és ereiben meghűlt a vér. Látta az elfojtott dühöt és haragot, s úgy vélte, jobb, ha engedelmeskedik. Ilyennek még sohasem látta. Régen sem, pedig sokszor összekaptak a családja miatt. A férfi felé lépett. Nem volt rajta más, csak a fürdőköpeny. Meg a szikrák a szemében. John lehajolt, erős karjai satuba fogták a lányt, s erőszakkal megcsókolta. Sheela jobbra-balra rángatta a fejét, öklével ütötte, ahol érte, de ez nem zavarta a férfit. Csak addig hagyta el szája a száját, míg eltolta magától, s kezeivel lefogta a lány kapálózó karjait. Tovább csókolta. Sheela úgy érezte az egész testén erőszakot követnek el. Megrémítette, s lenyűgözte a férfi vad, dühös szenvedélye. Aztán a férfi szája elhagyta az övét, s elengedte a kezét is. Ekkor a lány erőt véve magán felemelte a karját, s egy nagy csattanós pofont adott a volt férjének. A csattanás úgy visszhangzott, mint egy lövés. Sheela hátralépett, és az ajtó felé araszolt. Keze már a kilincsen volt, mikor a férfi két lépéssel mellette termett, s karjánál fogva visszarántotta.
- Nem menekülhetsz! Előlem, soha! Azt tehetek veled, amit akarok!
- Nem szeretlek, nem kívánlak, és látni sem bírlak, gyűlöllek. Csak úgy leszek a tiéd, ha megerőszakolsz.
- Majd meglátjuk szépségem, majd meglátjuk. Nagy szavak ezek. A gyűlölet nagyon erős érzés, csak egy hajszál választja el a szerelemtől. És nem foglak megerőszakolni, minden percét élvezni fogod...
Forró, kemény ajka ismét a lányéra tapadt. Erős kezeivel, még mindig lefogta a lány kezét, aki hasztalan akart szabadulni. A férfi szája nedves nyomot hagyott a lány nyakán, s a lány érezte a férfi arcvizének illatát. Egyszerre melege lett. A férfi felizgatta, bár küzdött ellene.(...)
A büntetés
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 7 pont (17 szavazat)
