A+ A-

Fantázia szülte

Régóta vártuk ezt a napot mindketten. Százszor elképzeltük már magunkban, milyen lesz, százszor elterveztük, hogy mit mondunk majd, mit teszünk... De most, hogy itt vagyunk végre kettesben, a tervek semmivé foszlottak, eltörölte valamennyit a pillanat varázsa.
Szótlanul nézzük egymást, szívem hevesen kalapál, azt dörömböli odabenn: gyerünk, gyerünk, mire várunk még?! A könnyed, frivol mondatok már elhangzottak, a kétértelmű szavak és suta poénok megvoltak, nincs több kibúvó.
A szemembe fúrod tekinteted, s mintha gondolataimba látnál: magadhoz húzol, számhoz hajolsz. Gyengéden megcsókolsz, majd elválsz ajkaimtól kicsit, homlokunk összeér, ahogy egymást átölelve állunk.
- Szeretlek, Boszorkány - suttogod, és a várt félmosoly nem marad el részemről.
- Én is szeretlek, Makacs - felelem, s ezúttal szenvedélyesebb, hosszú csók következik. Kívánlak.
Kezeid kalandozásba kezdenek, az egyik lesiklik a derekamon, másik felfelé indul a hasamon, és mellemnél állapodik meg. Épp a tenyeredbe illik, hát finoman masszírozni kezded a ruhán át, s olykor két ujjad közé sodrod keményedő bimbómat. Szinte hallani vélem kérdésed: minek hordok melltartót? Valamiért haragszol erre a ruhadarabra, de most nem adsz hangot ezzel kapcsolatos véleményednek.
Az én kezeim is útra kelnek. Végigsimítok nyakadon, majd tarkód vonalán tovább, és a hajadba túrok. Számat erővel elszakítom a tiédtől, de csak azért, hogy apró harapásokkal borítsam a nyakad és a füled. Szeretem a bőröd ízét, szeretem az illatod, szeretem rágcsálni a fülcimpád... Mindenestül érezni akarlak. Másik kezem már fenekednél jár, s akárha össze lennénk kötve: te is akkor markolsz a hátsómba, amikor én a tiédbe.
Mintha áramütés ért volna, a vérem már vadul száguld ereimben, pulzusomtól kiakadnának a mérőműszerek. Kíváncsi vagyok, a te szíved is így zakatol-e. Kezemet pólód alá csúsztatom, s meggyőződöm róla: igen.
Az ötlet neked is megtetszik, tenyered vékony, testre tapadós felsőm alatt kúszik, és amikor feljebb ér, az utált melltartóba ütközik. Nem kedveled a kezed és a bőröm közt lévő akadályt, igyekszel is gyorsan megszabadítani tőle. Ujjaid fürgén kikapcsolják, és a pánt nélküli ruhadarab a fotel felé repül. Tekintetünk nem követi, mert az ágy irányába botladozunk csókolózás közben, s mire megtesszük a kilométereknek tűnő pár lépést, mindkettőnkről lekerül a felső. Fogalmam sincs, hogy csinálod, de a nadrágomon is nyitva a gomb, lehúzva a zipzár. Hány kezed van, Makacs? Farmer sortom a padlón landol, mialatt én még a slicced lehúzásával vesződöm. Nagyon érdekel, ami mögötte van... Végre lecsúszik a nyavalyás nadrág. Kilépsz belőle, s egyúttal finoman az ágyra gáncsolsz engem. Nem ellenkezem, igyekezlek magammal rántani. Hagyod, hiszen Te is ezt akarod.
Nézzük egymást, a szemed most feneketlen szakadéknak tűnik, belezuhanok fekete mélyébe. Nem bánom, egyáltalán nem. Végigsimítasz arcomon, s amikor számhoz érsz, bekapom ujjad, szelíd harapással rabul ejtem. Meglepődsz, de mosolyogva mész bele a játékba; próbálod visszaszerezni elrabolt testrészed, ám ha engedem, csak ajkaim pereméig húzod, s te magad tolod vissza, fogaimon sétálsz vele. Ha már kezed fogoly, hát száddal kényeztetsz - nyelved mellemen cikázik, olykor bele-beleharapsz gyengéden, és ahogy én az ujjadat, te úgy szívod meg mellbimbómat. Tekinteted enyémet keresi, élvezzük a helyzetet.
Végül visszakapod a kezed, és ennek örömére cirógatni kezded másik mellemet is.
Ahogy félkönyéken fekszel mellettem, kényelmesen hozzáférek hátadhoz, kapok is az alkalmon. Gerinced mentén szánkáznak ujjaim, egészen alsógatyád alá, feneked vonaláig. Egy pillanatra megborzongsz az érintéstől, én pedig gonoszul incselkedem veled - úgy tűnik, a két izmos halom közt csiklandós vagy... Megkísérlem lesimogatni rólad a maradék ruhadarabot. Segítesz, hamarosan eltűnik a zavaró tényező, már csupán én vagyok túlöltözött, de én sem sokáig.
Másik oldalamra kerülsz, és bal könyöködre támaszkodsz fektedben. Fölém hajolva csókolsz, miközben kezed útnak indul ismét: melleimnél kissé elidőzik, majd tovább halad lefelé a bikinivonalamon át, hogy combom belső felét cirógassa. Nem marad ott sokáig, indul vissza, hogy újrakezdje. Megőrjítesz.
Jobb lábad az enyémen pihen, kezemmel éppen elérem felhúzott combod-feneked. Én is cirógatlak, először csak ujjheggyel érintve bőrödet, csiklandozósan. Mélyül a légzésed, simogató kezed is erősebben markol belém itt-ott, fogaid nyakamba marnak szelíden. Ölem már izzik a forróságtól, amit kezeid keltenek, ám te - tudva ezt - még mindig csak combjaim belső felén körözöl. Megpróbálnám kihúzni alólad a lábaim, hogy közéjük szoríthassalak, de csak félig sikerül. Sejted mit akarok és nem engeded, más terveid vannak.
Nyakamat-melleimet elhagyva lejjebb húzódsz, leheleted a köldökömet perzseli, kezed végigsimít lüktető csiklómon és környékén. Kíváncsian nézel rám, vajon mit szólok? Felnyögök az érintés hatására, én csodálkozom magamon a legjobban.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.41 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 12. 25. hétfő 06:44
Gyönyörű! Nem mellékesen: nincs benne helyesírási hiba sem. Hát így is lehet?
#6 zsuzsika 2015. 01. 16. péntek 20:25
Tényleg nem rossz.
#5 A57L 2013. 10. 27. vasárnap 05:38
Nem rossz.
#4 v-ir-a 2010. 02. 7. vasárnap 20:36
nekem is tetszett:-)
#3 fekszipapa 2008. 09. 1. hétfő 14:19
nagyon jó
#2 fekszipapa 2008. 08. 24. vasárnap 11:52
#1 Törté-Net 2005. 09. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?