A+ A-

Alku a feledéssel

A nap éppen lebukni készült a Bakony erdős hegyhátai mögött. A táj minden június este ekkor nyeri el legszebb fényviszonyait, és csodás vörös-rózsszín színegyüttes ragyogja be a 8-as autóútnak minősített aszfaltcsíkot. A forgalom fő alkotói a hőség elől hétvégére a magyar tengerhez menekültek hazatérő autóáradatából áll, rengeteg család autózik ilyenkor Kelet felé. A Balaton felé úgyszólván senki, pedig minden valószínűség szerint másnap, hétfőn sem lesz rosszabb az idő, és a hazatérő emberek kedvük szerint eltöltötte volna még ott pár napot. Lám, az élet hogyan eltilt minket biológiai igényeinktől, sokkal több alkalmunk lenne a természet ajándékai élvezni. Bár ha alkalmunk lenne rá, lehet, hogy nem élveznénk annyira... És talán éppen emiatt az időhiány miatt akarjuk életünk szép pillanatait a legszebbekké formálni, és a legjobban besűríteni. Legalábbis az a két fiatal bizonyosan, akik egy türkizkék Opelban ülve hajtottak a Balatoni nyaraló felé.
Az autóban halk zene, az egykori német sláger, Michael Holm szólt. A kellemesen nyugtató, még napjaink dob- és elektronikuszene imádó korszaka előtti stílusban készült szám mindkét fiatal kedvence volt. Már csak a témája miatt is. Az Opel kényelmesen fordul be Litér felé az elágazásnál; már a hazamenők forgalma is elült, gyakorlatilag fél óra alatt. A magyar rend őrei azonban nem alszanak, és Litér után egy beállóból sunyulva megállítják a kocsit, már csak azért is, mert egy valószínűtlenül fiatal leány vezeti. A zene elcsendesedik a szám végén.
- Jó napot. Hány éves a kisasszony? Vezethet már kocsit? - a rendőr hangja elárulta véleményét.
- Tizenhét kérem. A papírjaimat? -a meglepettséget vagy ijedelmet teljesen nélkülöző hang hallatán a rendőr minden bizonnyal nem tudta, hogy hova legyen a döbbenettől; bizonyára nem tudta, hogy a Magyar Köztársaságban a jogosítványszerzés korhatára -idén utoljára- tizenhét év.
- Jogosítványt, forgalmi engedélyt. -mondja a rendőr visszatérve a jól megszokott gyakolathoz. - És a személyijét is.
- Parancsoljon. -és a leány kinyújtja a papírjait egy mosoly mellett.
-Tessék... további jó utat.
Kezem kezedben miután kiszálltunk az autóból. Hát megérkeztünk végre, reményekkel telve, és itt is fogjuk eltölteni a hétközünket. Nem tévedés; a hétvége után jöttünk, mert nem szeretjük a sok embert, és leginkább kettőnk magányára vágyunk. Csak Te meg én, boldogság, nevetés, napsütés, jó fürdőzések és forró éjszakák várnak ránk. Talán a nyaram legszebb élményeimet szedem majd itt össze. Bár ez Tőled is függ...
Behurcolkodunk a házba, és felmentünk az emeletre, ahol lakni fogunk. Megmutatom Neked a nyaraló fürdőjét, vécéjét és konyháját. Itt fogunk lakni, kedvesem. Átöltözünk, és kiülünk a teraszra. Kezünkben valami kellemes ital, amit épp az imént csináltál. A magnóból Michael Holm tiszta hangja csillingeli a fülembe:
"Das kannst du mir nicht verbieten,
Dich zu lieben, alle Zeit ganz genau so wie heut'
Das kannst du mir nicht verbieten,
No my darling, tut mir Leid... "
Fejem öledben pihen. Oly jó így. A nap utolsó sugarai végigsimítanak arcunkon. Azt hiszem igaza van a Napnak; elég öreg, tudja már, hogy mi a jó. Végigsimítok arcodon. Tényleg jó.
Talán nem veszi észre arcomon a keserűséget. Nem hát... őróla süt a vidámság, az életkedv, szíve reményekkel teli, az én mosolyom csak az arcomat teszi szebbé. Inni akarsz, kedves? Helyes... inni kell, ha meghalunk is, tartja az örökbecsű nóta. Hát igyunk. Direkt rekviráltam az otthonikészletből egy kis spirituszt, stroh rumot. Ennek tényleg lelke van... ez egy gyilkosan csábító lélek. Olyan, mint a legtöbb lélek: át lehet látni, de csak akkor lehet érezni is, ha magadba fogadod.
Jaffa, stoh rum, jégkocka... kész a koktél, tetszeni fog. Ez majd begyújtja a vágyaidat, mint tűz a száraz szalmá. Már régen leszámoltam a gondolattal, hogy az alkoholba meneküljek a világ elől, és ebben Te is segítettél. Most már csak barátok vagyunk miszter alkohollal, és nem testvérek, mint pár hónapig. Túl sokat hazudott nekem, és a Te könnyeidet túlságosan sajnáltam látni csak miatta. Kiülünk a teraszra, nézem az utolsó hazatérőket. Nekik van családjuk, van stabil életük, vannak céljaik. ha már más nem ad értelmet létezésüknek, akkor legalább a gyerekeik. A legszívszorítóbb gondolat számomra sokáig a halál volt, míg kicsi voltam. Azóta átalakult a gondolkodásom, és így, felnőtt-fiatalon azt érzem a világ legnagyobb keserűségének, hogy ha egy ember gyerekek nélkül él és hal meg. Egyedül keserű az élet. Nem most, hanem úgy harminc év múlva, amikor az ember belefásult az élet kegyetlenségébe, és egyetlen örömét az jelenti, hogy létrehozot talán jobb sorsra érdemes utódokat. A jobb sors Magyarországa azonban még várat magára. Vajon meddig, és vajh' eljön-e? Nade megint itt túl mély értelműen filozofálgatok, mikor nem is ezért jöttünk ide. Hisz pár napig el kell felejtenem, hogy túl rövid ez a szar élet, és ki kell élvezni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.63 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 01. 11. vasárnap 08:11
Jól megírt romantikus történet.
#2 listike 2014. 02. 13. csütörtök 07:15
Szép történet.
#1 Törté-Net 2005. 09. 17. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?