Az őrület határán

Ha most itt lennel, kicsi meleg kezeimmel, megfognám a tiedet, és húználak baldahinos ágyam fele, mely selymes, puha és illatos. Gyengéden lefektetnélek, megszabadítanálak ruházatodtól, és minden egyes szabaddá tett börfelületed kenyeztetnék, érzéki forró bársonyos ajkaimmal. Csókolnám a homlokod, a csukott szemeid, a nyakad, a kis mélyedést a kulccsontod és a nyakad között. Csókolnám a szád, gyengéden, szenvedélyesen, nagyon – nagyon lassan és finoman, élvezettel, forrón és puhán, nedvesen és buján, érzéki forró, bársonyos ajkaimmal. Mámorba esel csókomtól, és elkapna a szédülés... Fejed alá puha illatos párnát csúsztatok, hogy jobban láthasd, miként kényeztetem a tested. Kezeid, dús melleimre vezetem, (ha ugyan még ott nem lennének. ) Gyönyörűek, nagyok, középen rózsaszínű gombocskával és udvarocskával. Érintésedre megduzzadnak, és ágaskodnak. Kezeim felderítő útra indulnak, lélegzeted, térképként használom testeden. Simogatlak, kicsi meleg selymes kezeimmel, jólesően és puhán, nagyon-nagyon lassan és finoman, jólesően és gyengéden. Simogatom a vállaid, a mellkasod, a hasikád, az ágyékod.